Szerkesztő:Kreamar/Gschwindt (szeszgyár)

Gschwindt Ernő

A Gschwindt-féle szeszgyár (teljes nevén Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár Rt.) Magyarország nevezetes ipari üzeme volt a 19. század harmadik harmadától a második világháború utáni államosításig. A Gschwindt család tulajdonában (?) volt. Konzerv-, szesz- és élesztőgyárai voltak Budapesten és vidéken. Lengyelországba és a Balkánra exportált. Részvényeit a tőzsdén jegyezték.[1]

Története szerkesztés

A vállalkozást mint az egyik első magyarországi szeszgyárat 1854-ben vagy 1856-ban (?)[2]Gschwindt Mihály nagykereskedő alapította Pesten az Üllői úton a mai József körút sarkán, a mai Corvin mozi telkén. (A Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár Rt. korábban lebontott eredeti gyártelepe helyén létesült a német UFA filmgyár által 1924-ben átadott Corvin mozi. A Gschwindt-gyárnak továbbá az Üllői út 42.-ben gyógyfürdője is volt.) [3] Ebben az időszakban ez volt az egyetlen olyan szeszgyár Magyarországon, amely szeszfinomító (retifikáló) készülékkel rendelkezett. 1868-ban részvénytársasággá alakult 600 000 Ft alaptőkével. Bevezették az élesztőgyártást, a rum és likőrkészítést. Osztrák tőkebefektetés segítségével a cég mammut vállalkozássá fejlődött, s jól bírta a nagybirtokosok szeszgyáraival a versenyt.
A részvénytársaság nyeresége 1885-ben 93 000 Ft, 1900-ban a tőkeérték 1 200 000 Korona. Nyeresége: 1900-ban 110 000, 1902-ben 190 000, 1906-ban 248 000 Korona. A Gschwindt rt. tőkeerős vállalattá fejlődött. Egymás után szorította ki a piacról a konkurrenciát. [4] Az egyik legnépszerűbb terméke Aqua Vitae ("élet vize") nevű párlat volt. A céget az alapító fia, majd az unokája vezette, de a későbbi utódok már nem vitték tovább a hagyományt, így a Gschwindt-gyár beolvadt a nagy rivális Zwack cégbe. [5] A 19. század végén ez volt az ország legnagyobb likőrgyára. 250 munkást foglalkoztatott. [6]

1907-től Gschwindt Ernő volt a Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár Rt. vezérigazgatója. A gyárat 1908-ban városrendezési okokból más telephelyre kellett helyezni az Üllői útról. A gyár vezetői Budafokot találták a legmegfelelőbbnek erre a célra. 1904-ben a Gyár utcában területet vásároltak; 1909 májusában készült el a gyár. 1911-ben megépült a IX. kerületi Ipar utca 15 alatti központi telep (később a Szeszipari Országos Vállalat központja). [7]

A szeszfőzde Budafokra és Nagykőrösre költözött. Az élesztő- és a szeszesital termelést áthelyezték Ferencvárosba.

Az első világháborút követő gazdasági válság a vállalatot is megrázta. A válság áthidalására tevékenységi körét a konzervgyártásra is kiterjesztette és 1923-ban Nagykőrösön konzervgyárat létesített. [8]

Az államosítás után szerkesztés

1908–1910 között a gyár áttelepült a mai telephelyére, Budafokra. A cég neve a második világháború utáni államosítást (1948 vagy 1949) követően a cég neve Budapesti Szesz- Élesztő- és Likőrgyár (?) lett,[9] majd 1963-tól az iparban történő átszervezések miatt a cég neve Szeszipari Országos Vállalat Budafoki Élesztő és Szeszgyárrá változott. 1971-től a Szeszipari Vállalatok Trösztje egyik tagvállalataként vállalata a Budapesti Szeszipari Vállalat, az élesztőgyár pedig a BUSZESZ része lett. 1984-től a BUSZESZ önálló vállalat lett. 1992-ben a BUSZESZ Rt és ezzel együtt az élesztőgyár is, az osztrák Mautner Markhof cég tulajdonába került. 1995-ben a Budafok Élesztő- és Szeszgyár Kft. önálló céggé alakult, majd 1996-ban a francia Lesaffre csoport tulajdonába került és Lesaffre Magyarország Élesztőgyártó és Kereskedelmi Kft. néven folytatja működését.
2006. május 4-től a cég neve – hivatalosan is – Lesaffre Magyarország Kft." [10]

Konzervgyártás szerkesztés

A Budapesten működő Gschwindt-féle Szesz-Élesztő-Likőr és Rumgyár Nagykőrös Város Tanácsától 1896-ban engedélyt kapott egy szeszgyár létesítésére. Ez a kis szeszfőzde volt a Nagykőrösi Konzervgyár alapja. A Gschwindt Rt 1922-ben engedélyt kapott a konzervgyár létesítésére. Később az új gyárban I. osztályú gyümölcsből cukrozott gyümölcsöt készítettek, amit díszes papírdobozokban és ízléses metszett üvegekben forgalmaztak. A főzelékkonzervek készítése 1923-ban indult meg. A Gschwindt-féle üzem mellett 1924-ben létesült egy kisebb konzervüzem is Pátria Konzervgyár néven, amelyet az 1930-as évek végén a Weiss Manfréd Rt. vásárolt meg és Alföldi Konzervipari Rt. néven üzemeltetett.[11]

1924-ben (?) a Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár Rt. is megkezdte a konzervgyártást; Nagykőrösön modern gyárat építtetett fel. [12]

Élesztőgyártás szerkesztés

Budapesten kezdődött el 1876-ban az élesztőgyártás. (hol?) [13]

Vezérképviselete Bécsben szerkesztés

korabeli reklám

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Joó Ernő - Tóth Gábor - Tóth Sándor (szerk.): Tétény - Promontor. Budapest XXII. kerületének története (Budapest, 1970) A kerület múltja 3. Joó Ernő: A gazdasági élet fejlődése a felszabadulásig 99. old.
  • Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 506. o. ISBN 963-05-6410-6  

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

További információk szerkesztés