Szentkirályi Zsigmond (bányamérnök)

(1804–1870) bányamérnök, erdélyi bányakapitány, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1845)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 3.

Szentkirályi Zsigmond (Kolozsvár, 1804. május 14. – Kolozsvár, 1870. április 16.) bányamérnök, erdélyi bányakapitány, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1845).

Szentkirályi Zsigmond
Rusz Károly metszete
Rusz Károly metszete
Született1804. május 14.
Kolozsvár
Elhunyt1870. április 16. (65 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságamagyar
GyermekeiSzentkirályi Ákos
Foglalkozásabányamérnök
IskoláiSelmeci Akadémia (–1829)
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentkirályi Zsigmond témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szentkirályi Mihály táblabíró és Radnótfáy Nagy Mária fia. Szülővárosában tanult, ugyanott a líceumban 1821-ben jogot végzett. Utána a királyi főkormányszéken írnokként dolgozott. 1826-ban Nagyszebenben bányagyakornok lett, 1827–1828-ban a selmeci bányászati akadémián tanult, 1829. április 9-én végzett. 1831-től 1846-ig a zalatnai bányatörvényszék ülnöke, 1846-tól moldvabányai bányamester és bányatörvényszéki elnökhelyettes volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1845. november 22-én levelező tagjának választotta.

1848. áprilistól az év végéig Oravicán bánsági főbányanagy-helyettesként működött, majd Kolozsvárra menekült, ahol Debreczeni Márton megbízásából pénzügyminiszteri biztosként az erdélyi aranybányászat működését igyekezett fenntartani.

1850-ben önigazolási eljárás keretében a temesvári haditörvényszék elé idézték. Év végén előbb feltételesen, később végleg visszakapta bányanagyi állását. 1854-ben a bánsági bányakapitányság ideiglenes vezetésével bízták meg, 1859. májusban kinevezését véglegesítették, ekkor bányatanácsosi címet is kapott. Időközben Zalatnára költözött. A bécsi geológiai intézet 1862-ben levelező tagjává választotta. 1865-ben nyugalomba vonult és visszaköltözött Kolozsvárra. 1867. augusztus 25-én megválasztották polgármesternek, hivataláról azonban betegsége miatt 1868. július 8-án lemondott. Két évvel később meghalt. A Magyar Tudományos Akadémián 1877. január 29-én Jakab Elek tartott fölötte emlékbeszédet.

Fő műve Az erdélyi bányászat ismertetése, nemzetgazdasági, köz- és magánjogi tekintetben (Kolozsvár, 1841).

Emlékezete

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés