Szerkesztő:KAIRSESV/Giliszták
A gilisztafarm gilisztái és azok rendszertana
szerkesztésA giliszták rendszertana
szerkesztésA giliszták a gyűrűsférgek (Annelida[1]) törzsébe tartoznak. A gyűrűsférgeknek mintegy 7500 faja ismert[2]. Némelyek közülük vízben élnek: tengerekben vagy édesvízben, mások kijutottak a szárazföldre, de ott is megmaradtak a nedves, nyirkos közegben, sok közülük földalatti életmódot folytat.
A gyűrűsférgek megőrizték szelvényezettségüket, testük szelvényekből (segmentum, metamer) áll, amelyeket válaszfalak határolják el egymástól. Az ősibb fajoknál a szelvények homonómok, felépítésük azonos: a szelvényeket két testüregkamra, két kiválasztószerv és ivarmirigyek alkotják. A fejlettebb fajoknál a szelvények differenciálódásából ún. testtájak alakulnak ki, a kiválasztó szervek és az ivarmirigyek csak bizonyos testtájakban fordulnak elő.
A gyűrűsférgek korábbi csoportosításnak alapját a test külső függelékeinek mennyisége adja. E szerint megkülönböztetünk soksertéjűeket (Polychaeta[3]), kevéssertéjűeket (Oligochaeta[3]) és piócákat (Hirudinea[4]). Régen a piócákat sertenélküliek (Achaeta[3]) néven szembeállították a sertések avagy sertésférgek (Chaetopoda[3]) csoportjával, ezt a felosztás azonban elvetették, mivel időközben találtak olyan piócafajt, amelyen serték vannak.
A mai rendszertan szerint a giliszták két osztálya a soksertéjűek (Polychaeta) és a nyeregképzők (Clitellata). Ez utóbbiak arról a testájról kapták a nevüket, amely a nyereg (clitellum) nevet viseli, és amely az ivarszerveket és mirigyeket tartalmazza. Az ide tartozó giliszták és piócák közös jellemzője, hogy hermafroditák, a megtermékenyített peték kokonban fejlődnek, fejlődésük pedig közvetlen. A fejen nincsenek függelékek, a serték száma és mérete redukálódott.
A korábbi rendszertanokban
szerkesztés- A kétoldalas részarányosok altagozata (Bilateria):
A korábbi, rögzített életmódot folytató, sugarasan részarányos élőlényekből fejlődtek ki azok az állatok, amelyek szabadon mozogva igyekeztek megszerezni a zsákmányukat. Ezekben a ragadozó életmódot folytató állatokban szükségszerűen alakul ki a feji vég, ahol a szájnyílás és a követéshez szükséges érzékszervek csoportosulnak. Az úszó-lebegő életmódot a fenéken való haladás váltotta fel, amely a hasi és a háti rész differenciálódását hozta magával.
A kétoldalasan részarányos állatoknak ektodermájukon és a entodermájukon kívül megjelenik a harmadik csíralemez is, a mezoderma.- Ősszájúak törzscsoportja (Protostomia):
Az állat embrionális fejlődésének bélcsíra-állapotában (gasztrula avagy gastrula) az ősszájból (blastoporus) a kifejlett állat szájnyílása alakul ki, a végbélnyílásuk másodlagos. Ezekre az élőlényekre jellemző, hogy központi idegrendszerük a hasi oldalukon van (hasidegűek), külső vázukat pedig az ektoderma alkotja. Ezzel szemben azok az állatok, amelyeknél a bélcsíra állapotban az ősszájból a végbélnyílás alakul ki, és a szájnyílás a másodlagos, az újszájúak törzscsoportja (Deuterostomia), központi idegrendszerük a háti oldalon fejlődik ki (hátidegűek), belső vázuk pedig a mezoblasztból jön létre.- A szelvényes testűek törzscsoportja (Articulata[5]):
Korábbi rendszertanokban a gyűrűsférgek, a karmosak (Onychophora[6]), a medveállatkák (Tardigrada[7]), a féregatkák (Pentastomida[8]) és az ízeltlábúak (Arthropoda[9]) együtt alkották a szelvényes testűek törzscsoportját.
A szelvényezett testűek legfontosabb közös sajátsága az úgynevezett valódi szelvényezettség, ami külső és belső szelvényezettséget is jelent.
Az ősi élőlényekben a test szelvényezettsége egynemű (homonóm), vagyis a szelvények azonos felépítésűek, bennük az összes szerv és szövet nagyjából azonos formában megismétlődik. Ez alól általában a fej és a farok valamennyire kivétel, amennyiben jellemző módon a fejben megnagyobbodott idegdúc, tkp. agy található, és itt tömörülnek bizonyos érzékszervek is. A farok gyakran lecsökevényesedett és ellaposodott, létfenntartó szervek nem kapnak helyet benne.
