Wikipédia

Szkárosi Endre

(1952–2022) magyar költő, művészeti író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi docens, intermediális művész, előadó
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 11.

Szkárosi Endre (eredeti neve: Horváth Endre) (Budapest, 1952. május 28. – 2022. március 22.) József Attila-díjas (2007) magyar költő, művészeti író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára. Intermediális művész, előadó. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Romanisztikai Intézet Olasz Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatója.

Szkárosi Endre
Született1952. május 28.[1]
Budapest
Elhunyt2022. március 22. (69 évesen)[2]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaköltő, művészeti író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár, előadó
Iskolái
KitüntetéseiMóricz Zsigmond-ösztöndíj (1981)
József Attila-díj (2007)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szkárosi Endre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

szerkesztés

Szülei: Horváth József és Nagy Erzsébet. 1966–1970 között a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium diákja. 1971–1972 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karának hallgatója. 1972–1977 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-olasz szakán tanult. 1978–1983 között a Mozgó Világ szerkesztőségi tagja. 1983–1988 között a Lapkiadó munkatársa.

 
Az "Embernek röpülni boldogság" c. Latinovits-kiállítás megnyitóján (Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele)

1984-ben megalapította a Szkárosi&Konnektor művészeti koncertszínházat. 1984–1996 között a József Attila Tudományegyetemen oktatott. 1986–1992 között gondozta az Új Hölgyfutár című lap- és revüvállalkozást, mely a hazai párhuzamos kultúra, avantgárd irodalom és művészet nyomtatott, illetve élő színpadi fóruma volt.

1994-től az ELTE-n olasz irodalmat tanított: előbb docens, majd 2012 novemberétől egyetemi tanár volt.

Munkássága

szerkesztés

Az 1970-es évek elején experimentális (kísérleti) színházi munkát végzett a Brobo csoporttal.

Az 1970-es évek közepe óta publikált verseket, kritikai- és szépírásokat. Az 1970-es évek végétől hangköltészettel és totális koncertszínházzal foglalkozott. 1987 óta videóköltészettel is foglalkozott. Az 1990-es években az angol Towering Inferno és a magyar Spiritus Noister együttessel zenélt.

2018. május 14-én a Szépírók Társasága tisztújító közgyűlésén elnökké választották.[3]

Művei

szerkesztés
 
A Klaniczay Tibor-emlékülésen 2012-ben

Könyvek

szerkesztés
  • Ismeretlen monológok; Szépirodalmi, Budapest, 1981
  • K! K! K! (1986)
  • Szellőző művek; szöveg Szkárosi Endre, grafika Galántai György; Magvető, Budapest, 1990 (JAK füzetek)
  • Mi az, hogy avantgárd. Írások az avantgárd hagyománytörténetéből; Magyar Műhely, Budapest, 2006 (Underground expanzió)
  • Merülő Monró; Magyar Műhely, Budapest, 2007
  • A félre-értelmezett futurizmus (2010)
  • Egy másik ember. Eszmélkedéstörténeti emlékirat; Orpheusz, Budapest, 2011
  • Szkárosi Endre–Arany Imre: Verboterror. Performanszköltemények; Magyar Műhely, Budapest, 2013
  • Véletlenül nem jártam itt. Válogatott és új versek; AmbrooBook, Győr, 2018
  • Égzsák. Szkár Channel. Régi és új hangköltemények; AmbrooBook, Győr, 2020 + 2 CD

Lemezek

szerkesztés
  • Támad a szél (Márta Istvánnal, Bernáthy Sándorral, 1987, 1998)
  • Rózmari (1990)
  • Hangmánia (Enzo Minarellivel, 1992)
  • Kaddish (1993)
  • Island Records (1995, Magyarországon: 1993)
  • Tűzfal (1993)
  • Spiritus Noister (Kovács Zsolttal, Sőrés Zsolttal, 1994)
  • Nemzeti zajzárványok (1996)
  • Szkárosicon (2002)
  • Kurt Schwitters-Spiritus Noister: Ursonate két énekhangra és zenei környezetre (2003)
  • Szkárosi & Konnektor & Bernáthy (2004)

Műfordításai

szerkesztés
  • Cesare Vasoli: A humanizmus és reneszánsz esztétikája (1983)
  • Portugál kísérleti költészet; válogatta, szerkesztette: Pál Ferenc, bevezetőt írta, válogatta, fordította: Szkárosi Endre, elméleti írások fordította: Horváth Balázs et al.; Íbisz, Budapest, 2002 (Portugál műhely)
  • Tomaso Kemeny: Erdély aranypora; fordította: Szkárosi Endre; A Dunánál Kvk., Kolozsvár–Budapest, 2005 (Irodalmi jelen könyvek)
  • Tomaso Kemeny: A vízözön mondja. Válogatott versek; összeállította: Szkárosi Endre, fordította: Szkárosi Endre, Kiss Irén, Barna Imre; Magyar Műhely, Budapest, 2011
  • Alberto Mondadori: A harag és a szeretet éneke Magyarországért; fordította: Szkárosi Endre; Magyar PEN Club, Budapest, 2017

Kiállításai

szerkesztés

Egyéni

szerkesztés

Csoportos

szerkesztés

Díjai, kitüntetései

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • József Attila Kör 1985. Összeállította: Agócs Sándor. Budapest, Magyar Írók Szövetsége József Attila Köre, 1985
  • Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6
  • A magyar irodalom évkönyve 1988-2008; változó szerk.; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1989-2009
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6807-1  
  • Who is Who Magyarországon. Kiegészítő kötet. 2. kiadás, 2004. Zug, Hübners blaues Who is Who, 2004
  • Révai új lexikona XVII. (Sz–Toa). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. ISBN 963-955-636-X  
  • Bozók Ferenc: Szkárosi világhangköltészeti revue-je. in. Nyugat Plusz, 2022. 4. lapszám.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szkárosi_Endre&oldid=27358010”