Szentgerice
Szentgerice (románul Gălățeni) falu Romániában Maros megyében.
| Szentgerice (Gălățeni) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Székelyföld |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Maros |
| Rang | falu |
| Községközpont | Backamadaras |
| Irányítószám | 547457 |
| SIRUTA-kód | 118780 |
| Népesség | |
| Népesség | 745 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 681 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szentgerice
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 28′ 21″, k. h. 24° 42′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 28′ 21″, k. h. 24° 42′ 25″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
FekvéseSzerkesztés
Marosvásárhelytől 13 km-re délkeletre az Egres-patak bal partján fekszik. A Közép-Nyárádmente egyik régi települése. A dombok közé épült falu Backamadaras községhez tartozik, a községközponttól 3 km-re fekszik.
Nevének eredeteSzerkesztés
Eredeti latin nevét (Sancta Gerecia = Szent Kegyelem) az unitáriusok Szentgerlicére, majd Szentgericére módosították. Mások szerint a faluban a vörös barátoknak volt kolostora, melynek vezetője volt Szent Gerécia.
TörténeteSzerkesztés
A Gyepűszeg árka nevű határban ősállatok csontjait találták és velük egy kvarcból készült vakarót.[3] 1332-ben Santa Gerecia néven említik először. Unitárius temploma a 14. században épült gótikus stílusban, 1670-ben átalakították. Tornya 1781 és 1792 között épült, sisakját 1980. május 30-án szélvihar döntötte le,[4] de helyreállították. A 18. században a katolikusoktól fegyverrel is megvédték, többször tartottak itt zsinatot. Református temploma 1860-ban épült a 17. századi fatemplom helyett, tornya 1867-ből való. 1926-ban avatták fel a Jakab Elek nevét viselő kultúrházat. A kultúrház helyén 2021-ben a Szentgericei Unitárius Egyházközség emlékparkot alakított ki, és szobrot állíttatott Jakab Eleknek, valamint emlékfalat annak az 58 nemzetőrnek, akik rész vettek az 1848-49-es szabadságharcban. A művészi munkát Miholcsa József szobrászművész végezte. A három árnyi terület közepén áll a bronz mellszobor, tőle jobbra és balra egy- egy kőfal, egy-egy dombormű és két emléktábla a nemzetőrök névsorával.[5]
1910-ben 1369 lakosából 1340 volt magyar. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. 1992-ben 851 lakosából 796 magyar, 54 cigány és 1 román volt.
Híres emberekSzerkesztés
- Itt született 1820-ban Jakab Elek író, történész, levéltáros.
- Itt született 1869-ben Gál Kelemen tanár, író.
- Itt született 1923-ban Kiss György orvos, hematológus, orvosi szakíró.
- Itt született 1930-ban Nyárádi Szabó Zoltán költő.
- Itt született 1896-ban Kacsó Sándor Kossuth-díjas mezőgazdász.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
- ↑ Kelemen Lajos: Szentgerice, in: Művészettörténeti tanulmányok, II. kötet, Kriterion, Bukarest, 1982
- ↑ https://szentgerice.blog.hu/2015/12/01/a_legnagyobb_vihar
- ↑ Gligor Róbert László: Szobrot és emlékparkot avattak Szentgericén. Népújság, (2021. okt. 3.)
.svg){kind=small}