Szerkesztő:Apogr/10. példa: orientáció

apropó: valaki írt a hipertextről, adott egy labdát/szálat

orientáció

(A francia orienter, a kelet irányába mutató, ezért fix helyzetben lévő jelentésű szóból) Más szavakkal: beállítás, beállítódás, irányultság, tájolás, tájékozódás

Fizikában/kémiában: egy atom ahhoz az atomhoz viszonyított helyzete, amelyhez kötődik, vagyis a kettőjük kötésének az iránya.

Geometriában (és az űrutazásban): l. az angol wikiben en:orientation

Orientáció az ember tudatának tiszta, éber alapállapotában meglévő azon képessége, hogy a tér-idő kontinuum és az önazonosság tekintetében nincsenek hamis illúziói vagy kételyei, illetve az ezekről feltett kérdésekre a külvilág által elfogadott, megfelő módon tud válaszolni.

Alvás, részegség, hirtelen ébredés, sokk, baleset, tudatvesztés, ájulás, stb. után az emberek nagy része fennhangon is megkérdezi, hogy "hol vagyok?", "milyen nap van ma?", illetve pl. az orvos megkérdezi a zavartnak látszó embertől, hogy mondja meg, kicsoda.

Az orientáció (angolul: orientation, orienteering) magyarul tájékozódás, annak az elemi, minimális fokát jelenti - az eligazodást. Az orientációt kisgyermekkortól tanuljuk, és abban nevezetes, fontos, személyek és események segítenek. A térbeli tájékozódásban a környezetismereti, geometria, földrajzi fogalmak, az időbeli tájékozódásban a mese, az irodalom és történelem, illetve minden olyan ismeretkör, amelynek történeti vonatkozása van.

A tájékozódás kulcsfogalmai a közel és a távol, az égtájak, a fenn és lenn; időben az óra, a nap, az év és a részeik. A tájékozódás fontos része a tapasztalat, valamint a referencia pont, az a kiindulás - szimbolikusan a "kályha" - ahonnan a haladás során az irányt és a megtett utat bemérjük, hogy el ne tévedjünk, illetve el ne késsünk.

De nemcsak a térbeli valóságban, hanem annak különböző médiumokon előálított másolataiban is tudnunk kell orientálódni. Ezt az eligazodást segítik az adott tájékozódási pontok, amelyek kijelölése a tagolási eszközök segítségével történik. Az ismeretek körében való tájékozódás tekintetében azt szoktuk meg, hogy könyvtárba megyük, és ott tájékozódunk, ma ezt akár otthonról is megtehetjük, ha pl. tudunk angolul és ellátogatunk a magát a világ legnagyobb online könyvtárának nevező webhelyre:

http://www.questia.com/Index.jsp

és megnézzük annak online demó-ját.

Tájékozódás szövegben (könyvben)

a filmben

a városban (épített környezetben, épületben)

a számítógép képernyőjén

stb.

A határtalannak ismert/feltételezett térben való tájékozódás eszköze az iránytű, az űrben a zsíroszkóp en:gyroscope, pontosabban a gyrocompass(es), a szintén végtelen időben az óra, illetve annak a célnak megfelelően használható egyéb időmérő anyagok, folyamatok és jelenségek. Orientációra van szükség a különböző eszközökkel való kommunikáció (beszéd, írás, stb.) illetve közlekedés során is, sőt a szimbolikus társadalmi térben is, nehogy azt kapjuk: "Te el vagy tévedve", "Hol élsz?", stb.

Új helyre, helyzethez, vagy problémához érve mindenki először tájékozódik, azaz olyan adatokat, információkat szed össze rövid idő alatt, amelyek biztonságérzetét megteremtik, bizonytalanságérzetét eloszlatják. Orientációs képzést, egyszerűbben eligazítást kapnak a munkahelyen az új belépők, az iskolákba felvettek, illetve tájékozatás dukál a vevőknek a frissen vásárolt eszközök használatához, stb.

Az ember érdeklődése szerint orientálódik, vonzalmai szerint alakul ki orientáltsága, vagy irányultsága az élet számtalan területén, többek közt olyan területeken is, ahol normák szabják meg a célhoz vezető irányt, a követendő utat, a helyes viselkedést és az eltévelyedés eseteit. Az ember dinamikusan tájolja be önmagát külső eszközök segítségével, és különböző léptékekben változtatja az öngagában kialakított képet a világról, továbbá sokszor két oldalról igyekszik a legkedvezőbb útvonalat megtalálni egy kiindulópontból és egy célpontból (v.ö. dinamikus programozás).

Tájékozódás a számítógép képernyőjén

A számítógép képernyője a könyv leíró fogalmai fejlődése alapján kapta elnevezéseit, és ahogy a megjelenítési technika, maga az ábázolt világ változott, úgy gazdagodott a képenyőn azonosítható pontok világa. A figyelem, a tekintet központját a körzör, és időnként azzal azonos helyre beállított egy mutató vagy célzó eszköz jelöli ki. Általában ennek mozgatásával haladunk tetszés szerinti irányban a képernyőn, illetve írás esetén ettől a ponttól kezdve jelennek meg az általunk bebillentyűzött betűk.

A mai technika és szoftverkészlet nemcsak a kép vagyszöveg oldal és függőleges irányú mozgatását, hanem mélységi dimenzióját is kihasználja egérmozgatásra vagy időzített módon felbukkanó tárgyak képével, szövegekkel. A képi mozgatás vagy a központban lévő elem fixálásával és a háttér mozgatásával, vagy megfordítva dolgozik. Előforul vízszintes, folyamtos mozgatás, illetve le- és felgörgetés.

A képernyő menüpontok kiválasztása vagy parancs begépelések segítségével történő változása szakaszos haladás illúzióját kelti, ilyen esetekben több lapon át lehet azonos válogatási technikákkal "haladni" a jellegében lapokra osztott térben. A világhálós keresések során a megjelenő képtartalmaktól függően lehet a keresési eredmények között előre és visszafelé haladni, vagyis az időbeli változások térbeli dokumentációját követni.

A képernyő többféleképen is megosztható, sőt újabban két monitoros grafikus/video kártyával a párhuzamosan, egyszerre látható felület jelentősen megnövelhető. A felhasználó befogadóképesége tovább növelhető a képernyőhöz tartozó elemek hanggal való szinkronizálásával, amely megoldása játékokhoz kötődik, de léteznek szövegfelolvasó és diktálást lejegyző programok is, amelyek a képernyő tartalmat hangzó fájlokkal kötik össze, illetve megjelenésük együtt programozható.

Ami lényeges, hogy egy adott program felhasználói interfésze úgy van megtervezve, hogy "robosztus" legyen, ami annyit tesz, hogy folyamatos munkát feltételezve az ember akár annyira megtanulhatja a programot pl. a billentyűvel kezelni, használni, hogy "vakon" is végezheti, az izmaiba épül be a műveleti tudás. (Ez egyébként más tanulásnál is így van, akkior tudunk jól valamit, ha izmaink különösebb figyelem vagy gondolkodás nélkül, automatizmusok "reflexek" révén végzik a dolgukat, tájékozódnak a képernyőkkel jelzett térben.)

Tájékozódás egymást követő képernyőkön interaktív üzemben

A számítógépeken futó programok többsége a felhasználót barátjaként tegezi, és a kapcsolat az élő párbeszéd elemeit utánozza. Újabb személyként, szereplőként megjelennek a többi felhasználók is, akikkel chat szobákban, fórumokon és más hasonló oldalakon/eszközökön lehet szöveges kapcsolatot teremteni. Jellegzetes módon az ilyen kapcsolatok fantázia neveken történő bejelentkezések után születnek meg, mely nevek, valamint a velük együtt adatok nem nyújtanak olyan bizonyosságot, fogódzót, mint a személyes találkozások.

A használt nyelv is eltér, sok a rövidítés, az egyéni használat és a zsargonra utaló szókincs. Az angol szavak , de a magyar szavak is helyesírási hibákból, félregépelésektől hemzsegnek. A kapcsolat általában rövid, van egy rituális bejelentkezési és adatközlő része, majd jön a lényeg, a vásárlás, a visszakeresés vagy a rövid párbeszéd.

