Lexi1769

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATA A KÖZTERÜLET ÉLETVITELSZERŰ HASZNÁLATÁNAK SZANKCIONÁLÁSÁRÓL (19/2019. (VI. 18.) AB. hat.)

Az Alkotmánybíróság teljes ülése a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 178/B. §-ának alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezések tárgyában – dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, valamint dr. Czine Ágnes, dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó, dr. Juhász Imre, dr. Schanda Balázs, dr. Stumpf István és dr. Szalay Péter alkotmánybírók különvéleményével – elutasítja az alaptörvény-elleneség megállapítását valamint a jogszabály megsemmisítését.

19/2019. (VI. 18.) AB határozat
Döntés dátuma	Döntés meghozatala: 2019. június 4. Döntés kihirdetése: 2019. június 18.
Eset	Az Alkotmánybíróság 19/2019. (VI. 18.) AB határozata
A bíróság elnöke	Dr. Sulyok Tamás
Előadó bíró	Dr. Sulyok Tamás
Társbírók	Dr. Czine Ágnes, Dr. Dienes-Oehm Egon, Dr. Horváth Attila, Dr. Pokol Béla, Dr. Szívós Mária, Dr. Hörcherné dr. Marosi, Dr. Schanda Balázs, Dr. Szalay Péter, Dr. Juhász Imre, Dr. Stumpf István, Dr. Varga Zs. András
Döntés
Az Alkotmánybíróság elutasítja az alaptörvény-ellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (továbbiakban: Szabs. tv.) 178/B. §-ával kapcsolatban.
Különvélemény	Dr. Czine Ágnes, Dr. Juhász Imre, Dr. Schanda Balázs, csatlakozik Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó és Dr. Szalay Péter
Párhuzamos indokolás	Dr. Pokol Béla
Vizsgált jogszabályok
2012. évi II. törvény 178/B. §

I. Hajléktalanság kérdéskörével kapcsolatos korábbi alkotmánybírósági döntések.

A) 42/2000. (XI. 8.) AB határozat

A 42/2000. (XI. 8.) AB határozat indoklása és legrelevánsabb megállapítása 19/2019. (VI. 18.) AB határozattal kapcsolatban:

„A megélhetési minimum garantálásából konkrétan meghatározott részjogok, – így a ,,lakhatáshoz való jog'' – mint alkotmányos alapjogok nem vezethetők le. E tekintetben az állam kötelezettsége és ebből következően a felelőssége nem állapítható meg.

...az állam a polgárok megélhetéshez szükséges ellátásra való jogának realizálása érdekében társadalombiztosítási és szociális intézményi rendszert köteles létrehozni, fenntartani és működtetni. A megélhetési minimumot biztosító szociális ellátások rendszerének kialakításakor alapvető alkotmányi követelmény az emberi élet és méltóság védelme. Ennek megfelelően az állam köteles az emberi lét alapvető feltételeiről – így hajléktalanság esetén az emberi életet közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet elhárításához szállásról – gondoskodni.”

B) 38/2012. (XI. 14.) AB határozat

Lápossy Attila és Ambrus István – Hajléktalanság I. című tanulmányából kiemelt érdemi összefoglalója a 38/2012. (XI. 14.) AB határozatról.

„A döntés határozottan állást foglalt abban, hogy alkotmányosan nem fogadható el a hajléktalanságnak a büntetendővé nyilvánítása. A testület kiemelte, hogy nem minősülhet legitim célnak a hajléktalanok közterületekről való eltávolítása, sem a szociális ellátások igénybevételére való kényszerösztönzés. Az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás és ellátás eszközeivel, nem pedig büntetéssel kell kezelnie.”

II. 19/2019. (VI. 18.) AB határozat rövid összefoglalás

A) Alkotmánybírósági eljárás lényege

Alkotmányos demokráciában az alkotmánybíráskodás a normatív alkotmány érvényesülésének, kikényszeríthetőségének a legfőbb biztosítéka (Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése).

Az alkotmánybíráskodás legalapvetőbb funkció a normakontroll, azaz az indítvány alapján a törvények és más jogi normák alkotmánnyal való összhangjának vizsgálata, és az alkotmánysértő normák jogrendszerből való eltávolítása. Az alkotmánybírósági normakontrollnak több típusa van.

