Szerkesztő:Kmiki87/Vis inertiae
A reformkor előtt (1820-as évek) szerkesztés
I. Ferenc a napóleoni háborúk lezárultával az abszolutizmus megvalósításán fáradozott, ennek szellemében 1812 után sokáig nem hívott össze országgyűlést. Az 1820. évi, országos felkelésbe torkolló cádizi zendülés és a nápolyi királyt alkotmány kiadására kényszerítő mozgalmak visszaszorítására a Habsburg-monarchia katonai erő bevetésére szánta el magát.[1] Ehhez Magyarországon is újoncozást rendeltek el és adót vetettek ki – az Országgyűlés jóváhagyása nélkül.[2] A megyék föliratokkal tiltakoztak, majd a válasz elmaradása után több megyében megtiltották az adó beszedését hivatalnokaiknak, és az újoncok besorozását is akadályozták, ahogy tudták. Zemplénben csak a hadsereg bevetésével sikerült az újoncállítási rendeletet végrehajtatni, a megye tisztikarát előzetesen le kellett fogatni. Nógrádban is katonaság bevetésére került sor a megyegyűlés megrendszabályozására.[3]
Az ellenálló megyék megrendszabályozására királyi biztosokat küldött ki az udvar császárhű magyar mágnások személyében. Közéjük tartozott báró Eötvös Ignác koronaőr, Lónyay Gábor és Wenckheim József báró.[3] Nem mindenhol tudtak azonban rendet tenni, Bars megyében például Eötvös jövetelének hírére a tisztikar lemondott és hazament, a kulcsokat és a megyei határozatokat hitelesítő pecsétet pedig a Szent Benedek-rendi konvent levéltárában helyezték el.[3]
A szembenállást 1825-ben új országgyűlés meghirdetésével szüntette meg az uralkodó.[3]