Szerkesztő:Pipi69e/Filogenetikus

A filogenetikus osztályozás az élőlények rendszerezésének legelterjedtebb elméletévé vált a 20. században (a szó a görög phylon = törzs és genesis = születés szavakból ered). A rendszerezés alapjának a törzsfejlődés során kialakult rokonsági kapcsolatokat tekinti, az osztályozást pedig az ezen kapcsolatokat kifejező, hierarchikus módon egymásra épülő kategóriák segítségével végzi. A legújabb filogenetikus rendszerek a számítógépek nyújtotta lehetőségeket kihasználva megpróbálják egyesíteni a kladisztika és a numerikus taxonómia eredményeit.

A fajok rokonsága

Paleontológia

A törzsfejlődés folyamatairól legkézzelfoghatóbban a fosszíliák, vagyis az élőlények megkövült maradványai árulkodnak. Segítségükkel sok minden kideríthető, de egyrészt az eltelt időszakhoz képest rendkívül ritkák, másrészt a szilárd váz nélküli élőlényekről semmi, vagy csak kevés és közvetett bizonyítékkal szolgálnak.

Élő fajok vizsgálata

Az evolúciós folyamatok rekonstrukciójához a fosszíliák tanulmányozásán túl a filogenetikus rendszertan (a régebbi rendszerezésekhez hasonlóan) a ma élő csoportok tulajdonságainak hasonlóságát is vizsgálja és főleg ezekből próbál a rokonság mértékére következtetni. A hasonlóságok vizsgálatakor azonban meg kell különböztetni a közös eredetre utaló hasonlóságokat (homológiák) a nem közös eredetű, de mégis hasonlósághoz vezető folyamatoktól (analógia, például cápa és delfin hátuszonya). Több tulajdonság párhuzamos vizsgálatával deríthető ki, hogy egy tulajdonság homológia vagy analógia.

Morfológia

A legutóbbi időkig a morfológiai azaz alaktani vizsgálatok és összehasonlítások adták a rokonságvizsgálatok legnagyobb részét. A több közös vonás értelemszerűen nagyobb fokú rokonságot jelent, mint a kevesebb közös vonás.

Kémia, genetika

A technika fejlődése (pédául a mikroszkóp, vagy később a számítógép) folyamatosan bővíti a vizsgálható és összevethető tulajdonságok részletességét és mennyiségét. A szabad szemmel látható jellegeken túl felhasználhatók például molekuláris és genetikai vizsgálatok is. Ezek az új technológiák nagyon megnövelik a vizsgálható tulajdonságok számát, számítógépes módszerekkel viszont e hatalmas adatmennyiség is átláthatóvá tehető.

Elterjedtség

A vizsgált taxon diverzitása, evolúciós sikeressége és földrajzi elterjedtsége is fontos információkat jelent. Egy kis fajszámú, vagy kis területen elterjedt csoport lehet nagyon fiatal, vagy épp ellenkezőleg idős, kihalóban lévő. John Christopher Willis angol botanikus 1915-ben publikálta először "age and area" elméletét, mely szerint egy faj elterjedtsége egyenes arányban áll annak korával. Az elmélet természetesen sokak által vitatott, hiszen az elterjedtséget a klímaváltozások és más tényezők is befolyásolják, de különösen egymáshoz nagyon hasonló taxonok esetén az elmélet előtérbe kerülhet.

Ontológia

Ernst Haeckel német biológus szerint az egyedfejlődés során az embrió visszatükrözi a faj őseinek (pontosabban azok embrióinak) tulajdonságait. Soó Rezső Fejlődéstörténati növényrendszertan című könyvében a Juniperus (boróka) nemzetséget hozza fel példaként. A fenyők osztályába tartozó nemzetségre jellemző, hogy bár fajai tűlevelek helyett pikkelyszerű leveleket viselnek, a mag csírázásakor az első levelek mindig tűlevelek. A jelenségből Soó azt a következtetést vonja le, hogy a Juniperus fajok ősei tűlevelesek voltak és a faj egy régebbi állapota jelenik meg az egyedfejlődés korai szakaszában.

Egyéb rendszertani iskolák

Kladisztika

A kladisztikus rendszertan a filogenetikus rendszer "szigorúbb" irányzata. Szintén a törzsfejlődés adja a rendszerezés vázát, de a hagyományos kategóriaszintek helyett a klád fogalmát használja és csak monofiletikus (egy közös őstől származó) csoportot fogad el taxonként.

Fenetikus rendszerek és numerikus taxonómia

A numerikus taxonómia két taxon rokonsági fokát azok legalább 60, ideális esetben 80-100 homológ tulajdonságát összehasonlítva határozza meg.

Külső linkek

PhyloCode
Virtual Paleobotanical Laboratory
Understanding Evolution