Az 19/2019. (VI. 18.) AB határozat esetében bírói kezdeményezésre vizsgálta meg az Alkotmánybíróság az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértésére irányuló tényállást. Ebben az esetben konkrét normakontrolról beszélünk.

A Szabs tv. vizsgált rendelkezése és irányadó alaptörvényi rendelkezések:

„Szabs. tv. 178/B. §

(1) Aki életvitelszerűen közterületen tartózkodik, az szabálysértést követ el.

(2) Mellőzni kell a szabálysértési eljárás megindítását és helyszíni figyelmeztetést kell alkalmazni, ha

a) az elkövető a rendőr felszólítására az elkövetés helyét elhagyja, vagy

b) az elkövető a jelenlévő hatóság vagy szerv, vagy szervezet felajánlott segítségét elfogadva együttműködik a hajléktalan személyek részére fenntartott ellátások igénybevétele érdekében.

(3) A helyszíni figyelmeztetéssel egyidejűleg a rendőr az elkövetőt tájékoztatja a (4) bekezdésben foglalt jogkövetkezményekről.

Alaptörvény XXII. cikk

(2) Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését, továbbá a közterület közcélú használatának védelmét az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.

(3) Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.”

B) Alkotmánybíróság döntése

Az Alkotmánybíróság elutasítja az alaptörvény-ellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértésére irányuló tényállással (lábjegyzetbe: Szabs. tv.178/B. §.) kapcsolatban.

Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva állapítja meg, hogy a hajléktalan személyek esetében alkalmazott életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértésére irányuló tényállás alkalmazása során az Alaptörvény XXII. cikk (2) és (3) bekezdéséből foglaltaknak megfelelően csak akkor születhet szankció, ha a hajléktalan személy ellátása biztosított volt a cselekmény elkövetésekor. Ez a követelmény összhangban kell legyen az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmának és az elesett személyek ellátórendszerbe vonásának alkotmányos céllal.

III. Az indítványok tartalma

Mivel az 5 db indítvány tárgya azónos volt ezért az Alkotmánybíróság egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

Az indítványok számos aggályt vetnek fel az életvitelszerű közterületen tartózkodás szabálysértéssé nyilvánítása kapcsán:

• Szociális biztonsághoz való jog: Az indítványozók szerint az életvitelszerű közterületi tartózkodás büntetőjogi szankcionálása helyett inkább a szociális biztonsághoz való jog területén kellene kezelni a problémát. Az Alaptörvény hetedik módosítása nem elég indok az ilyen tartózkodás kriminalizálására, mert csak egy már létező tiltást emelt az Alaptörvény szintjére, anélkül hogy eleget tenne az alkotmányos követelményeknek.

• Jogállamiság elve: A szabálysértési törvény 178/B. § (4) és (5) bekezdései nem felelnek meg a jogállamiság elvének. A megfogalmazások nem biztosítják a normavilágosságot, és lehetőséget adhatnak az önkényes jogalkalmazásra, ami sérti az alkotmányos büntetőjog követelményeit.

• Tiltott diszkrimináció: Az indítványozók szerint a szabálysértési törvény kizárólag a hajléktalan személyekre irányul, ami társadalmi és vagyoni helyzetük alapján tiltott diszkriminációhoz vezethet.

• Kényszerítés az ellátások igénybevételére: A szabálysértési törvény gyakorlatilag kényszeríti a hajléktalan embereket az ellátások igénybevételére. Ha nem teszik ezt meg, szabálysértési eljárás indul ellenük, amely akár elzárással is végződhet, és ez sértheti az emberi méltósághoz való jogot.

• Mérlegelési jog korlátozása: A törvény korlátozza az eljáró rendőr és a bíróság mérlegelési jogát a szabadságkorlátozás kapcsán. A rendőr köteles előállítani és őrizetbe venni az eljárás alá vont személyt, a bíróság pedig korlátozottan mérlegelhet az őrizet elrendelését vagy fenntartását illetően. Ez sérti a törvény előtti egyenlőséghez, az egyenlő bánásmódhoz, a tisztességes bírósági eljáráshoz, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jogot.

