1755 – Wright megfigyeléseire alapozva Immanuel Kant a galaxisokat csillagok és ködök alkotta forgó korongként képzelte el, amelyet a gravitáció tart össze.
1818 – Bessel meghatározza az első csillagtávolságot trigonometrikus parallaxis segítségével. Ez a módszer csak a kb. 300 fényéven belüli csillagok távolságának megállapítására alkalmas.
1845 – Lord Rosse spirálkarokat vélt megfigyelni egy galaxisban.
1912Slipher kimutatta, hogy a spirális galaxisok színképvonalai a laboratóriumi hullámhosszakhoz képest a hosszabb hullámhosszú vörös felé tolódnak el.
1912 – Henrietta Leavitt a Kis Magellán-felhő csilllagainak tanulmányozása közben felfedezte az azokra vonatkozó periódus-fényesség relációt.
1910-es évek – Shapley szisztematikus módszerrel meghatározta a periódus-fényesség reláció nullpontját, és ezzel egy új távolságmérési módszerhez, a cepheida-parallaxishoz jutott. E módszerrel feltérképezte a Tejútrendszert, kimutatta, hogy átmérője tízszerese a korábban gondoltnak, azaz 300 ezer fényév (a ma elfogadott érték 105 fényév).
1918 – Harlow Shapley demonstrates that globular clusters are arranged in a spheroid or halo whose center is not the Earth, decides, correctly, that its center is the center of the galaxy.
1920 – Harlow Shapley és Heber Curtis rámutatott arra, hogy az addig felfedezett spirális ködök nem a Tejútrendszerhez tartoznak.
1923–24 Edwin Hubble az Androméda-ködben 12 delta cephei típusú csillagot talált, amelynek segítségével kimutatta, hogy az Androméda-köd a Tejútrendszeren kívüli objektum, ún. extragalaxis.
1929 – Hubble már elegendő galaxis távolságát ismerte ahhoz, hogy megállapítsa a később róla elnevezett törvényt: a galaxisok a távolságukkal arányos sebességgel távolodnak tőlünk. Hubble ezzel felfedezte a világegyetem tágulását.
1959 – Rádióforrások százait detektálja a Cambridge Interferométer, amelyeket a 3C katalógusba rendeznek. Később ezek közül többet távoli kvazárral és rádiógalaxissal azonosítanak.
1960 – Amikor az első interferometrikus irányméréseket végezték Sandage több olyan objektumot talált (3C 196, 3C 48, 3C 286) amely potszerű rádióforrásnak mutatkozott. A rádióforrás irányában több halvány, "csillagszerű" objektumot lehetett lefényképezni folytonos színképpel és emissziós spektrumvonalakkal.
1963 – Kinman, majd Kardaser kimutatták, hogy a kvazárok között több változtatja fényességét, a változás periódusa kisebb egy évnél; vagyis a kvazárok mérete kisebb egy fényévnél.
1963 – Oke, majd Greenstein mérései szerint a kvazárok vöröseltolódása igen nagy.
1963 – Maarten Schmidt identifies the redshifted Balmer lines from the quasar 3C273.
1973 – Jeremiah Ostriker és James Peebles discover that the amount of visible matter in the disks of typical spiral galaxies is not enough for Newtonian gravitation to keep the disks from flying apart or drastically changing shape.
1974 – B.L. Fanaroff and J.M. Riley distinguish between edge-darkened (FR I) and edge-brightened (FR II) radio sources.
1978 – Vera Rubin, Kent Ford, N. Thonnard, és Albert Bosma measure the rotation curves of several spiral galaxies and find significant deviations from what is predicted by the Newtonian gravitation of visible stars.
1989 – Margaret Geller és John Huchra felfedezte a „Nagy Falat” („Great Wall"), a sheet of galaxies more than 500 million light years long and 200 million wide, but only 15 million light years thick.
1992 – First detection of large-scale structure in the kozmikus mikrohullámú háttér indicating the seeds of the first clusters of galaxies in the early Universe.
2000 – Data from several kozmikus mikrohullámú háttér experiments give strong evidence that the Universe is "flat" (space-time is not curved), with important implications for the formation of large-scale structure.
2001 – A Solan digitális égboltfelmérési program (Sloan Digital Sky Survey) első eredményei.