Szerkesztő:Apród/piszkozatok

Hogyan lesz a magyar/Európai parlamenti pártból nem magyar/Európai parlamenti párt? (átalakulási folyamatok)

Korszakolva fel lehet osztani egy társadalom életében olyan korszakokat, amelyeknek meghatározó lételeme, hogy

• a társadalom milyen formákban jut hozzá illetve milyen formákban akar hozzájutni információkhoz, mik határozzák meg meg az egymással való kapcsolattartást (a Kádár-korszakban pl. a vezetékes telefon csak részlegesen létezett a társadalom számára, inkább leveleztek, összejártak egymással az emberek, manapság viszont facebookoznak, gmaileznek (a freemailt kevésbé, mint a gmail.comot) tiktokoznak (utóbbi a fiatalok körében menő, a facebook pedig már "öreg" intézménynek számít)), mobiloznak, ezenbelül okostelefonoznak
• létezik-e olyan jelenség a társadalom életében, hogy egy médiatermék megszűnése vagy átalakulása után olyan űrt hagy számára, amit nem tud mivel kipótolni vagy amiatt, mert nem nyomtatottan tudná csak megkapni azt, amit be szeretne önmagának tölteni egy-egy személy vagy amiatt, mert a közmédia egy-egy átalakítása után már nem tudja ugyanazt kapni a közmédiától, mint azelőtt vagy amiatt, mert nincs utána online olyan média, amit az azelőtti online média képviselt egy-egy személy számára vagy pedig csak a youtube-n tudná betölteni magának azt az űrt, de azon pedig nem tud tájékozódni. Szóval létezik-e űr a médiában? Nemcsak az információk átadását tekintve, hanem publicisztikailag is.
• az hogy milyen civil (illetve álcivil is!) formák a meghatározóak korszakonként, több korszakonként vagy állandósulva 1989-től, milyen a pártokhoz való viszonyuk korszakonként vagy több korszakon átívelve.
• az hogy milyen egyházak meghatározóak korszakonként, több korszakonként vagy állandósulva 1989-től, milyen a pártokhoz való viszonyuk korszakonként vagy több korszakon átívelve. Ezt hogyan fogadják a hívek, az egyházi személyek és az adott egyházon kívüli személyek. És itt külön szerepe van a Vatikánnak is, hogy miképpen változik a társadalmat feszítő kérdésekhez (legyenek akár külpolitikai jellegűek is) való hozzáállása és viszonya a magyar állammal
• a civil szerveződésektől függetlenül-függve milyen a társadalom viszonyulása a pártokhoz magukhoz illetve a párt fogalmához (utóbbi fogalom és a társadalom ahhoz való viszonyulása szintén állandó változásban lehet ugyanis)
• milyen problémák feszítik a társadalmat, a problémák keresésében a pártoknak mennyiben van közös halmazuk a társadalom teljes problémakörével pártonként és a pártok összességében (és mennyiben csak a társadalom kisebb részének, mennyiben nagyobb részének számít egy-egy probléma - és hogy mit tekintünk kicsi és mit tekintünk nagy részének (30?, 50?, 60? %-ot)) és pártonként milyen problémákra nem tartanak érdeklődést vagy egyenesen idegesítőnek tartják az azzal a problémával való foglalkozást és mennyiben a pártok közös beszédtémája is, ami a társadalmat feszíti, mennyiben csinálnak úgy, mintha érdekelné őket, közben a vele való törődésen látszik, hogy csak a szavazatszámok miatt foglalkoznak vele, nem mély meggyőzödésből
• mikor lesz robbanásszerű hatása annak az emberek körében (a robbanásszerűn azt értve, hogy a társadalmon belül egy bizonyos közösségi számarányt átlépve), hogy az iránt nő meg a vágy inkább, hogy legyen bár eltérő a véleményünk, mégis összetartozásra vágyunk, részben mert bizonyos szakmákban szükségszerűvé tud válni ideológiáktól elrugaszkodva, ellenkező gondolatoktól függetlenül az összetartozás igénye (pl. kulturális területen), de akár közösségi oldalakon is.