IV. Alkotmánybíróság megállapításai indítványokban felmerülő érvekkel kapcsolatosan

A) Az alkotmányossági vizsgálat változó környezete

Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 2012. január 1.-ei hatálybalépése után meg kellett fogalmaznia a viszonyát a korábban hozott alkotmánybírósági határozatokhoz. Az Alaptörvény záró rendelkezései szerint ugyanis az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztették. (Alaptörvény, Záró és vegyes rendelkezések 5. pontja)

„Az Alkotmánybíróság a hatályát vesztett alkotmánybírósági határozat forrásként megjelölésével, a lényegi, az adott ügyben felmerülő alkotmányossági kérdés eldöntéséhez szükséges mértékű és terjedelmű tartalmi vagy szövegszerű megjelenítéssel hivatkozhatja, vagy idézheti a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket. A korábbi alkotmánybírósági döntésben megjelenő jogelvek figyelmen kívül hagyása ugyanakkor az előző Alkotmány és az Alaptörvény egyes rendelkezései tartalmi egyezősége esetén is lehetségessé vált.”

Az Alkotmánybíróság a korábbi döntésekben kidolgozott érvek és jogelvek felhasználhatóságát mindig az adott ügy egyedi jellegére figyelemmel vizsgálja. Ezáltal az újabb ügyekben alkalmazhatja a korábbiakban kidolgozott érveket és jogelveket, ha azok alkalmazhatóak az aktuális ügy kontextusában. Az Alaptörvény és a jogszabályok idővel változnak, ami befolyásolhatja az alkotmányossági vizsgálat környezetét és kérdéseit. Az Alkotmánybíróság az új jogszabályi változásokra és az aktuális jogalkotói szándékokra reagálva új alkotmánybírósági gyakorlatot alakíthat ki az alkotmányossági kérdések kezelésére.

B) A hajléktalanok segítését, emberhez méltó lakhatás feltételeinek biztosítását kimondó alaptörvényi cikk módosítása

Az Alaptörvény 2018. június 28-i hetedik módosítása olyan alapvető változásokat hozott az Alaptörvény XXII. cikkében, amelyek megtiltják az életvitelszerű közterületen tartózkodást. Az előző rendelkezés kivételt tett bizonyos területek és okok esetén, de a módosítás lényegesen kiterjesztette ezt a tilalmat.

Az XXII. cikk (2) bekezdése az állam céljait és a közterület közcélú használatának védelmét helyezi előtérbe. Ez szorosan kapcsolódik a (3) bekezdéshez, amely tiltja az életvitelszerű közterületi tartózkodást. Az Alaptörvény indokolása szerint ez azért van, mert az ilyen tartózkodás sérti a közterület közcélú használatát. A (3) bekezdés általános tilalmat jelent, amely mindenki számára kötelező, és csak korlátozott lehetőséget enged eltérő használatra, tiszteletben tartva mások jogait.

C) Az egyén alkotmányos jogainak közösségi gyakorlása

Az Alkotmánybíróság vizsgálata során kiemelten fontos volt az egyén alkotmányos jogainak közösségi kontextusban történő gyakorlása. Ez a megközelítés arra összpontosít, hogy az egyénnek az önrendelkezési joggyakorlása során nem csak magáért tartozik felelőséggel, hanem a közösség tagjai iránt is, és ennek fényében kell mérlegelnie jogainak gyakorlását. Az alkotmányos jogok gyakorlása során az egyénnek felelősséget kell vállalnia a közösség egészéért és más tagjaiért is.

Az Alaptörvény világosan meghatározza az alapjogokat és azokkal járó felelősséget. Az emberi méltóság, az élethez való jog, valamint más alapvető jogok elidegeníthetetlenül védettek, és az állam elsőrendű kötelessége azok védelme. Az Alaptörvény alapján minden egyes személy felelős az állami és közösségi feladatokhoz való hozzájárulásért. Ez azt jelenti, hogy az egyénnek aktívan részt kell vennie az állami és közösségi életben, és támogatnia kell azokat a tevékenységeket, amelyek a közjó szolgálatában állnak. Az együttműködési kötelezettség nem csupán egyéni, hanem kollektív felelősség is, amely az állam és az állampolgárok közötti szoros kapcsolatot és kölcsönös függést hangsúlyozza.

D) Az életvitelszerű közterületi tartózkodás és az Alaptörvény tilalma

Az Alaptörvény hetedik módosítása azt mondja ki, hogy ha valaki életvitelszerűen (azaz folyamatosan, huzamosabb ideig) közterületen tartózkodik, akkor ezzel megsérti a közterület közcélú, mindenki számára elérhető használatának jogát.

