Szerkesztő:Baloghbettina/próbalap
Courage kontra Chrehan ügy - kártérítés a versenyjogban
szerkesztésA Courage kontra Crehan ügy a Római szerződés 85.cikke ( a mai Európai Unió működéséről szóló szerződés 101.cikke) alapján vizsgálja a sörrevonatkozó kizárólagos beszerzési megállapodás kapcsán, a szerződésben résztvevő egyik fél kártérítéshez való jogát. Az ügy során a Court of Appeal, a jogértelmezési kérdések megválaszolása érdekében az Európai Unió Bíróságához fordult. Az előzetes döntéshozatali eljárás során hozott ítélet hivatkozási alapot teremtett az Európai Unió tagállamai számára, a kártérítésre vonatkozó versenyjogi esetek elbírálásában.
Az alapügy tényállása
szerkesztés1990-ben az Egyesült Királyság söreladási piacán 19%-os részesedéssel rendelkező Courage sörgyár, valamint a Grand Metropolitan társaság, amely különböző érdekeltségekkel rendelkezett a szállodaiparban és vendéglátásban, megegyeztek abban, hogy egyesítik bérbe adott italüzleteiket. E célból saját italboltjaikat átruházták az Inntrepreneur Estates Ltd.-re (továbbiakban:IEL), melyben egyenlő részesedéssel rendelkeztek.
Az IEL és a Courage között született megállapodás előírta, hogy az IEL által kiadott italüzletek bérlői csak a Courage-tól szerezhetik be az általuk kínált sört. Ennek értelmében pedig a Courage köteles volt, a megrendelt mennyiséget az IEL által bérbe adott italboltokra vonatkozó árjegyzékben meghatározott áron szállítani. 1991-ben Bernard Crehan két, húsz évre szóló bérleti szerződést kötött az IEL-lel, amelyben szintén kikötötték a Courage-tól való beszerzési kötelezettséget.
A kereset benyújtása
szerkesztés1993-ban Courage, az alapeljárás felperese, kerestet nyújtott be a bíróságon, amelyben kérte, hogy Bernard Crehan, az alapeljárás alperese, fizessen meg a részére 15 266 font (GBP) összeget ki nem fizetett, de teljesített sörszállításért.
Bernard Crehan az alperes, vitatta a kereset megalapozottságát, arra hivatkozva, hogy a beszerzési kötelezettség ellentétes volt a Római szerződés 85.cikkével ( a mai Európai Unió működéséről szóló szerződés 101.cikkével), melynek első bekezdése kimondja :
„A közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen: a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése; b) a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése; c) a piacok vagy a beszerzési források felosztása; d) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek; e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.”
A Szerződés ezen cikke alapján Bernard Crehan nem csak a beszerzési kötelezettség versenyellenességre hivatkozott, hanem arra is, hogy a Courage, az IEL kizárólagossági záradék által kötött italbérlőire alkalmazott árjegyzékben található árnál jelentősen alacsonyabb áron értékesítette a sört a független italbérlők számára, melynek eredményeként a záradék által kötött kereskedők jövedelmezősége csökkent. Crehan ezen érvelése értelmében viszontkereset is benyújtott a kártérítési követelése iránt.
Az előzetes döntéshozatali eljárás
szerkesztésA Court of Appealt több indok is késztette arra, hogy az ügy kapcsán, előzetes döntéshozatal céljából, kérdéseket terjesszen az Európai Unió Bírósága elé. Elsődleges indok volt, hogy a közösségi normákkal teljes mértékben összeegyeztethető ítélet szülessen, emellett a kérdést előterjesztő bíróság azt állapította meg, hogy az angol jog nem teszi lehetővé, hogy egy jogellenes szerződést megkötő fél a másik féltől kártérítést követeljen. Következtetésképpen még ha el is lehet ismerni a Bernard Crehan által a saját védelmére előterjesztett jogalap – amely szerint az általa megkötött bérleti szerződés ellentétes a Római Szerződés 85.cikkével- megalapozottságát , az angol jog alapján a kártérítés iránti keresetet eljárásgátló ok fennállása miatt el kell utasítani. Így a Court of Appeal felvetette azon eljárásgátló ok közösségi joggal való összeegyeztethetőségének kérdését, amely nem teszi lehetővé Bernard Crehan kártérítési követelését. A nemzeti bíróság tehát úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti az Európai Unió Bírósága elé:
„1) A Római szerződés 85.cikkét úgy kell értelmezni , hogy a jogellenes kizárólagossági záradékot tartalmazó, italkereskedésre vonatkozó bérleti szerződésben részt vevő szerződő fél hivatkozhat a bírói védelemben való részesülés érdekében a 85.cikkre a másik féllel szemben? 2)Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén a bírói védelmet kérő fél jogosult-e a 85.cikkel ellentétes szerződési záradék betartatásából eredő állítólagos kárának megtérítésére? 3)Összeegyeztethető-e a közösségi joggal az olyan nemzeti jogi szabály, amelynek értelmében a bíróságok nem engedhetik meg, hogy valamely személy saját jogellenes magatartására hivatkozzon , és/vagy arra – a kártérítés megszerzéséhez szükséges lépésként- jogot alapítson? 4)Ha a harmadik kérdésre adott válasz az, hogy az ilyen szabály, bizonyos körülmények között összeegyeztethetetlen lehet a közösségi joggal, milyen körülményeket kell, a nemzeti bíróságnak figyelembe venni? ”
A kérdésekre adott válaszok
szerkesztésAz első kérdésre adott válasz során az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a Római Szerződés 85.cikkének (1) bekezdése közvetlen hatállyal bír a magánszemélyek között, és jogokat keletkeztet az érintett személyekre vonatkozóan, amelyeket a nemzeti bíróságnak biztosítania kell. Ebből következik, hogy minden minden magánszemélynek joga van a nemzeti bíróság előtt hivatkozni a Szerződés 85.cikkének megsértésére, akkor is ha olyan szerződésben részt vevő fél, amely szerződés rendelkezése alkalmas arra, hogy a versenyt korlátozza vagy torzítsa. Ezen jogok érvényesülésének biztosítása a nemzeti bíróságok feladata.
A második kérdésben megfogalmazott jogvédelmet tekintve, Európai Unió Bírósága úgy határozott, hogy a Szerződés teljes érvényesülését kockáztatná, ha nem igényelhetne bármely személy kártérítést. Ezen jog lényegében megerősíti a közösségi versenyjogi szabályok hatékonyságát, és gyengíti azokat a gyakran rejtett megállapodásokat vagy gyakorlatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a versenyt korlátozzák vagy torzítsák. Ebből a szempontból a nemzeti bíróságok előtti kártérítési keresetek jelentősen hozzájárulhatnak a Közösségen belüli hatékony verseny fenntartásához. Így ilyen körülmények között nem lehet kizárni, hogy a keresetet egy versenyszabályokkal ellentétes szerződésben részt vevő fél indítsa.
A harmadik kérdés megválaszolása során, a nemzeti jogszabály összeegyeztethetőségével kapcsolatban az Európai Unió Bírósága úgy ítélkezett, hogy a vonatkozó közösségi jogszabály hiányában, a közösségi jog közvetlen hatályára alapított jogok védelmét a jogalanyok számára biztosító keresetek eljárási szabályainak kialakítása az egyes tagállamok nemzeti jogrendszerének feladata. Abban az esetben, ha a szabályok megalkotásánál tiszteletben tartják az egyenértékűség és a hatékony érvényesülés elvét, nem lehet a közösségi joggal ellentétes az a jogszabály, amely a szerződő féltől, akiről megállapították, hogy jelentős felelősség terheli a verseny torzításában, megtagadja azt a jogot, hogy a másik féltől kártérítésben részesüljön.
A negyedik kérdésre adott válaszában az Európai Unió Bírósága meghatározta azokat a feltételeket, körülményeket, melyeket a nemzeti bíróságoknak a jogszabályok megalkotásakor és alkalmazásakor figyelembe kell vennie, a közösségi joggal való összeegyeztethetőség érdekében. Ennek értelmében a nemzeti bíróságoknak szükséges a szerződésben részt vevő felek jogi és gazdasági hátterét, valamint magatartását és alkuerejét vizsgálni.
Konklúzió
szerkesztésA Európai Unió Bírósága a Courage kontra Crehan ügyben hozott 2001-es ítéletében megerősítette, hogy a közösségi antitröszt szabályok megsértésének áldozata, akár a szerződésben résztvevő fél, amennyiben a jogviszony gyengébbik fele volt, jogosult kártérítés követelésére, és a jogorvoslat hatékony rendszerét lehetővé tevő eljárási keretekről a tagállamoknak kell gondoskodniuk.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztésEUR-Lex Ítélet (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 25.)
Kúria-C-453/99. sz. ügy ítélete (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 25.)
Versenyjogsértés és kártérítés (magyar nyelven). Nagy Csongor István. (Hozzáférés: 2015. október 25.)
További információk
szerkesztésBoytha-Hargita-Sárai-Tóth: Versenyjogi esetek- Az Európai Bíróság gyakorlata, Osiris Kiadó, 2000.
Dr.Kende Tamás: Bevezetés az Európai Unió politikáiba,Complex Kiadó,Bp.,2015.