Harlow Shapley

amerikai csillagász
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 29.

Harlow Shapley (Nashville, 1885. november 2.Boulder, 1972. október 20.) amerikai csillagász.

Harlow Shapley
Életrajzi adatok
Született1885. november 2.
Nashville, Tennessee
Elhunyt1972. október 20. (86 évesen)
Boulder, Colorado
SírhelyNorth Cemetery
Ismeretes mintmeghatározta a Naprendszer helyzetét a Tejútrendszerben
Állampolgárságamerikai
HázastársMartha Betz Shapley
Gyermekek
  • Mildred Shapley Matthews
  • Willis H. Shapley
  • Alan Horace Shapley
  • Lloyd Shapley
  • Carl Betz Shapley
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
University of Missouri, Princetoni Egyetem
Pályafutása
Szakterületcsillagászat
Szakmai kitüntetések

Hatással voltak rá
  • Henry Norris Russell
  • A Wikimédia Commons tartalmaz Harlow Shapley témájú médiaállományokat.

    A cefeidákkal végzett 1918-as, úttörő munkájában meghatározta a Tejútrendszer méretét és a Naprendszer helyzetét.[1] Jelentős az az 1953-as munkája, amelyben mekkora egy csillag körül a lakhatósági zóna (Shapley által adott neve: „Liquid Water Belt”, azaz „a folyékony víz övezete”)[2]

    Élete, munkássága

    szerkesztés

    Willis Shapley és Sarah Stowell gyermekeként született egy farmon.[3]

    1907-ben újságírást akart tanulni a Missouri Egyetemen, de amikor kiderült, hogy a kurzust egy évvel elhalasztják, csillagászat szakra iratkozott be.

    Végzés után ösztöndíjat kapott a Princetoni Egyetemtől, ahol Henry Norris Russell tanítványa volt. A változócsillagok periódus-fényesség összefüggését (ezt Henrietta Swan Leavitt fedezte fel) felhasználva, meghatározta a gömbhalmazok távolságát.

    Elsőként ismerte fel, hogy a Tejútrendszer sokkal nagyobb, mint korábban gondolták, és hogy benne a Naprendszer nem a Galaxis középpontjában helyezkedik el, hanem attól 50 000 fényévre.

     
    Shapley (jobb oldalon az első álló alak) egy 1941-es tudományos ülésen

    Shapley–Curtis-vita néven vált ismertté az az esemény, amelyen Heber D. Curtis-szel vitatkozott a csillagködök és egyéb galaxisok méretéről, illetve arról, hogy azok részei-e galaxisunknak — Shapley úgy gondolta, hogy igen. Ez az 1920-as vita tekinthető az extragalaktikus csillagászat kezdetének.[4] Michael Hoskin történész szerint Shapley motivációja a vitában az volt, hogy jó benyomást tegyen a Harvardról megjelent küldöttségre, akik igazgatójelöltnek tekintették a Harvard College Observatory élére.[5] A vitát Curtis nyerte — a csillagködök Galaxisunkon kívül vannak.

    Ebben az időben Shapley a Wilson-hegyi Obszervatóriumban dolgozott, ahová George Ellery Hale vette fel. Nem sokkal később a Harvard College Observatory-ba ment igazgatónak az elhunyt Edward Charles Pickering helyére.

    Élesen kritizálta Edwin Hubble megfigyeléseit, amelyekre alapozva azt állította, hogy az univerzumban a Tejútrendszeren kívül számtalan galaxis létezik. Shapley ebben is tévedett; Hubble felfedezése alapvetően átformálta a tudományos világképet.[6]

    1921-1952 között volt a Harvard College Observatory igazgatója. Nála dolgozott Cecilia Payne-Gaposchkin, az első olyan személy, aki (1925-ben) a Radcliffe College-ban doktorátust szerzett az obszervatóriumban végzett munkája alapján. Shapley érdemének tartják, hogy az intézményt vezető tudományos központtá emelte. Segítette a Németországból menekült zsidó tudósok elhelyezkedését is.

    Az 1940-es években olyan, államilag támogatott tudományos szervezeteket segített, mint a National Science Foundation. Az ő érdeme, hogy az UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization) nevébe belekerült az „S” betű (a „tudományos” angol szó első betűje után).