• a társadalom számarányban önkormányzati, parlamenti, Európa Parlamenti területeken mennyiben veszi át, hogy ne saját problémáinak a közvetítő jellegét látja egy adott pártban, hanem vagy azt, hogy ő nagy párt, tehát szavazzunk rá, vagy azt, hogy ne X. vagy Y. nyerjen, ezért inkább a vele szembenálló legnagyobb erőre szavazok - amelyeknek eredményét - és persze azt, hogy az emberek számarányokban mérjék a dolgokat, ne pedig saját problémáikat nézve - azok a közvéleménykutatók közvetítik, amelytől vagy újságok vagy pártok kérik a közvéleménykutatást vagy pedig tőlük függetlenül végeznek felméréseket, de nehezen átlátható, hogy mikor megbízásból teszik, mikor önállóan
• a közvetített humort mennyiben érzi az a közösség magáénak, amelyet elér - és humorosnak vagy inkább erőltetettnek tekinti azt - és amelyet elér, milyen szintű az egyszerű, réginek számító Vigyázz lépcső! Tudom, dom, dom, dom-tól egy új Marabu-rajzig vagy Pottyondy Edináig vagy a Bayer Zsolt által kínált humorig (egyáltalán honnan próbálnak szippantani humort az emberek: Hahohától a televízión át a Youtube-ig, Facebookig). Az is kérdés, hogy adott humor mit képes fejleszteni vagy éppen elcsökkevényesíteni (mindkettőre megvan az esély) az emberben. Kit tekint a humor tárgyának? Társadalmon belüli közösségeket (zsidóktól kulákokig), celebet, politikust vagy esetleg elképzel egy vagy több embert és azokat karikirozza ki vagy esetleg kulturális alkotásokat, megjelenít-e valós problémákat, élethelyzeteket, adott pillanatokat, amikor a humor a pillanat törtrészévé válik.
• a kultúrából mi fogja az embereket - és mennyiben játszik számára az mérvadónak, hogy mit mondanak X-ről (pl. Hofiról) és mi jelenik meg egy adott alkotás egyedi vagy általános (tehát utóbbiban amikor a kritikusok többsége lehúzza vagy felmagasztalja az adott alkotást) kritikájaként
• a társadalmon belül hogyan viszonyulnak kultúr- és politikatörténeti személyekhez, történelmi eseményekhez, jelképekhez, mik, kik azok, akik, amik közös ponttá tudnak válni a kultúr- és politikatörténetben és mik, kik azok, amik, akik közös pontokká tudnak válni ugyan, csak nem ugyanúgy megélve, gondolkodva ugyanarról a személyről vagy eseményről vagy jelképről (és e tekintetben is nagy szerep jut a társadalmon belül, hogyan húzódnak meg a számarányok az ezekhez való viszonyokban)
• hogyan viszonyulnak a társadalmon kisebb vagy nagyobb közösségek az alkotmányhoz, közömbösen, ellenségesen vagy elfogadva és hogy mindig ugyanúgy viszonyultak-e hozzá, vagy voltak olyan politikai személyi vagy tartalmi változtatások, változások, amik után már nem tudtak ugyanúgy viszonyulni hozzá, mint azelőtt, mennyire ismerik annak tartalmát
• az is meghatározó elem, hogy bár a társadalom ellenszenvet érez az újgazdagok és a harácsolás, kapzsiság, földterületek megszerzése és nem feltétlenül a társadalom érdekeit szolgáló hasznosítása iránt (jobb szót is kitalálhatnék, minthogy a hasznos szó benne szerepeljen), ugyanakkor a társadalom vélt vagy valós aprópénzen való megvásárlása egyszerű morgássá teszi mindezt a társadalom egy része számára és mindezért a demokratikus jogokat, fékeket és egyensúlyok feláldozását is hajlandó elviselni, feláldozni. Olyannyira, hogyha az államtól nyugaton elvonnak uniós pénzt, úgy érzi, mintha tőle is elvettek volna pénzt. Az önkormányzatiság csorbulását is akár az állam által, amely ahhoz vezet, hogy az önkormányzatok és a társadalom viszonyában is beszűkülnek azok a lehetőségek, amiket az önkormányzatok tehetnek (és az is felvetődik, hogy mitől lesznek többek így, mint egy tanács) és satnya választási ígéretekkel próbálnak meg egy olyan társadalmat megnyerni, amely eközben inkább kevesebb gyereket szül vagy aki él, az kimegy nyugatra lehetőségeket keresni vagy otthagyja azt az adott önkormányzatot és elmegy máshová, más önkormányzat területére, ahonnan pedig elmegy, az ott lévő lakását bérbeadja külföldieknek, így egy adott önkormányzat területe tele lesz külföldiekkel.