A szabálysértési törvény meghatározza, hogy milyen jogi következményekkel jár a közterületen életvitelszerű tartózkodás tilalmának megszegése. Fontos hangsúlyozni, hogy a törvény nem magát a hajléktalanságot bünteti, hanem azt ha valaki szándékosan és többször nem tartja be az együttműködési kötelezettséget (pl. nem fogadja el a felkínált segítséget, nem hajlandó elhagyni a közterületet). Tehát a törvény az életvitelszerű közterületi tartózkodást úgy tekinti, mint az együttműködési kötelezettség megszegését, és ennek megfelelően bünteti.

Az előbbiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott szabályozás nem az érintett személytől független objektív tényt szankcionál, hanem egy rendészeti jellegű együttműködési kötelezettség aktív cselekvésben megnyilvánuló megsértését. Ezért a támadott szabályozás nem sérti az Alaptörvényben foglalt alapjogi garanciákat és célokat.

E) Az életvitelszerű közterületi tartózkodás tényállása sérti-e jogállamiság elvét?

Az indítványok szerint a Szabs. tv. 178/B. § (4) bekezdése nem felel meg a normavilágosság követelményének. Kifogásolják, hogy nem határozza meg pontosan, hogy az egyes figyelmeztetések között milyen időköznek kell eltelnie. Az Alkotmánybíróság azonban megállapította, hogy nincs kellő alap az értelmezhetetlenség és alkalmazhatatlanság vádjára.

A Szabs. tv. 178/B. § (5) bekezdése definiálja azt, hogy mi számít életvitelszerű közterületen való tartózkodásnak, így szabálysértésnek. Az indítványok szerint ez a rendelkezés nem felel meg a jogbiztonság követelményének, mert az értelmezési kereteket az ítélkező bíróságoknak kellene kialakítaniuk. Az életvitelszerű közterületi tartózkodás értelmezése rugalmas, hiszen helyt ad bírói mérlegelésnek. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban a rendelkezés nem sérti a normavilágosság és jogbiztonság követelményeit.

Összefoglalásul az Alkotmánybíróság tehát megállapította, hogy a támadott szabályozás nem sérti a normavilágosság és jogbiztonság követelményeit, valamint megfelel az alkotmányos elvárásoknak.

A Szabs tv. vizsgált rendelkezései:

„178/B. §

(4) Akit 90 napon belül 3 alkalommal a (2) bekezdés szerint a szabálysértés elkövetése miatt a helyszínen figyelmeztettek, azzal szemben az újabb elkövetéskor a szabálysértési eljárás megindítása nem mellőzhető.

(5) Az (1) bekezdés alkalmazásában életvitelszerű tartózkodásnak tekinthető minden olyan magatartás, amely alapján megállapítható, hogy a közterületen való életvitelszerű tartózkodás a lakó- és tartózkodási hely, valamint egyéb szállásra való visszatérés szándéka nélkül, a közterületen való huzamos tartózkodás érdekében valósul meg, és a közterületen való tartózkodás körülményeiből, vagy a magatartásból arra lehet következtetni, hogy a jellemzően lakóhelyül szolgáló közterületen végzett tevékenységet – így különösen alvás, tisztálkodás, étkezés, öltözködés, állattartás – az elkövető a közterületen rövid időnként visszatérően és rendszeresen végzi."

F) Diszkrimináció és szabadságelvonás vizsgálata

Alkotmánybíróság megvizsgálta azt a kérdést is, hogy a szabálysértési tényállás meghatározott társadalmi csoportot érint, a hajléktalan személyeket, ami sérti az Alaptörvényben foglalt egyenlő bánásmód elvét. Az Alkotmánybíróság azonban rámutatott, hogy a szabálysértési tényállás általános jellegű, nem kizárólag a hajléktalanokra vonatkozik. Tehát, a szabálysértés az életvitelszerű közterületen éléssel összefüggően az együttműködési kötelezettség megtagadását kivétel nélkül mindenki számára tiltja. Továbbá nem támasztották alá az indítványozok gyakorlati példákkal azon állításukat, hogy kizárólag a hajléktalan személyeket szankcionálja a Szabs. tv. ezen rendelkezése.