A félebszakított párbeszédeke kiegészülhetnek levelekkel, fényképekkel, MP3-as zene küldésekkel, és hasznos URL-k egyéb hírek közlésével. Viszonylag ritka a feldolgozás vagy a feldolgozott adatok cseréje, valamint az adatgyűjtés is, nem utolsósorban azért, mert azt a törvény tiltja. A törvény még tiltja a zene és más anyagk jogellenes másolását is, és ma már akárhol felbukkanhat az illegális programhasználatot vagy másolást üldöző szoftverrendőrség (IBS).

A képernyő használatát az egyes progamok közti kilépések szakítják meg, ezek adják aztz az illúziót, hogy térben máshol járunk. A járunk személye mutatja a bizonytalanságot, mivel keveredik a rendszer, a szoftver, illetve a dialógius gépi szereplőjének identitása a felhasználó saját indentitásával, amennyiben akár a gépet átlépő, azt bekebelező, közös énhatárt is érezhet egy munkájába nagyon belefeledkezett felhasználó.

A kapcsolat során a felhasználó folyamatosan tisztában van adatai veszélyezettségének, az esetleges hibák, leállások okozta károknak, érzelmi állapotát ettől nehezen tudja függeteníteni. A programozók ennek tudatosan fokozására is törekedhetnek, sőt írnak tudatállapot változást elősegítő látvány műsorokat, amelyek vetítése akár hipnózishoz is vezethet.

Amennyiben a program használatán többen osztoznak, vagy egy játékprogram esetében azt többen játszák, az egyes játékosok felhasználók lépéseit egymástól meg kell különböztetni, nyilván kell tartani, amely újabb dimenzió nyit a meglévők mellett. Ha ezeket az ülésekkel is kiegészítjük, akkor egyetlen számítógépes interakcíós eseménynek már jelentős számú ismérve van, amelyek szerint kell tudni esetleg nyomon követni, visszakeresni vagy dokumentálni.

Tájékozódás az Interneten

Az internet az eddigiekhez képest azzal nehezíti a tájékozódást, hogy a képernyőn megjelenő szövegek többsége nem magyar, és egymáshoz fizikailag vagy logikailag nem kapcsolódó elemekből áll, bár vannak bizonyos strukturált elemei.

A keresőprogramokba beírt keresett szó vagy kifejezés alapján azok a találatok kerülnek képernyőre, amelyek vagy honlapok első oldalán, vagy szövegek belsejében fordultak elő, esetleg többszörösen megjelnítve, illetve több ezres naygságrendben.

Amennyiben a keresett szó olyan további címre URL-re mutat, amelyet be lehet hívni, ezt a listát "elhagyva" eljutunk egy "tartalom"-hoz, amelyet olvasva vagy tovább vizsgálva rátaálhatunk a hazsnos szövegre. Ezt ilyen helyzetben vagy kijelölve, kivágva, vagy letölthető dokumentum esetén a letöltést elindítva tudjuk megszerezni. A munka a találatokoz viosszatéve haosnlóképpen folytatható, ameddig meg nem elégszünk a bányászat eredményeivel.

E lépéseket általánosítva, tehát az jellemző, hogy a neten böngészve, gyűjtögetve, különösen ha sokba kerül az online kapcsolat, ritkán lehet egy lépésben megoldani a feladatunkat. Először meg kell találni a potenciális címeket, másodszor ezeket vagy el kell menteni laponként, vagy feldoglozásuknak állva, végi kell nézni és el kell dönten, hogy a talált oldal valóban releváns -e. A harmadik lépés a eleváns információk hazavitele, akár részbeni, akár teljes másolással, felvétellel.

A problémát az okozza, hogy a hazatérített anyagok is különböző formátumúak, el kele őket nevezni, és megfelelő könyvtárat kell menet közben kialakítani ahhoz, hogy magunk is megtaláljuk őket immár a saját gépünkön. Ilyenkor szokott kiderülni, hogy magunknak sincs alkalmas tudás- vagy ismeretszervező eszközünk és újból fel kell találnunk mindent, amit mások esetleg már kikisérleteztek.