MSZMP

• https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/szempont/keri-laszlo-ha-magyar-peter-fel-even-belul-megtalalja-a-jeloltjeit-akkor-megverheti-a-fideszt-akar-2026-ban-is

MDF

A wikipédia szerint 2006 folyamán a párt népszerűsége folyamatosan emelkedett, 2006 júniusában (1996 óta először) megelőzte az SZDSZ-t, júliusban a biztos szavazók és pártválasztók körében már 8%-os volt a támogatottsága. Nem sokkal később azonban (már 2006 szeptemberére) támogatása jelentősen csökkent, az 5%-os parlamenti küszöb alatt mozgott a biztos pártválasztók körében. A 2008-ban kipattant „Lehallgatási ügy” is tovább rontotta a párt megítélését. 2009 elejére ez a mutató egymás után két hónapban 2% lett (az SZDSZ-szel azonos módon).

Torgyán-féle Kisgazdapárt

2002-ig voltak parlamenti párt. A wikipédia szerint A kisgazda miniszterek munkáját látványos botrányok kísérték (családtagok kinevezése, utazások, Torgyán József FTC-elnöksége, agrártámogatási pénzek felhasználása, pazarlás), melyek megingatták mind a párt tekintélyét, mind Torgyán pozícióját. Ezenkívül Torgyán József elmozdíthatatlanná vált.

SZDSZ

A wikipédia szerint Az MSZP-SZDSZ koalíció szempontjából súlyos 2008-as népszavazási vereség után Gyurcsány Ferenc miniszterelnök meneszteni kívánta Horváth Ágnes egészségügyi minisztert,[15] akár a két párt közötti koalíciós szerződés figyelmen kívül hagyása révén is. Az SZDSZ határozottan kiállt Horváth mögött, akár még azon az áron is, hogy Horváth menesztésével kilép a koalícióból[17] és/vagy megvonja Gyurcsány Ferenctől bizalmát.

Gyurcsány 2008. március 31-én, április 30-i hatállyal, felmentette a minisztert. Az SZDSZ ügyvivői testülete aznap kora esti ülésén egyhangúlag úgy döntött, hogy április 30-i hatállyal visszahívja az SZDSZ-es kormánytagokat, egyúttal bejelentette a koalíció felbontását is, azonos határidővel.

A 2008. június 7-i rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésen Fodor Gábort Kóka János ellenében 346–344 arányban elnökké választották.

2009-ben az Európai Parlamenti választáson az SZDSZ mindössze 2,16%-ot ért el, így nem jutott be a parlamentbe. Az SZDSZ a választási eredményeket látva súlyos kudarcként értékelte a szereplését, ezért Fodor Gábor lemondott pártelnöki tisztségéről, majd rá egy hónapra országgyűlési mandátumáról is.

