Főmenü megnyitása

Szittya Károly (született: Schäffer Károly,[1] Budapest, 1918. június 18.Szeged, 1983. augusztus 9.) olimpiai bajnok vízilabdázó, edző.

Szittya Károly
Szittya Károly
Szittya Károly
Személyes adatok
Születési dátum 1918. június 18.
Születési helyBudapest, Magyarország
Halálozási dátum 1983. augusztus 9. (65 évesen)
Halálozási helySzeged, Magyarország
Sírhely Óbudai temető
Állampolgárság magyar
Becenév Spéci
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
1930–1948Magyarország Újpesti TE
1949–1954Magyarország Ferencvárosi TC
Válogatottság
1944–Magyarország Magyarország21
Edzőség
ÉvLigaCsapat
 Gheorghiu Dej Hajógyár
 Bp. Spartacus
1963–1964Vasas Izzó
1966–1971Újpesti Dózsa
 Magyarország ifjúsági
 Magyarország segédedző
 Kuba
1973–1978Ferencvárosi TC utánpótlás
1981–1983Szeol AK
A Wikimédia Commons tartalmaz Szittya Károly témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vízilabda
Olimpiai játékok
ezüst
1948, London
vízilabda
arany
1952, Helsinki
vízilabda
Magyar bajnokság
arany
1938
ezüst
1940
arany
1941
arany
1942
ezüst
1944
arany
1948
ezüst
1949

Játékos-pályafutásaSzerkesztés

1930-ban kezdte el sportpályafutását, az Újpesti Torna Egylet úszójaként. Később áttért a vízilabdázásra, ahová Halassy Olivér visszavonulása után sikerült bekerülnie. Újpesti pályafutása során négyszer nyert magyar bajnokságot, 1940-ben pedig folyamúszásban volt országos bajnok a csapatversenyen. A válogatottban először 1944. augusztus 19-én szerepelt Pozsonyban szerepelt. 1947-ben negyedik volt az Európa-bajnokságon. Az 1948-as londoni olimpián ezüstérmet szerzett a csapattal. 1949-ben igazolt át a Ferencvárosi Torna Clubhoz, ahol 1954-ben fejezte be pályafutását. Tagja volt az 1952-es helsinki olimpiai játékok vízilabdatornáján győztes csapatának. Pályafutása során huszonegy alkalommal szerepelt a válogatottban.

Játékosként az állójátékban töltött be összekötő szerepet a hátvédek és a csatárok között. Lövései veszélyesek voltak, átadásaira a megfelelő időzítés volt a jellemző.

Edzői pályafutásaSzerkesztés

Visszavonulása után a Gheorghiu Dej Hajógyár, majd a Budapesti Spartacus edzője lett, 1963-ban pedig a Budapesti Vasas Izzó csapatának edzéseit vette át. Két évvel később visszatért régi együtteséhez, az addigra már Dózsának hívott Újpesthez, ahol hét éven át töltötte be az edzői posztot. Ebben az időszakban vezette még a magyar ifjúsági válogatottat (1969) és Rajki Béla segítője volt a felnőtt válogatottban. 1972-ben rövid ideig Kubában edző, majd 1973 és 1978 között másik volt csapatánál, a Ferencvárosnál vezette az ifjúsági és a serdülő csapat edzéseit, majd haláláig a SZEOL-nál dolgozott.

1969-ben a Magyar Olimpiai Bizottság tagja lett és megkapta a mesteredző címet is.

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Születési nevének helyes írását dokumentum igazolja (lásd Vita:Szittya Károly)