Radó György (1953 - ) a magyar kortárs irodalom egyik kevésbé ismert alakja, nemzeti elkötelezettségű író. Műveket fordított, egyedi alkotásai elsősorban közéleti témájú versek, verses művek.


1953-ban született Budapesten. Nagyszülei Selmecbányáról származtak, s a Trianoni békeszerződés miatt kényszerültek elhagyni szülőföldjüket. Budapesten végezte el iskoláit. Sokáig gyári munkás volt, a rendszerváltás után lenyugdíjazták. Azóta írással és politizálással foglalkozik. A 2006-os Kossuth téri tüntetéseken vált ismertté radikális hangvételű versei által.


Radó György költőként csak az utóbbi időben aktív. Korábban egyáltalán nem születtek saját alkotásai, csupán műveket fordított. Verseit ún. szabad rímekbe szedte, s általánosságban elmondható, hogy verselése modern. Művei a líra és az epika határán íródtak. Néhány drámai művet is szerzett, balladát is írt, igaz, nem ezek által várt híressé. Nagyon ritkán jelenik meg, csupán néhány versre szorítkozva az ún. lírikus Radó. Versei zöme politikai témájú.

Leghíresebb verse, a Mese Janikáról c. által lett elismert magyar kortárs költő. Spiró György ellenpéldájaként szeretne feltűnni a magyar irodalomban, ezért is választott egy igen szélsőséges hangnemet. Sokan éppen ezért nem fogadják be műveit.

A művekben fellelhető olykor balladai homály, néha szélsőségesség, metaforák és ún. befejezetlen sorok. Néhány műve: Mese Janikáról (legismertebb, lásd lejjebb); Ballagás, magyar (vers); Örök Erdély (vers), Intelmek Orbán Viktorhoz (vers, bírálat), Nekézsenyről (epika), 1848 (dráma), Libényi Jánosrul (ballada, Libényi János Ferenc József ellen tervelt merényletet).


Mese Janikáról

szerkesztés

Radó György legismertebb műve, ez alapján vált elismert kortárs költővé. Ezt a dráma és epika határán írta, témája a 2009-es szlovák államnyelvtörvény. A verset megjelenése óta számos tüntetésen felolvasták, s díszkiadásban is megjelentetik. A vers rendkívül radikális hangnemben íródott, s a keresztre feszített felvidéki magyarság fájdalmait kívánja jelképesen a világba kürtölni. A vers rímelése: AAAABAAXYZ A vers címzetje Ivan Gašparovič, Szlovákia államfője. A verset a szlovák nagykövethez is eljuttatták, aki nem volt hajlandó fogadni a költőt.


Mese Janikáról


Tudsz aludni nyugodtan, te, isten barma?

Gondolom görény volt az ük-apád is,

Te, féreg vagy! És nagyon ostoba!

Kellene egy „Skorzeny”, ki hatástalanítana…

Bár, ha élne szegény Villon, ki kölcsön adna,

Amit anno, neki adtak, s ahogy meg állapította:

„Most meg tudja majd a nyakam, mily nehéz,

A fenekem súlya”! Ha nem pontosan idéztem,

Neked meg járja! Valaki tán lefordítja…


Elnökünket nem engedted haza?!

Te, idétlen, jogaidat nem ismerő marha!

Pedig csak ment volna, néhányad maga,

Baráti látogatásra, s te „betojtál” a gatyádba…

De, ne is fészkeld be nagyon magad Pozsonyba,

Mert otthon leszünk hamarosan, mint ’68-ban!

Te! Vajon „mit tettél” volna? Fordítva!

Látod, a „sólyom” bölcs és nem ostoba!

Bár, lesújthatna rád, mint egy „stuka”,


Ezek után, igazán megérdemelted volna…

Javaslom, kedves Ivan-ocska:

Ne gyere hozzánk, akkor se, ha hívnak,

Nem tudom, hogy jutnál vissza-e, híg-agyaddal,

„Pozsony szép fővárosunkba”…

Patkány vagy! Bújj is a lukadba vissza,

Zászlórudadat meg dugd fel magadnak „oda”,

Legalább látnánk végre „karóba” húzva!

Nem szabad, hogy mindig: „rövidet” a magyar húzza!


Inkább „teremjen” kövéren a magyar- szlovák „búza”

Fel fogta agyad Ivanocs-ka?!

„Néped” ezt meg értené bennük: bízva-bízva…

Radó György verse nagy hatást idézett elő a magyarságban. Megjelent egy új irányzat, az ún. Kárpátohungária-elmélet, amely a kárpáti népek békés együttélését tűzte ki célul. Radó György is emellett tör lándzsát: >>Inkább „teremjen” kövéren a magyar-szlovák „búza”<<

Radó György különös szófordulataival, nagy szóválasztékával, éles kontrasztjaival és szókimondóságával új színt vitt a magyar irodalomba.