A 2009. július 12-i rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésen Retkes Attilát Badacsonyi Szabolcs és Weinek Leonárd ellenében 228-106-72 arányban elnökké választották. Az új elnök megválasztása után Kóka János frakcióvezetőt lemondásra szólította fel. A BKV-vel kapcsolatos 2009. nyári botrány következményeinek felszámolása körüli egyet nem értés oda vezetett, hogy 2009. október 13-án[24] az MSZP budapesti elnöksége megállapította, a Szabad Demokraták Szövetsége felmondta az MSZP-vel 2006-ban megkötött fővárosi koalíciós megállapodást.

A 2010. évi országgyűlési választásra készülve az SZDSZ és az MDF vezetése tárgyalásokat kezdett egy lehetséges választási együttműködés formáiról. 2010. március 22-én megszületett az MDF listája. Tíz[25] egyéni jelöltjük indult a választáson, az MDF országos listájának első tíz helyéből a 6. és 7. helyén állt SZDSZ-jelölt (Retkes Attila, Ikvai-Szabó Imre). Mivel az MDF mindössze a szavazatok 2,66%-át szerezte meg, egyéni körzetben sem tudott nyerni sehol, ezért az SZDSZ az MDF-fel együtt elbúcsúzott a Parlamenttől.

Jó tudni, hogy a 2008-as népszavazást a Fidesz-KDNP kezdeményezte és a a vizitdíj, a képzési hozzájárulás és a kórházi napidíj megszüntetését indítványozta.

Momentum Mozgalom (egyenlőre még csak nem Európai parlamenti)

Európai Parlamenti kiesésükben valószínűleg szerepet játszott az uniós források megvonásában játszott szerepük, amelyet nemcsak az állam, de a társadalom egy része sem fogadott jó szívvel.

1945 előtti időszak

Giap Quang Binh-ben végzett jogi egyetemet. 1937-ben jogi diplomát szerzett, állami tisztviselő lehetett volna, de Trung Chinh hatására csatlakozott a kommunista mozgalomhoz. Alkalmi munkákból élt, egy magángimnáziumban történelem és irodalomtanár volt. Emellett újságíróként is dolgozott álnéven az 1930-as években, cikkeket írt a Tien Dang-ba, miközben aktívan részt vett különféle forradalmi mozgalmakban. Marx, Lenin, Mao, von Clausewitz, Arábiai Lawrence és Szun-Ce műveit ezekben az időkben olvasta és tanulmányozta a francia jakobinusok forradalmi háborújának és a napóleoni háborúk történetét.

1931-ben csatlakozott a Vietnami Kommunista Párthoz más forrás szerint 1926-ban az Ifjú Vietnam Forradalmi Pártjához csatlakozik, az 1930-as években pedig tevékeny tagja az Indokínai Kommunista Pártnak és részt vett több olyan tüntetésen, amelyen Franciaország indokínai uralma ellen tiltakoztak.

1925-ben diáktüntetés szervezéséért kicsapták az iskolából, 1930-ban politikai agitáció miatt két év kényszermunkára ítélték, de amnesztia következtében idő előtt szabadult, nem sokkal ezután pedig felvették Indokína egyik legnevesebb gimnáziumába. Egyesek szerint azért, mert Giap informátor volt, de az is lehet, hogy a hatóságok akarták megbékíteni a rendszerrel Giapot.

1930-ban letartóztatták a franciaellenes megmozdulásokban való részvétele miatt. 3 évre ítélte a francia gyarmati hatóság, de pár hónap múlva kiengedték. 1939-ben betiltják Franciaországban a kommunizmust, ezért Phạm Văn Đồnggal Kínába menekült 1940-ben, ahol találkozott Ho Si Minh-nel, a Viet Minh (Vietnami Függetlenségi Liga) vezetőjével és részt vett a Viet Minh megalapításában.

1944-ben visszatért Észak-Vietnamba partizán/gerillasereget szervezni a japánok és franciák ellen. 1945 augusztusban elfoglalták Hanoit, szeptember 2-án Ho Si Minh kikiáltotta Vietnam függetlenségét.