Az Alaptörvény IV. cikke (3) bekezdése értelmében az illetékes hatóságoknak a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátaniuk az érintetteket, ha nem történt bűncselekmény vagy nem áll rendelkezésükre elegendő bizonyíték bűncselekmény elkövetésére, ellenkező esetben pedig bíróság elé kell állítaniuk őket.

Az Alkotmánybíróság a vizsgálatok eredményeként megállapította, hogy a támadott szabályozás nem sérti a személyes szabadsághoz való jogot és más alapvető jogokat, így az egyenlő bánásmódhoz, a tisztességes bírósági eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogokat sem. Ezzel az Alkotmánybíróság megerősítette a szabályozás alkotmányosságát és az abban foglalt alapvető jogok tiszteletben tartását.

A Szabs tv. vizsgált rendelkezése:

„Szabs. tv. 178/B. §

(13) Az (1) bekezdés szerinti szabálysértés elkövetőjével szemben a szabálysértési őrizet a bíróság jogerős döntéséig, de legfeljebb a nem jogerősen kiszabott szabálysértési elzárás tartamáig tart. Az elsőfokú bíróság által nem jogerősen kiszabott közérdekű munka büntetés esetén a szabálysértési őrizet a 14. § (2a) bekezdésében meghatározott beszámítás szerinti tartamig tart. Ha az elsőfokú bíróság figyelmeztetés intézkedést alkalmaz, az elkövetőt haladéktalanul szabadítani kell.”

G) A szabálysértési eljárások és a hajléktalanok helyzete

Az életvitelszerű közterületi tartózkodás tényállása gyakorlatilag kényszeríti a hajléktalan embereket az intézményi ellátások igénybevételére. Ha rendőrség 90 napon belül már háromszor figyelmeztetett a közterületen életvitelszerűen való tartózkodás miatt, egy újabb jogsértés esetén hatóságok nem tekinthetnek el az eljárás megindításától. Ennek következtében a hajléktalan embereknek gyakorlatilag nincs más lehetőségük, mint igénybe venni a hajléktalanoknak fenntartott szolgáltatásokat. A szabályozás tehát, sérti az emberi méltóságukat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ellátórendszer kapacitása nem bizonyítottan korlátozott. Az indítványozók által hivatkozott állítások nem voltak alátámasztva, sőt, a rendelkezésre álló adatok alapján többletkapacitások vannak a hajléktalanoknak fenntartott szálláshelyeken.

Az emberi méltóság védelme rendkívülién fontos helyet foglal el az Alaptörvény értékrendjében. Az Alaptörvény XXII. cikk (2) bekezdése szerint az emberhez méltó lakhatás biztosítását célzó rendelkezésből következik, hogy az államnak és a helyi önkormányzatoknak minden hajléktalan személy számára szállást kell biztosítaniuk. Ennek megfelelően az államnak kiemelt szerepe van az intézményvédelem és az életvédelem terén is. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az utcán élés emberhez nem méltó körülményeket jelent:

„Az Alaptörvény értékrendje szerint a nincstelenségre, a hajléktalanságra senkinek nincs joga, ez az állapot nem az emberi méltósághoz való jog része, éppen ellenkezőleg, ez a helyzet olyan a társadalmi együttélés és az egyéni élet egy- máshoz kapcsolódó diszfunkcióiból keletkezik, amelyeket a hűség, a hit és szeretet alapján álló társadalomnak ezen elvek alapján kell kezelnie, s lehetőség szerint megszüntetnie.”

Az Alkotmánybíróság szerint elfogadhatóak az állami intézkedések az állam intézményvédelmi kötelezettségeinek érvényesítése érdekében, beleértve a hajléktalanok intézményi ellátásra kötelezését. Az Alkotmánybíróság vizsgálata alapján kijelentette, hogy a Szabs. tv. 178/B. §-a nem sérti az emberi méltósághoz való jogot. Az állam intézkedései összhangban vannak az Alaptörvény értékrendszerével.

V. Párhuzamos indoklás és különvélemények fontosabb érvei

A magyar alkotmánybírósági határozat rendelkező és indoklást kifejtő részei mellet, még tartalmazhat párhuzamos indoklást és/vagy különvéleményt is. A 19/2019. (VI. 18.) AB határozathoz egy darab párhuzamos indoklást és négy darab különvéleményt csatoltak.

1. Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolása

Az Alkotmánybíróság által meghozott határozat rendelkező részét és indoklását támogatja Dr. Pokol Béla. Az Alaptörvény ugyanis csak azt írja elő, hogy az államnak és az önkormányzatoknak kötelezettsége a hajléktalanok számára a szállás biztosítása, de nem írja elő konkrétan a hajléktalanok elhelyezését a hajléktalanszállókon. Ezzel szemben az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdése kategorikusan megtiltja az életvitelszerű közterületen való tartózkodást, és ennek törvényi szintű konkretizálása az említett szabálysértéssé nyilvánítás és a szankció elrendelése. Hangsúlyozza, hogy a szankciók kiszabása előtt az adott hajléktalannak ténylegesen el helyezhetőnek kell lennie a hajléktalanokat ellátó rendszerben. Ha nem tudja igénybe venni a hajléktalanokat ellátórendszer szolgáltatásait bármilyen oknál fogva, akkor a szankciót nem lehetne kiszabni vele szemben.

2. Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró különvéleménye

Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró nem ért egyet a többségi határozattal ugyanis szerinte a hajléktalanság és az életvitelszerű közterületi tartózkodás kérdésköre összetett és érzékeny társadalmi problémákat vet fel. Az Alkotmánybíróság döntése és annak alátámasztása alaposabb vizsgálatot igényel, figyelembe véve az alkotmányos alapelveket és az egyéni jogokat a (Szabs. tv. 178/B. §) alaptörvény-ellenes, ezért az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna semmisítenie.

Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben már felhívta a figyelmet arra, hogy a hajléktalanság nem csupán egyéni választás eredménye, hanem gyakran súlyos körülmények következménye. Az életvitelszerű közterületi tartózkodás gyakran a kényszerű helyzetből fakad, amikor az érintettnek nincs más lehetősége.

Az Alaptörvény XXII. cikke olyan célokat fogalmaz meg, mint az emberhez méltó lakhatás biztosítása és a hajléktalanság csökkentését tűzi ki. Ugyanakkor a XXII. cikk (3) bekezdése „Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.” nem határoz meg konkrét büntetéseket az életvitelszerű közterületi tartózkodásra. Csak a legszükségesebb esetekben szabad korlátozni az egyéni jogokat, és a jogalkalmazásnak arányosnak és összhangban kell lennie az alkotmányos és emberi jogokkal. A többségi határozat nem vette kellően figyelemebe Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatát (pl: 38/2012. (XI. 14.) AB határozat) és az alkotmányos szellemiséget.

Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró álláspontja szerint a Szabs. tv. 178/B. §-a túlzottan általános rendelkezései sértik a jogbiztonság és normavilágosság követelményeit. Ezek a rendelkezések nem nyújtanak kellő mértékű iránymutatást a jogalkalmazók számára, és így lehetőséget add az önkényes vagy szubjektív értelmezésre, ami sérti a jogbiztonság követelményét. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a jogbiztonság és normavilágosság sérelme indokolhatja egy jogszabály alkotmányossági felülvizsgálatát. A fentiek alapján, úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna állapítani a Szabs. tv. 178/B. §-ának alkotmányelleneségét, mert az sérti a jogbiztonság követelményét.

3. Dr. Juhász Imre alkotmánybíró különvéleménye

A vita kiindulópontja az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdése, amely kategorikusan tiltja az életvitelszerű közterületen tartózkodást. Ezt követi a Szabs. tv 178/B. §-a, amely konkretizálja, hogy az életvitelszerű közterületen tartózkodás szabálysértést jelent.

A többségi határozatban megfogalmazott alkotmányos követelmény a szankció alkalmazását attól teszi függővé, hogy az Alaptörvény XXII. cikk (2) bekezdésében meghatározott államcél teljesülése a cselekmény elkövetésekor biztosított volt-e, vagy sem, továbbá mindez igazolható-e, avagy sem. Dr. Juhász Imre szerint ezzel többségi határozat új rendelkezést fűzött Alaptörvény XXII. cikk (2) és (3) bekezdéseihez. Szerinte az Alkotmánybíróságnak nem volt alkotmányos lehetősége-e követelmény megfogalmazására. Az Alkotmánybíróság nem lépheti túl az Alaptörvényben meghatározott hatáskörét, ő szerinte ebben az esetben megtörtént, hiszen jogalkotói hatáskört igényelt magának.