    1947-ben az American Association for the Advancement of Science („a tudomány haladásának amerikai szövetsége”) elnöke lett.

    Shapley több globális fenyegetésre mutatott rá: drogok, amik elnyomják a szexuális vágyat; unalom; tömegpusztító fegyverekkel vívott világháború; világjárvány.[7]

    1950-ben Shapley kampányt szervezett az akadémián egy akkori bestseller, az orosz emigráns pszichiáter, Immanuel Velikovszkij Worlds in Collision című könyve ellen, amit sokan áltudományosnak tartottak.

    A csillagászat mellett a mirmekológia is érdekelte (mirmekológia: hangyákkal foglalkozó tudományág).

    Időnként kritizálták, mert szorgalmazta a tudományos adatcserét és együttműködést a Szovjetunióval. Késői éveit utazással, valamint csillagászati és filozófiai témájú előadásokkal töltötte.

    1935-1971 között bizottsági tagja volt a tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozó Science Service szervezetnek.

    1941-ben a ciklusok tanulmányozásával foglalkozó alapítvány („Foundation for the Study of Cycles”) állandó bizottságának tagja lett.

    Számos könyvet írt csillagászati témákról, illetve általában a tudományról. Ezek között van a Source Book in Astronomy (New York: McGraw-Hill, 1929, társszerző: Helen E. Howarth, aki szintén az obszervatóriumban dolgozott). A kiadó tudománytörténeti sorozatának ez volt az első könyve.

    1953-ban írta a Liquid Water Belt („a folyékony víz övezete”) című tanulmányát, ami tudományosan alátámasztotta Hubertus Strughold elméletét az ökoszféráról.[8]

    1957-es könyvében, az Of Stars and Men-ben („csillagokról és emberekről”) javasolta a „metagalaktika” elnevezést arra a fogalomra, amit ma szuperhalmaz néven ismerünk.

    Népszerű könyve a Through Rugged Ways to the Stars.

    Díjak, elismerések

    szerkesztés

    Emlékezete

    szerkesztés

    Családi élet

    szerkesztés

    1914-ben megházasodott, felesége Martha Betz. Martha segítette férjét a csillagászati kutatásokban a Mount Wilson-on és a Harvard Observatory-ban is. Több cikket írt csillagfedésekkel kapcsolatban és más csillagászati témákban. Egy lányuk és négy fiuk volt, akik közül az egyik, Lloyd Shapley matematikus és közgazdász 2012-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott.

    1. Bart J. Bok. Harlow Shapely 1885-1972 A Biographical Memoir. National Academy of Sciences
    2. Richard J. Hugget, Geoecology: an evolutionary approach. pg 10
    3. Hockey, Thomas. The Biographical Encyclopedia of Astronomers. Springer Publishing (2009). ISBN 978-0-387-31022-0. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 22. 
    4. "The Scale of the Universe" Shapley, H. and Curtis, H. D., Bulletin of the National Research Council, 2, 169, p. 171-217 (1921)
    5. "The 'Great Debate': What Really Happened" Hoskin, M., Journal for the History of Astronomy, 7, 169 (1976)
    6. ^ Marcia Bartusiak (2010). The Day We Found the Universe. Random House Digital, Inc. pp. x-xi.
    7. People: Inside Dopester”, 1947. január 6.. [2013. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. november 17.) 
    8. James F. Kasting, How to find a habitable planet. pg 127
    9. Henry Draper Medal. National Academy of Sciences. [2012. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
    10. Past Recipients of the Rumford Prize. American Academy of Arts and Sciences. [2012. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
    11. Winners of the Gold Medal of the Royal Astronomical Society. Royal Astronomical Society. [2011. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
    12. Past Winners of the Catherine Wolfe Bruce Gold Medal. Astronomical Society of the Pacific. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
    13. Grants, Prizes and Awards. American Astronomical Society. [2010. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
    • Glenn D. Considine (főszerk.): Van Nostrand's Scientific Encyclopedia, 2008, John Wiley & Sons, Inc., ISBN 978-0-471-74338-5, p. 4759.

    Fordítás

    szerkesztés
    • Ez a szócikk részben vagy egészben a Harlow Shapley című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.