Szerkesztő:Balazhovich/munka

Cigányzenekar

A jórészt, vagy kizárólagosan romák által játszott hagyományos zenei műfajok állandó összetételű zenekarai. A műfajok alapján több eltérő fajtájuk alakult ki, melyek egyben egy nagyobb földrajzi egységnek a jellegzetes hagyományos hangszeregyüttesét jelentik. Megkülönböztejük a vonós, a fúvós és pengetős hangszeregyüttesek több típusát, valamint vegyes felállású kamarazenekarokat. Ezen felállások legtöbbjét - különböző nyelveken - hagyományosan cigányzenekarnak nevezik, egyes formációk pedig nem a műfajból automatikusan adódóan, hanem a tagok elhatározása alapján hívják így magukat.

Vonós cigányzenekarok

Kávéházi cigányzenekarok

Lásd még: kávéházi cigányzene

A kávéházi cigányzenekarok a kávéházi vagy vendéglátós cigányzene, magyar nóta műfajához kötődnek, és a magyarlakta területeken, elsősorban városokban működtek illetve működnek. A köztudatban ők jelentik "a" cigányzenekart. A zenekar állandósult formája magával a műfajjal alakult ki, a XVIII. század végén. A cigányzenekar alapja a vonós kamarazenekar, melyet egy vagy több hegedű, egy vagy két brácsa, egy cselló és nagybőgő alkot. Kisebb létszám esetén is legalább három vonósból és egy cimbalmosból áll a zenekar. A vonós hangszerek alkotta kamarazenekari felállás az itáliai reneszánsz zenekultúra öröksége. A cimbalom elengedhetetlen része a zenekarnak. A hangszer Perzsiából származik, elterjedésében jelentős szerepe volt a cigányságnak. A klarinét a töröksíp szerepét vette át. A töröksíp a balkáni cigányok jellegzetes hangszere, magyarországi története összefonódott a kuruckor függetlenségi mozgalmaival, és annak népköltészetével, harci indulóival és bujdosó nótáival. A zenekar szólistája, dirigense és ügyintéző vezetője egyszemélyben a prímás. A prímás szinte mindig a szólóhegedűs, de - meglehetősen ritkán - a cimbalmos is lehet. A műfaj megújulását jelzi az a változás, amikor több cigányzenekar egyesüléséből megalakult a szimfonikus méretű cigányzenekar, a "Budapest" Száztagú Cigányzenekar.

Falusi cigánybandák

Valamikor a XVIII. század második fele és a XIX. század első fele között zajlik le az a műfaji változás, ami a magyarországi cigányzenészeket is két csoportra osztja. A városokban hivatásos cigányzenészek az akkoriban modernnek számító, zömmel a népies műzenére épülő, stílusában egységes kávéházi cigányzenét, magyar nótát játszák. A falusi muzsikusok nem csak a zenéből élnek hivatásszerűen. Ez természetesen nem jelenti egyben azt is, hogy ők kevésbbé tehetségesek vagy kevésbbé gyakorlottak lettek volna. A különbségek abból adódnak, hogy ők a helyi, falusi lakosság igényeit elégítik ki; gyakorlatilag ezek a cigány bandák éltették, illetve helyenként éltetik az autentikus hangszeres népzenét. A népzene - szemben a népies műzenével - korántsem egységes, tájegységenként, azon belül településenként (de akár még település-részenként is) eltérést mutat. Így a falusi cigánybandák hangszeres összeállítása is változatos. Egyes helyeken kialakult a zenekarok kötött, kötelező jellegű felállása, máshol az összetétel a lehetőségek szerint változhatott. Egy-egy banda csak a saját tájegysége zenéjében volt járatos, de azon belül az öszes etnikumot, népcsoportot kiszolgálta zenéjével. A falusi bandák hangszeres összetétele, játéktechnikája, repertoárja változatos, és a Kárpát-medence népeinek népzenéjét képezi le. Ez a hangszeres népzene-kultúra valaha a terület egészére jellemző volt, a XX. századra azonban - mire a tudományos gyűjtőmunka érdemben megkezdődött - egy-két kivételtől eltekintve kizárólagosan Erdély területére szűkült le. Ott viszont még ma is létezik, és az eredeti formájában él. A falusi cigánybandák alapja a kávéházi cigányzenekarkokhoz hasonlóan szintén a vonós együttes, mely esetenként - főleg a Székelyföldön - cimbalommal is kegészülhet. Néhány település hagyományos felállása: Szék: hegedű-kontra-bőgő; Magyarpalatka: 2 hegedű-2 kontra-bőgő; Bonchida: 2 hegedű-(1 vagy 2) kontra-bőgő-cimbalom; Gyimes: hegedű-ütőgardon. Az erdélyi bandák speciális hangszere a háromhúros brácsa, vagy ahogyan ők nevezik a kontra, mely eredetileg a Mezőségen volt haszálatos, a mai táncházas zenekarok azonban már más tájegységek zenéjénél is használják. Másik egyedi népi hangszer a Gyimesben és Felcsíkban használatos ütőgardon