4. Dr. Schanda Balázs alkotmánybíró különvéleménye amelyhez Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró és Dr. Szalay Péter alkotmánybíró is csatlakozik

Az alkotmánybíró álláspontja szerint az életvitelszerű közterületen tartózkodás tiltása önmagában nem teszi büntethetővé azt. Az életvitelszerű közterületen tartózkodásból adódó büntethetőségnek a jogalkotónak kellene igazolnia, különösen akkor, ha a jogalkotó közrendi, közbiztonsági, közegészségügyi vagy kulturális értékek védelme érdekében lép fel.

Az államnak kötelessége a megfelelő életkörülmények biztosítása és a rászorulók segítése. Figyelembe kell vennie, hogy egyes hajléktalanok nem képesek vagy korlátozottan képesek az együttműködésre, ami a lakhatási szegénység társadalmi kihívására hívja fel a figyelmet.

Egyetértenek a többségi határozatban kifejtett alkotmányos követelménnyel miszerint elfogadható az életvitelszerű közterületen tartózkodás szankcionálása, ha az elesett személyek ellátását segíti elő. Ugyan ezt megfordítva azt jeleni, hogy alkotmányellenes az szankció, ami nem közvetlenül szolgálja az elesettek ellátását. Szerintük hajléktalan személy felszólítható együttműködésre és távozásra is, ugyanakkor hajléktalan életformája miatt bíróság elé állítása sérti az emberi méltósághoz való jogát, mivel az eljárás tárgya és nem alanya.

A életvitelszerű közterületi tartózkodás tényállása alkotmányellenes és az az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna semmisítenie azokat.

5. Dr. Stumpf István alkotmánybíró különvéleménye

Az alkotmánybíró álláspontja szerint az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmából nem vezethető le a vitatott szankciórendszer. Az ilyen tiltásnak elsősorban az életvitelszerűen közterületen élők segítségére és támogatására kell irányulnia, nem pedig az ő büntetésükre. Az államnak ugyanis kötelessége gondoskodni a segítségre szorulókról, az elesettekről, akik nem képesek magukról gondoskodni.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatát és alapelvek figyelembevételével a Szabs. tv. 178/B. §-a szerint kiszabott szankciók ellentétesek lehetnek az emberi méltóság védélemével. Például, ha valaki lakhatás nélkül kénytelen közterületen élni, akkor az ő jogállásában alapvető emberi jogok sérülhetnek, mint például az önkormányzati szolgáltatásokhoz való jog, az egészséges környezethez való jog, és a tisztességes bánásmódhoz való jog. Az ilyen személyek esetében a büntetés alkalmazása helyett az államnak inkább támogatást és segítséget kellene nyújtania számukra, hogy emberhez méltó életkörülmények között élhessenek.

Az Alaptörvény módosításaival és az alkotmánybírósági határozatokkal összhangban az életvitelszerű közterületen tartózkodás büntetése nem tekinthető automatikus és szükségszerű jogkövetkezménynek. Az ilyen büntetési rendszer alkotmányosságának igazolásához alapos vizsgálatra és indoklásra van szükség annak érdekében, hogy az összeegyeztethetőséget biztosítsuk az alapvető emberi jogok és az alkotmányos értékek védelmével. Az Alkotmánybíróság által elfogadott álláspontnak kellene tükröznie az emberi méltóság tiszteletben tartását és az egyénekkel szembeni együttérzést az állami intézkedésekben.

VI. 19/2019. (VI. 18.) AB határozat utóétele (média és reakciók)

A) TASZ cikk (2019. június 6.)

„Bár öt alkotmánybíró különvéleménye szerint a szabályozás alkotmányellenes, az Alkotmánybíróság (AB) szerint a hajléktalan emberek kriminalizálása és börtönbe zárása nem ütközik az Alaptörvénybe. A civil jogvédőkből álló Szabálysértési Munkacsoport álláspontja szerint a többségi döntés elfogadhatatlan. Valójában a törvény a gyakorlatban alkalmazhatatlan – az ellátórendszer a jelenlegi kapacitás mellett nem képes befogadni a közterületen élő hajléktalan tömegeket.”