A szelvényezettség másik formája a különnemű (heteronóm) szelvényezettség, amely a fejlettség magasabb fokát képviseli. Bizonyos szervek összeolvadtak, mások éppen hogy specializálódtak. A magasabban fejlett szelvényes élőlények homonóm szelvényezettséget mutatnak embrionális állapotukban, a szelvényeket cölómafalak határolják el egymástól, a fejlődés során ezek eltűnnek és nagyobb öregegységeket hoznak létre.
A szelvényezettek ma már nem létező rendszertani kategória, ugyanis a kladisztikai kutatások bebizonyították, hogy a szelvényezettség nem jelent feltétlenül közös eredetet. A tudomány mai eredménye szerint a gyűrűsférgek és a puhatestűek (Mollusca) mutatnak szorosabb rokonságot (Spiralia); az ízeltlábúak, a karmosak és a medveállatkák pedig a nem szelvényezett fonalférgek (Nematoda) és húrférgek (Nematomorpha) közeli rokonai. A féregatkákról pedig bebizonyosodott, hogy valójában parazita életmódot folytató rákok (Crustacea). Bővebben lásd a Szelvényezettek című szócikket.
- A szelvényes testűek törzscsoportja (Articulata[5]):
- Ősszájúak törzscsoportja (Protostomia):
Az újabb rendszertanokban
szerkesztés- A kétoldalas részarányosok altagozata (Bilateria)
- Ősszájúak törzscsoportja (Protostomia)
- Tapogatós–csillókoszorús állatok főtörzse (Lophozoa avagy Lophotrochozoa[10]):
Ez az állatrendszertani kategória 1995 óta létezik. Nevüket onnan kapták, hogy ezen élőlények lárvaállapotaiban a testen csillókoszorú (trochofóra) vagy tapogatókoszorú (lofofóra) húzódik. A gyűrűsférgek ez utóbbiak közé tartoznak: tapogatókoszorús állatok (Lophophorata).
- Tapogatós–csillókoszorús állatok főtörzse (Lophozoa avagy Lophotrochozoa[10]):
- Ősszájúak törzscsoportja (Protostomia)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Az Annelida a latin anellus ’gyűrűcske’ szó tövéből és az -ida rendszertani végződésből áll. Az annellus, ānellus, ānulus ’gyűrűcske’ jelentésű szavak egymás alternatív formái, végső forrásuk a latin ānus ’gyűrű’ szó és az -ulus kicsinyítő jelentésű végződés.
- ↑ Urania: 342
- ↑ a b c d A chaeta ’serte’ szó ógörög eredetű, a χαίτη (khaítē) ’haj, sörény’ jelentésű. A tudományos latin poly- előtag az ógörög πολύς (polús) ’sok’ szóra, az oligo- a ὀλίγος (olígos) ’kevés’, az a- pedig az ἀ- (a-) fosztó jelentésű előtagra vezethető vissza.
- ↑ A Hirudinea a latin hirūdō ’pióca’ szóból származik.
- ↑ Az Articulata a latin articulus ’ízület’ szóból származik, ez az artus ’keskeny, szoros, zárt, sűrű’ jelentésű melléknévből és a -culus kicsinyítést kifejező végződésből áll.
- ↑ Az Onychophora elnevezés előtagja az ógörög ὄνυξ (ónux) ’köröm, karom’ szóból származik, tudományos előtagként onycho- formában használatos. Az összetétel második eleme az -φόρος (-phóros) ’hordozó, viselő’ végződés, a tudományos nyelvben -phorus, -phora, -phor formában is előfordul.
- ↑ A Tardigrada kifejezés a latin tardus ’lassú’ és a gradī ’lép, sétál, megy’ szavakból származik, az elnevezést Lazzaro Spallanzani (1729-1799) olasz zoológus, fizikus, biológus adta 1776-ban.
- ↑ A Pentastomida név az ógörög πέντε (pénte) ’öt’ és a στόμα (stóma) ’száj’ szavakból ered, és arra utal, hogy ezen élőlények szája körül öt horog található, és ez olyan érzetet kelt, mintha az állatnak öt szája lenne.
- ↑ Az Arthropoda tudományos kifejezés tartalmilag megegyezik magyar megfelelőjével: a tudományos elnevezések arthro- előtagja az ógörög ἄρθρον (árthron) ’ízület. tag’ szóból származik, a -poda utótag pedig a πούς (poús) avagy ποδός (podós) ’láb’ szóból.
- ↑ A két kifejezés lopho- előtagja ’taréj, (hegy)gerinc, (domb)tető, (állat) mar(ja)’ jelentésű, az ógörög λόφος (lóphos) származik, amely azonos jelentésű. A trocho- ’kerék’ jelentésű, az ógörög τροχός (trokhós) ’ua.’ származik. A zoa az ógörög ζῷον (zôion) ’állat’ szóból ered.