Indokínai háború (1946–1954)

1945. szeptember 2. – 1954 között Vietnam belügy-, majd honvédelmi minisztere volt (utóbbi 1980. szeptember 2-ig) és vezérkari főnök/fegyveres erők főparancsnoka is. Több mint hét évnyi véres gerillaharc után Võ Nguyên Giáp tábornok vezetése alatt álló Viet Minh csapatai 1954-ben a Dien Bien Phu-i csatában döntő csapást mértek a Christian de Castries ezredes vezette francia erőkre. Fontos szerepet játszott a vietnami háborúban is.

1945-től a Vietnami Demokratikus Párt ill. Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának a tagja, 1951-től a Politikai Bizottság tagja volt.

Vietnami háború (1955–75)

1954 után miniszterelnök-helyettes is volt, emellett továbbra is honvédelmi miniszter és hadsereg-főparancsnok. A vietnami háborúban az északi erők vezetője.

Giapról bár úgy gondolták sokan, hogy ő volt az 1968-as "Tết-offenzíva" kitervelője, úgy tűnik, nem ez volt a valódi helyzet. A legjobb bizonyíték arra, hogy nem volt a "Tết-offenzíva" tervének a híve, az hogy amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a tervet végrehajtják, elment Magyarországra orvosi kezelésre és addig nem tért vissza, amíg a támadás el nem kezdődött (van olyan vélemény is, hogy mások akarták távol tartani ezzel a vietnami harcoktól).

1973-ban az amerikaiak kivonultak Vietnamból.

Későbbi évtizedek

1980-ban leváltották honvédelmi miniszteri posztjáról, 1982-ben a Politikai Bizottságból is elmozdították, ugyanakkor 1991-ig továbbra is megmaradt miniszterelnök-helyettesnek és a Központi Bizottság tagjának. Miniszterelnök-helyettesként az állami kutatásfejlesztést és a család(tervezési)politikát felügyelte, figyelme viszont ennél szélesebb körű volt.

Visszavonulása után Hanoiban élt.

Az elmúlt évtizedekben híve volt Vietnam és az Amerikai Egyesült Államok gazdasági közeledésének, lezártnak, de el nem felejtettnek tekintette a múltat.

Több könyvet is írt a katonai stratégiáról. Könyvei magyarul: Stratégia és taktika a felszabadító háborúban (Bp., 1971); A népi háborúról (Bp., 1976).

Jegyzetek

Kategóriák:Új Biztos Bizonytalan Britannica Hungarica: Új: Apja elkötelezetten harcolt a gyarmati uralom ellen. Giap fiatal korától az autonómia híve volt. Ugyanabba a középiskolába járt, mint Ho Shi Minh.

Bizonytalan: ?1926-ban csatlakozik a Tan Viet Cach Menh Danghoz, az Ifjú Vietnam Forradalmi Pártjához. 1930-ban diáksztrájk támogatása miatt a francia Sûreté letartóztatta, 3 év börtönre ítélte, de néhány hónap múlva szabadon engedte.

Bizonytalan: 1937-ben jogi diplomát szerzett, ezután a hanoi Thanh Long liceum történelemtanára, megnyerte tanainak a tanítványok és a tanárok tetszését. Új: 1938-ban feleségül vette Minh Thait, akivel együtt dolgozott Indokína Kommunista Pártjában. Biztos: 1939-ben Kínába menekült, feleségét és sógornőjét elfogták. Új: Sógornője nyaktiló alatt végezte, feleségét életfogytiglanra ítélték, aki három év múlva börtönben halt meg.

1941-ben szövetségre lépett Chu Van Thannal, az Északkelet-Vietnamban élő tho etnikum katonai vezetőjével. Biztos: Célja Vietnamból kiűzni a franciákat és Ho Shi Minh elképzeléseit valóra váltani. 1945 augusztusában Giap és Ho Shi csapatai bevonultak Hanoiba. Szeptemberben kikiáltották Vietnam függetlenségét. Bizonytalan: Giap a rendőrség, a belbiztonsági erők és a hadsereg főparancsnoka lett Biztos: és nem kommunista hazafiak kivégzését is jóváhagyta.