Az Alaptörvény 2018-as hetedik módosításával az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalma alaptörvényi szintre került. Ezt követően a parlament módosította a szabálysértési törvényt. Az elmúlt év őszén a fővárosi aluljárókból és környékükről eltűntek a hajléktalanok, és országszerte néhány demonstratív szabálysértési eljárás indult utcán élőkkel szemben. Kaposvári, székesfehérvári és budapesti bírák az Alkotmánybírósághoz fordultak, álláspontjuk szerint a szabálysértési törvény szabályai Alaptörvény-ellenesek.

A Szabálysértési Munkacsoport és más civil szervezetek egyetértenek az indítványozó bírókkal. Szerintük a hajléktalanság súlyos probléma, melyet szociális intézkedésekkel kell kezelni, nem büntetőjogi eszközökkel. Úgy vélik, hogy a büntetőjogi szankciók csak növelik a társadalmi kirekesztettséget és veszélyeztetettséget. A hajléktalanság nem bűn, hanem állapot, és az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalma alapjogsértő. Az Alkotmánybíróságot támogatja A Szabálysértési Munkacsoporton kivűl, Leilani Farha, az ENSZ lakhatási jogokkal foglalkozó különleges jelentéstevője is saját beadvánnyal támogatta a bírói indítványokat.

B) HVG cikk (2019. június 6.)

Az Alkotmánybíróság szerint „feltétele van annak, hogy szabálysértőként járhassanak el a közterületen életvitelszerűen tartózkodó emberekkel szemben.”

A döntés nem volt egyhangú. Bár Czine Ágnes, Juhász Imre, Schanda Balázs, Hörcherné Marosi Ildikó, Szalay Péter és Stumpf István különböző módon fogalmazták meg álláspontjukat, egyetértettek abban, hogy az Alaptörvénybe beiktatott „Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.” nem jelenti automatikusan a kötelező büntetést. Tehát a szabálysértési törvény szigorítását nem lehet ebből levezetni. Stumpf úgy véli, hogy a tilalom „nem jelenti azt, hogy az annak kikényszerítésére alkotott bármely törvényi szabályozás a részleteit tekintve feltétlenül összhangban áll az Alaptörvény más rendelkezéseivel is”.

„Azonban a határozat nem részletezi, hogy bár az Alaptörvény egyértelműen 90 napos határidőt szab az ilyen bírói kezdeményezések elbírálására, miért csak több mint hét hónap után sikerült ezt megtenni?” – Domány András – Az Alkotmánybíróság korlátozza a hajléktalanok elleni szabálysértési eljárást.

C) Qubit cikk (2021. január 11.)

„Persze vannak itthon történeti előképei és más módjai is a szegénység üldözésének, de a rendszerváltás utáni jogban ez volt az első olyan eset, hogy önmagában a hajléktalan létet üldözte a jogalkotó.”

2019 júniusában az Alkotmánybíróság úgy határozott, hogy az Szabs. tv. 178/B. § paragrafusa nem sérti az Alaptörvényt. Ennek ellenére a szabálysértés alkalmazása gyakorlatilag megszűnt azóta, bár a hajléktalanság okozta problémák továbbra sem oldódtak meg. Érdekes, hogy noha csak három eljárás indult 2020 októberéig, felmerül a kérdés, hogy miért volt szükség az Alkotmánybíróságeljárására, ha alig alkalmazzák ezt a tényállást.

Az Országos Bírósági Hivatal nem vezet nyilvántartást arról, hogy ezek közül hány esetben lett valóban elzárás a szabálysértés következménye. Az viszont kiderült, hogy 2018 októbere és 2020 októbere között kilenc megyében és Budapesten indultak ilyen jellegű eljárások. Nem meglepő, hogy Budapesten zajlott a legtöbb eljárás.

Források:

Kiss László – Lévay Miklós: Még egyszer a hajléktalanok büntethetőségéről (KJSZ, 2020/1., 8-21. o.)

Az Alkotmánybíróság 19/2019. (VI. 18.) AB határozatának teljes szövege

Drinóczi Tímea – Szociális jogok

A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény

Az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalma nem alaptörvény-ellenes, az államnak ugyanakkor a szankció alkalmazásakor fokozott körültekintéssel kell eljárnia.

Az Alkotmánybíróság 19/2019. (VI. 18.) AB határozatához tartozó az 5 inditványozó bírával egyetértő Szabálysértési Munkacsoport inditványa

Lápossy, Attila; Burján, Evelin; Ambrus, István – Az Alkotmánybíróság határozata a közterület életvitelszerű használatának szankcionálásáról