További probléma, hogy meg kell azt is jegyeznünk, hogy honnan származik a kivett, letöltött információ, ám ennek megállapítása sem triviális, és sokszor elmarad. Ezután a tájékozódás a fogalmazás során annyira nehéz is lehet, hogy jobbnak látjuk az anyagok egy részét kinyomtatni, és papírból dolgozni. Mindezek a problémák a keresett szöveg jellegétől függően másképpen alakulnak, visznylag egyszerű az internetes szótári szókeresés, vagy URL-hez baló eljutás, különösen, ha URL gyüjteményeken, linkeken vagy utalókon keresztül haldunk.

De a lényeg az, hogy az Interneten való közlekedést a kiszámíthatalan sorrend miatt nem lehet "izmainkban" is megtanulni, tehát kezünk is sokszor eltéved és nagyobb a helyzet azonosításban elkövetett hibalehetőség is. Ennek megváltozását valószínűleg a felolvasott, hangzó szövegek beiktatása fogja elősegíteni, nyilvánvalóan növelni kell a redundanciát és a sávszélességet.

Az egér és a klaviatúra használata tehát alapvetően más utakat jelent a tanulás szempontjából, ugyanis az egér dupla kattintása kevés a tanuláshoz, hozzá szüksége lenne a képernyők százainak megfelelő memorizálására is, míg a klaviatúra robosztus eszköz, lehet vele "vakon" is tájékozódni egy adott programban, így a gyakorlással szerzett tudás átmegy az "izmainkba", akár a hegedülésnél, vagy a pingpongozásban.

Helyezkedés, helymeghatározás

Az angol wikipédiában en:positioning egy egyértelműsítési lap mondja, hogy több jelentése van, nevezetesen pl. a marketing-ben, valamint a tárgyak pontos elhelyezésére alkalmazott kifejezésként, különösen a pontos navigáció segítségével, például a "Global Positioning System" (GPS) rendszerben.

Ez a tevékenység (helyezkedés, helymeghatározás) annak a nagyon általános emberi tevékenységnek a része, amelyet célzásnak, célkeresésnek nevezünk, és amely szálra felfűzhető az egész emberi technológia fejlődése. A korai, közelható célkereső technológiáktól, mint a szúrás, célbadobás, lövés, stb. ma eljutottunk a nano szintű célbajuttatásig, illetve a precision cosmology-hoz, amely a világűrben nagy pontossággal végzett és hosszú ideig tartó célbajuttatás technológiája.

A helymeghatározás tehát olyan módszer, amely a megfigyelő személyéhez képest állítja össze a közel és a távol ismérveit, valamint az oda vezető utat különböző léptékekben, eszközökkel és időszámításban. Gyakorlati hasznát a különböző felismerő technikák (pl. rédör) látják, elméletét magasfokú matematikai módszerek szolgáltatják. A löpeködő vedészgáp például ilyen csúcsteljesítménye volt az amerikaiaknak, amíg egy magyar matematikus differenciálegyenletek segítségével meg nem oldotta, hogy a jugoszláv rédör messzebb lásson, mint amennyire az amerikaik hiszik, aminek köszönhetően a szerbek rögtön le is szedték a bájos f-valahányas vedőszgépet.

(A helyezkedésnek más előnyei is vannak, úgyhogy kérlek, ne javítsd ki a fenti szándékos torzításaimat, mert nem szeretnék fennakadni bizonyos adatbányász programok szűrőjén azután, hogy a grinspan mester rendes nevemet reklámozza a "mi hivatkozik erre" utalás szálakkal behálózott, szakadtas bejáratában.)

folyt. köv., ha kedvem úgy diktálja

GPS

Külső link: http://www.geocaching.hu/

Tájfutás

• csillagok alapján
• macskák és madarak
• orientáció hiányának hatása a pszichikumra
• nem keverendő az orientálissal vagy az orálissal
• delfinek
• repülőgépek

---

Tér-idő kontinuum, és ami belőle következik

A fizika ma már talán megkérdőjelezett alapigazsága, hogy folyamatos, minden irányban kiterjedő térben, és végek nélküli időben élünk, amelyek egymással úgy vannak kapcsolatban, hogy tapasztalatunkban egy dolognak éljük meg őket, olymódon, hogy ahol vagyunk a térben, annak változásait az időben tudjuk felfogni, míg az időt a tér valamilyen részletének változásaiként. Ha semmi nem változik az észlelt valóságban, akkor "megállt az idő", időtlenné válik az élmény, vagy megtapasztaljuk az időtlenséget.