Fúvós cigányzenekarok

Balkáni fúvós cigányzenekar

Cigány fúvószenekarok a Balkán egész területén megtalálhatóak. Nem mindenhol ez a kizárólagos zenekari felállás, de jelenlétük mindenhol meghatározó. A zenekar ősének az egy, de inkább két zurna és a davul azaz a kétfenekű dob alkotta öszeállítás tekinthető. Ez a török katonazenekarok hatására fejlődött: a hangszerek száma nőtt, ugyanakkor egymástól eltérő hangszerek jelentek meg az öszeállításban, és idővel modern rézfúvós hangszerekre cserélődtek. A zenekar legalább öt tagú, de inkább 6-8 fő, amit ideálisnak tekintenek. Alkalmanként - főleg több, sokszor rokon - zenekar összeállásából nagyobb létszám is kiadódhat. A hangszerek: trombita, harsona, kürt, tuba és dob. Újabban népszerű a szaxofon is. A cigány fúvószenekarok játékmódjára is jellemző a temperamentumos előadásmód és a magas színtű improvizáció. A terület népzenei repertorárjával összefüggésben nagyon gyakori az aszimmetrikus (7/8, 9/8, 11/8) ritmus. A legismertebb balkáni fúvós cigányzenekarok a romániai Fanfare Ciocărlia, a makedóniai Kočani Orkestar és a szerbiai Boban Marković Orkestar

Fimrészlet zenészgyerekekről (szerb nyelven, magyar és angol felirattal) 14 perc

Magyarországi rezesbandák

Pengetős cigányzenekarok

Tamburazenekarok

Bővebben: tambura

Cigány folkzenekarok és hagyományőrzők

Az oláhcigányoknak - mivel nem zeneszolgáltatásból éltek, eredetileg nem hangszeres volt a népzenéjük. Az énekelt táncnótát a pergetés, szájbőgőzés tette élénkebbé, a ritmust a tapssal és egyes tárgyak (kanál, kanna, teknő) ütögetésével játszották alá. Az 1960-as, 70-es években a beat mozgalom hatására jelent meg a gitár, mely eleinte csak az akkordkíséretet nyújtotta. Nagyjából ezekben az időkben jelentek meg az első roma folkzenekarok, és ekkor kerültek színpadra az első cigány hagyományőrző együttesek is. Mivel a cigányságnál a népzene máig élő jelenség, ezért a hagyományőrzők és a folkzenekarok között nem olyan éles a különbség, mint a magyar hagyományőrzők és magyar folkzenekarok esetében. Sőt, sokkal inkább a nagyfokú átfedés a jellemző. Ez mutatkozik meg a hangszerkíséret fejlődésében is, mely egyformán zajlik le a két műfajnál. A gitár kiegészül más pengetős hangszerekkel, elsősorban tamburával, esetleg mandolinnal. Így kialakult a cigány hagyományőrző és folkzenekarok jellemző felállása melyben a szólót a tambura vagy mandolin viszi, az akkordkíséretet egy vagy több gitár, a ritmust pedig alapvetően a kanna adja, mely kiegészülhet a kanalazással is. Ehhez a felálláshoz esetenként más hangszerek is csatlakozhatnak, leggyakrabban hegedű, harmonika, nagybőgő. Ez az összeállítás a beások körében is igen népszerű lett, különösen a fiatalabb nemzedék körében. Manapság a beás hagyományőrzők is ebben a felállásban jelennek meg a színpadon.

Szinti szvingegyüttesek

Lásd még: Szinti szving

A műfajt megteremtő zenekar, a Quintette du Hot Club de France egy hegedűből, egy szólógitárból, két ritmusgitárból és nagybőgőből állt. A műfaj domináns hangszerévé a gitár vált, a minimális felállás a gitártrió: egy szólógitár és két ritmusgitár. A gitárosok száma lehet több is, oly módon hogy a szólógitár-ritmusgitár szerepleosztás mindig jelen van. A zenekar kiegészülhet hegedűvel, zongorával, nagybőgővel esetleg dobbal.

5 gitár - nagybőgő felállású szvingzenekar 3 perc

Flamenco gitárosok

Lásd még: Flamenco

A flamenco az ének-tánc-zene hármasságából áll, ahol a zenében nem is a hangszereké a legfőbb szerep, hanem az énekhangé és a ritmikus tapsé, dobogásé. Azonban a gitárkíséret idővel egyre meghatározóbb lett, sőt, esetenként önállósította magát. Ma már szép számban találni giteárelőadókat szólóban ugyanúgy, mint duóban-trióban. Már kifejezetten hangszerközpontú a flamenco egy populáris változata, a gipsy rumba, mely műfaj úttörője és legismertebb előadója a Gipsy Kings gitárzenekar.

Flamenco gitártrió, Carlos Saura filmjében 4 perc

Vegyes felállású kamaraegyüttesek

Oroszcigány együttesek

Lásd még: románc

A hagyományos oroszcigány műfaj, a románc előadóira következetesen használatos a цыганский oркестр, цыганский ансамбль azaz cigányzenekar elnevezés, azonban maga a zenekari felállás kevésbbé megahtározott. A műfaj eredetileg a többszólamú énekre alapult, amit a jellegzetes oroszcigány hangszerrel, a 7 húrú gitárral kísértek. Később az énekesek száma csökkent, ma már sokszor csak egy szólista énekel. Ezzel párhuzamosan a zenekar létszáma nőtt, általában a klasszikus gitár és a hegedű jelen van az együttesben, de lehet a zenekarban harmonika, bőgő, balalajka vagy egyéb hangszer. Gyakori a zongorakíséret is, akár szólóban vagy más hangszerekkel együtt.

Oroszcigány románc 7 húros gitár és hegedű kísérettel, 3 perc

Roma dzesszzenekarok

Kapcsolódó szócikkek

Roma tematikájú összefoglaló szócikkek

Források

Fraser, sir Angus : A cigányok (Budapest, 1996.)
Liégeois, Jean-Pierre : Romák, cigányok, utazók (Budapest, 1994.)
Tomašević, Nebojša-Đurić, Rajko: Cigani sveta (Beograd, 1988.)
Csemer Géza: Habiszti (Budapest 1994.)
Sárosi Bálint: Cigányzene (Budapest 1971.)
Magyar Néprajzi Lexikon