Bizonytalan: Az ország 1954-es kettészakadása után Észak-Vietnam miniszterelnök-helyettese, honvédelmi minisztere és a fegyveres erők főparancsnoka lett.

1976-1980: nemzetvédelmi miniszter ill. miniszterelnök-helyettes is lett. 1982-ig tagja volt a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának.

Könyve: 1961: Népi háború, néphadsereg: a gerillahadviselés kézikönyve.

Ki kicsoda 1981: 1927-ben csatlakozik a Vietnami Forr. Ifj. Ligájához. 1930: a KP tagja, letartóztatják, két év börtönre ítélik.

1934-ben a hanoi egyetemen filozófia diplomát szerez, történelem-földrajztanár és a KP legális lapjaiba cikkeket ír. 1936-ban részt vesz Indokína Dem. Frontjának megalakításában.

1938-ban a hanoi egyetemen diplomát szerez jogból.

1940-ben katonai kiképzést kap Kínában. 1941-ben részt vesz a Viet Minh megalapításában. 1944-ben megszervezi az első partizánalakulatokat. 1945-től a KB tagja, beválasztják a Nemzeti Felszabadító Bizottságba. Az augusztusi forradalom után az ideiglenes kormány belügyminisztere. 1946: a honvédelmi bizottság elnöke, honvédelmi miniszter. 1951-től a PB tagja. 1955-től miniszterelnök-helyettes. 1955-1980 között nemzetvédelmi miniszter.

1960-1962 között a Tudományos Tanács elnöke, 1970-ig a Nemzetvédelmi Tanács alelnöke. 1955-1980 között a néphadsereg főparancsnoka. 1976-tól a VKP PB tagja, 1980-tól az Űrkutatási Tanács vezetője.

Könyvei magyarul: Stratégia és taktika a felszabadító háborúban (Bp., 1971); A népi háborúról (Bp., 1976).

Grófságként

http://gedbas.genealogy.net/person/descendants/1124100551: Van olyan, aki szerint I. Dietrich (1000-1076) I. és II. Rutger (1075) között, illetve I. Rutger és Eberhardt (1056-1085) között is I. Dietrich az összekötő kapocs. Eberhardt fia II. Dietrich (1070-1120 előtt), az ő gyereke Adelheid von Kleve, annak gyerekei Gisela von Berg (1142) és Dietrich von Tomburg (1118).

II. Rutger (talált) leszármazottja Adelheid von Kleve és II. Dietrich von Kleve (1091) (talált). II. Dietrich fia I. Arnold (1100-1147) (talált).

Kleve Ház (1368-ig)

• kb. 1020–1050 I. Rutger (talált)
• kb. 1051–1075 II. Rutger (talált)
• kb. 1076–1091 (II.) Dietrich (talált)
• 1092–1117 I. Dietrich (talált, Dietrich von Tomburggal azonos: Rheinische Vierteljahrsblätter, 66. köt., 2006. 89. p.)
• 1120–1147 I. Arnold (talált)
• 1150–1172 II. Dietrich
• 1173–1202 III. Dietrich
• 1189–1200 II. Arnold
• 1202–1260 IV. Dietrich
• 1260–1275 V. Dietrich
• 1275–1305 VI. Dietrich
• 1305–1310 Ottó
• 1310–1347 VII. Dietrich
• 1347–1368 János

Mark Ház (1368–1417)

• 1368–1394 I. Adolf
• 1394–1448 II. Adolf, 1417-től hercegnek nevezik

Hercegségként

Kleve-Mark Ház (1417–1609)

• 1417–1448 II. Adolf
• 1448–1481 I. János
• 1481–1521 II. János
• 1521–1539 III. János (1521-től Jülich-Kleve-Berg néven egyesített hercegség hercegeként)
• 1539–1592 Vilmos
• 1592–1609 János Vilmos