Szerkesztő:Vitorla/piszkozat/Federico García Lorca

García Lorca szobra, Plaza de Santa Ana, Madrid

Federico García Lorca (Fuente Vaqueros (Granada), 1898. június 5. – Víznar (Granada), 1936. augusztus 19.) spanyol költő, drámaíró, festő, zeneszerző, előadó. A legnagyobb 20. századi drámaírók egyike.

Neve

A költő teljes neve: Federico del Sagrado Corazón de Jesús García Lorca.
Spanyol szokás szerint családneve: García Lorca (nem pedig „csak” Lorca) - Garcia a nevének apai része, Lorca pedig az anyai része, mivel apja neve Federico Garcia Rodriguez, anyja neve pedig Vicenta Lorca Romero (az ő családnevük pedig a nagyszülei nevéből rakódik össze).
Federico García Lorca úgy döntött, hogy az anyja családnevét használja (mikortól, miért? ), és ezért őt röviden megnevezve általában nem Garcíának (miként szokás lenne), hanem Lorcának hívják.

Élete

A család García Lorca születésekor Fuente Vaquerosban élt, Spanyolország délkeleti partvidéke közelében, egy nagyobbacska andalúziai faluban, Granadától néhány kilométerre nyugatra. Apja (*Fuente Vaqueros, 1859 - †?, 1945) sikeres ember, jól vállalkozó földműves. Vagyonát első feleségétől örökölte, akit 14 évi házasság után veszített el. Nem voltak gyerekeik. Amikorra Spanyolország 1898-ban elvesztette Kubát a spanyol-amerikai háború végén, addigra meggazdagodtak a cukorrépa-termesztésből (korábban Kuba volt az olcsó cukor forrása). Apja második házassága: Vicenta Lorca Romero (1870-1959), tanítónő volt. Öt gyermekük született, Federico volt a legidősebb. Az öregebbik öccse kicsi korában meghalt. 1900-ban született az első testvére, Luis, aki 1902-ben meghalt tüdőgyulladásban. Ebben az évben születik meg újabb öccse, Francisco († New York?, 1976, es:Francisco_García_Lorca); és 1903-ban Maria de la Concepción (Concha). Isabel 1909-ben születik meg (†Madrid, 2002).
Akkori otthonuk ma múzeum, García Lorca emlékére.

1909-ben, 11 éves korában a család Granadába, a mórok városába költözött.

__________________________________________________________________________________

http://www.google.hu/search?hl=hu&client=opera&rls=hu&channel=suggest&biw=1130&bih=938&q=garc%C3%ADa+lorca&btnG=Keres%C3%A9s&aq=f&aqi=&aql=&oq=

http://www.google.hu/search?hl=hu&client=opera&rls=hu&channel=suggest&biw=870&bih=722&q=emilio+aladr%C3%A9n&btnG=Keres%C3%A9s&aq=f&aqi=&aql=&oq=

1919-ben Madridban telepedett le, s ott élt 1928-ig. Bölcsészetet hallgatott, de diplomát nem szerzett. Első drámáját 1920-ban mutatták be: A halálthozó pillangó (m. 1967). Ettől kezdve szinte évente jelent meg új verseskötete v. mutatták be új színdarabját. 1927-ben grafikusként jelentkezett önálló kiállítással. Mestere és barátja volt M. de Falla, akinek megbízásából népzenegyűjtést is végzett. 1929–30-ban Kubában és az USA-ban járt előadókörúton. Ez az út ihlette A költő New Yorkban (halála után jelent meg, 1940; m. 1967) c. verseskötetét. 1930-ban mutatták be A csodálatos vargáné (m. 1957) c. bohózatát. 1933–34-ben Buenos Airesben élt. Itt több darabját előadták, ő pedig Lope de Vega-drámákat rendezett. 1934-től egy.-i színtársulatot vezetett Madridban. A polgárháború kitörése Granadában érte, ahol a helyi falangisták (többedmagával) kivégezték. Első verskötetében (Versek könyve, 1921; m. 1967) andalúz népdalra emlékeztető hangot üt meg, s ez a későbbi művekben – Első dalok (1922; m. 1967), Cigányrománcok (1928; m. 1947), Andalúz dalok (1931; m. 1967) – merész költői képekkel keveredve alakítja ki ~ jellegzetes nyelvezetét. Barátja halálára írta egyik utolsó költői remekművét: Torreádorsirató (elégia, 1934). Sokoldalú klasszikussá vált költő, a 20. sz.-i dráma egyik megújítója. Híres drámatrilógiájában (Vérnász, 1933; Yerma, 1934; Bernarda Alba háza, 1936; mindhárom m. 1957) a korabeli vidék és a kisváros szenvedélyektől terhes, fojtott légkörét örökíti meg. Művészete a népiesség és az avantgárd szintézise. M.m. F. G. L. összes művei (1967). Irod. Tolnai G.: F. G. L. (1968).

Élete

1898-ban született Andalúziában, egy Fuente Vaqueros nevű kis faluban, ahonnan a család 1909-ben Granadába költözött.

1919-től filozófiát, jogot és irodalmat tanult Madridban, ahol megismerte többek között Luis Buñuelt, Salvador Dalít és Gregorio Martínez Sierrát, a madridi Teatro Eslava igazgatóját, akinek meghívására megírta és megrendezte első darabját, El maleficio de la mariposa címmel, 1919-20-ban. Ez egy verses dráma volt, ami a pillangó és a csótány közötti lehetetlen szerelmet ábrázolta. Az érzéketlen közönség kinevette a darabot – smiatt később García Lorca azt mondta, hogy az 1927-es Mariana Pineda volt az első színdarabja.

A következő néhány évben egyre jobban részt vett a spanyol avantgárd-mozgalomban. Három új verseskötetet adott ki.

A második darabja, a Mariana Pineda - Dalí díszleteivel - óriási sikert aratott 1927-ben.

Az 1920-as évek végén depresszió lett úrrá rajta, amelyet tovább rontott, hogy egyre kevésbé tudta titkolni homoszexualitását barátai és családja előtt. Emilio Aladrén szobrászhoz fűződő viszonzatlan szerelme miatt külföldre menekült, New Yorkba költözött. A forradalom kitörése előtt hazatért. Amikor kitört a háború, Madridból Granadába költözött. Ott azonban egy falangista kivégzőosztag kivégezte, és holttestét egy jelöletlen sírba helyezték. A Franco-rezsim alatt művei be voltak tiltva. Ma Granadában múzeum őrzi emlékét.

A magyar lírában Radnóti Miklós így emlékezett a költőtárs halálára:

Mert szeretett Hispánia

s versed mondták a szeretők, -

mikor jöttek, mást mit is tehettek,

költő voltál, – megöltek ők.

Harcát a nép most nélküled víjja,

hej, Federico García! (1937, Federico García Lorca)

Munkássága

Drámái

Legismertebb remekei, a Vérnász (Bodas de Sangre), a Yerma és a Bernarda Alba háza sok országban arattak sikert.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Vitorla/piszkozat/Federico García Lorca témájú médiaállományokat.

• Federico García Lorca: Címtelen színdarab (MEK)
• Federico García Lorca: Vérnász (MEK)

{{csonk-dátum|csonk-spanyol életrajz|2006 októberéből}}