Dragomirnai kolostor
A dragomirnai kolostor Moldva egyik fontos történelmi központja. A romániai műemlékek jegyzékében a SV-II-a-A-05577 sorszámon szerepel.
| Dragomirnai kolostor | |
 | |
| Település |
|
| Ország |  Románia |
| Vallás | keresztény |
| Irányzat | ortodox |
| Építés befejezése | 1602 |
| LMI-kód | SV-II-a-A-05577 |
| Elhelyezkedése | |
 Dragomirnai kolostor
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 47° 45′ 27″, k. h. 26° 13′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 45′ 27″, k. h. 26° 13′ 48″ | |
| A Dragomirnai kolostor hivatalos honlapja | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dragomirnai kolostor témájú médiaállományokat. | |
Anastasie Crimca főpap alapította 1609-ben, aki gazdag moldvai kereskedő fia volt, 1602-ben Radóc püspöke, majd 1608-ban Moldva metropolitája. Gazdag örökségét fejedelmi adományozás révén is gyarapította: a kozákok elleni harcokban kitűnt vitézségével, ezért Petru Șchiopul nagy birtokot juttatott neki, például Dragomirești falut is. A főpap tragikus véget ért. Végzetének oka a hagyomány szerint az volt, hogy a dragomirnai kolostor építésében részt vevő, tapasztalt és ügyes mesterek szebben dolgoztak, mint akiket (II.) Ștefan Tomșa fejedelem (ur.: 1611–1615) fogadott fel Solca kolostorának felépítésére. A hiedelem szerint ez volt az oka annak, hogy az uralkodó Solca kolostorának felszentelésekor erősen összeszólalkozott Anastasie Crimcával. A metropolita menekülésszerű távozásra kényszerült, a fejedelem azonban üldözőbe vette, s amikor utolérte kocsiját, buzogányával fejbe vágta. A főpap ezután rövidesen meghalt Dragomirnában.
A kolostort négy szögletes sarokbástyával erődített, masszív, vastag falak övezik. A védőmű, belső oldalán a falak mentén sorakozó szerzetesi lakhelyekkel, valamint délnyugati részen az úgynevezett Barnovschi-toronnyal, Miron Barnovschi-Movilă uralkodása idején, 1627-ben alakult ki. Főkapujában a boltozott bejárót nehéz tölgyfakapuk zárták. A fölötte emelkedő tornyot nemcsak harangozásra, hanem védelmi és harci célra is használtak.
A kolostortemplomot (Biserica mănăstirii), amely keleti szerzetesi szokás szerint az udvar központjában emelkedik, a 17. század elején építették. Térrendszere moldvai sajátosságok szerint az előtér, majd pronaosz, s végül a naosz, valamint a szentély részéből áll. A bejáratokon, a déli és az északi kapukon keresztül föltárul a sajátos szerkezeti megoldású, csillagboltozatos előtér, amely konzoltámaszos kis oszlopokon nyugszik. A keleti oldalon csúcsíves kapuzat vezet a pronaosz tágas, négyzetes terébe, amelyet a kompozíció hossz-tengelye mentén egymásután két, hevederekre támaszkodó csillagboltozat koronáz meg. Itt található a kolostoralapító Anastasie Crimca metropolita sírja, s a bojárok között állítólag az alkotás építészének, Dimának a síremléke is helyet kapott. A hajó hármas, csúcsíves nyíláson keresztül tűnik fel, amelyet szokásos módon háromkaréjos, athonita típusú térlezárás fog közre. A váz szerkezeti elemei itt is konzolos kis oszlopokon nyugszanak. Ezekre többszintes átmeneti nyaktagozat támaszkodik, a köralaprajzból a nyolcszögbe fonatos bordázat vezet át. Az ablakokkal áttört dobra fekszik fel a nyolcszögalaprajzú, fonatos bordázatú boltozat. A kupolát „Krisztus Pantokrátor” képe díszíti. Az ortodox ikonográfia rendjében elhelyezkedő képek ez alatt, kék alapon, vörös keretezésbe illeszkednek. Figyelemre méltóak az újtestamentumi ciklusban levő Passio realisztikusan megjelenített ábrázolásai. A szentélyrekesztő ikonosztáz gazdagon faragott barokk mestermű, 1793-ban, Solca kolostorából került ide.
A templombelsőt nagyvonalúan egyszerű, helyenként örmény stílusú külső architektúra szervezi egységbe. A homlokzati köpeny részeit felül ívezetes párkány, alatta pedig kötélfonatos vízszintes plasztika fogja össze. E kompozícióba illeszkednek bele a csúcsíves kapuzatok és pálcatagozatos ablakok gótikus keretezésű nyílásai. Az alkotás építészetileg rokon Putna és Szolka kolostoraival.
A kolostormúzeumot (Muzeul de artă feudală religioasă al mănăstirii) a gótikus jellegű egykori étkezőhelyiségben helyezték el. Ülőfülkés ablakok tekintenek a kolostor udvarára. A kiállítás anyagában főként 17. századi evangéliumok és zsoltárszövegek, miniatúrák láthatók. A kolostor temetője a falakon kívül, a kaputól jobbra található. Kis liget veszi körül, a szabadtéri ravatalozó kis gótikus kerti filiálé hatását kelti.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Források szerkesztés
- A világ természeti csodái és kultúrkincsei, 1. (Délkelet-Európa) kötet, 8. számozat: p. 60-66. Alexandra Kiadó (1997), ISBN 963-367-245-7
- A művészet története: A korai középkor. Corvina Kiadó, 1986, ISBN 963-13-2393-5
- Kádár Zoltán: Művészettörténet 14. sz. Ókeresztény és kora bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
- Kádár Zoltán: Művészettörténet 15. sz. Bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
- Voinescu, T.-Teodorescu, R.: Mánástirea Dragomirna. Bukarest, 1967.
- Szentkirályi Zoltán – Détshy Mihály: Az építészet rövid története I-II., Műszaki Könyvkiadó, 1964/2000,ISBN 963-16-3059-5
- Cs. Tompos Erzsébet – Czellár Katalin: Moldvai utazások. Panoráma K. 1978.ISBN 963-243-099-9
- J. M. Roberts: A szétváló hagyományok kora. Képes világtörténelem IV. kötet. Officina Nova-Magyar Könyvklub 1999. ISBN 963-548-774-6.
- Lista monumentelor istorice: Județul Suceava. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
További információk szerkesztés
- A kolostor honlapja Archiválva 2006. augusztus 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A kolostor a www.romanianmonasteries.org lapon