A térbeli tapasztalatainkat saját testünk és tudatunk határai szabják meg első közelítésben, de mivel gondolkodásunk és kultúránk számára nem jelent akadályt a test határain kívüli tapasztalatok megszerzése és és megélése, ez a térérzékelés változó terjedelmű. Mindenekelőtt azzal folytatódik a testen kívüli valóság felfogása, "feltérképezése", hogy körbefordulunk vagy nézünk, miáltal reálisan is azt éljük meg, hogy mi vagyunk a látható világ "középpontjában", amelynek sugarát saját térbeli mozgásunkkal tudjuk megnövelni.

A gyermekfejlődés lépésein látható, hogy ez az énközpontúság, egocentrikus viselkedés miként alakul át a szerepjátékokban, a társadalmi érintkezésben "változtatható szemszögek" sorozatává, amely lépték megismerése előfeltétele a társadalomba való illeszkedésnek, tagként való fennmaradásnak. A természetben, az állatvilágban való tájékozódás az állatok számára viszonylag egyszerűbb, mert kevesebb feltétel szabályozza a viselkedésüket, leszámítva egy-két kivételt, és a saját testükkel előállítható hang, szag és testbeszéd kivételével hiányzik belőle (t.i. az állattvilágból) az érintkezésben, kommunikációban használatos eszköz vagy médium, amely az ember korai fejlődésének nagy találmánya és a mai élet megértésének, átlátásának legnagyobb akadálya.

A tájékozódáshoz használt idő, egy adott pillanatban valós vagy átvitt értelmű időbélyeggel látja el a térnek azt a pontját, amelyet ma a műholdas helymeghatározással szintén el tudunk látni egy helymértékkel, koordinátával, amely ugyanúgy egyedi, mint az idő egy pontja, pillanata. Ha valakinek folyamatos felvételei vannak adott helyekről, akkor csupán a különböző időpontok megtekintésével a térbeli változásról is képet tud alkotni. És megfordítva, a térbeli változások összehasonlításával az eltelt időre is tudunk következtetni, ha legalább elméletben ismerjük a tér adott pontján folyamtosan bekövetkező mozgásokat.

A tudomány többségének éppen ezeknek a térben és időben - a tudóstól - távoleső jelenségeknek, történéseknek a kutatása a tárgya. Az emberek többségét azonban a saját látókörükbe eső változások jobban foglalkoztatják, még akkor is, ha szívesen megnézik, meghallgatják azoknak az időben és térben távoli, sok esetben még csak nem is létező, a valóságban nem előfordult történések, események közvetítését, valamilyen hordozóeszközön, megjelenítő szerkezeten.

A tudomány is és a mindennapi élet is tájékozódási pontokat használ fel tájékozódásra, amelyek a fentieknek megfelelően időbeli és térbeli osztályokra tagaolódnak, és jellemzően a határok kijelölésével kezdődnek, például épület felhúzásánál, rejtvény (puzzle) kirakásánál a sarokkövek megtalálásával kezdődik és onnan a szélek, a határvonalak mentén haladva folytatódik a kész állapotig. Ugyanez igaz az egyes politikai rendszerek, uralkodási időszakok önmegjelölésére is, amelyek kezdetén akár új időszámításba is kezdenek, hogy az elhatárolódás könnyebb legyen.

A közvetítőeszközök

Az ember által feltalált és használt közvetítő eszközök, a teljesség igénye nélkül:

• a nyelv
  • beszéd
  • írás
• a tárgyak
  • szimbolikus tárgyak
  • jelképek
  • képek
  • másolással előállított tárgyak
• rögzítő eszközök
  • fotó
  • film
  • video
  • hangfelvevők