Szerkesztő:Umald/piszkozat

F–100 Super Sabre
Négy F-100C kötelékben
Négy F-100C kötelékben

FunkcióHarcászati vadászbombázó repülőgép
GyártóNorth American Aviation
Gyártási darabszám2294 db

Személyzet1 fő
Első felszállás1953. május 25.
Szolgálatba állítás1954. szeptember 27.
Méretek
Hossz15,2 m
Fesztáv11,81 m
Magasság4,95 m
Szárnyfelület37 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg9 500 kg
Max. felszállótömeg15 800 kg
Hajtómű
Hajtómű1 db Pratt & Whitney J57-P-21/21A utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő45 kN
71 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Max. sebesség1 390 km/h
Hatótávolság3 210 km km
Legnagyobb repülési magasság15 000 m
Emelkedőképesség114 m/s
Szárny felületi terhelése352 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány0,55
Fegyverzet
Beépített fegyverzet4 db Pontiac M39A1 gépágyú
Háromnézeti rajz
Az F–100 Super Sabre háromnézeti rajza
Az F–100 Super Sabre háromnézeti rajza

A North American F–100 Super Sabre egy szuperszonikus sugárhajtású vadászgép volt, amely az Egyesült Államok Légierejében (USAF), 1954-1971 és az Air National Guard (ANG) 1979-ig. Az USAF első Century sorozatú vadászgépe, egyben az USAF első, vízszintes repülésben szuperszonikus sebességre képes vadászgépe volt. Az F–100-ast eredetileg az F–86 Sabre légifölény- vadászgép nagyobb teljesítményű utódjának tervezték.

Széles körű harci alkalmazására vadászbombázóként, a vietnami háborúban került sor. Később csapásmérő feladatkörben a 2 Mach sebességre képes F–105 Thunderchief, közvetlen támogatási feladatkörben pedig a hatékonyabb szubszonikus A–7 Corsair II váltotta fel. Szolgált számos NATO-tagállam és az USA egyéb szövetségeseinek légierejében is.

Lábjegyzetek

szerkesztés

Külső hivatkozások

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Umald/piszkozat témájú médiaállományokat.
Videók