Főmenü megnyitása

Szociálturizmus

szociálisan rászorultak üdültetése, üdülési támogatási rendszere

A szociálturizmus pontos meghatározásának szándéka nélkül, és abból az alapfeltételezésből kiindulva, hogy a turizmus olyan általános jog, amelyet meg kell próbálni, mindenki számára érvényesíteni, szociálturizmusról az alábbi három feltétel teljesülése mellett beszélhetünk:

  • Valóban olyan helyzet áll fenn, amelyben egy személy teljesen vagy részben képtelen kimerítően élni a turizmushoz való jogával. Ennek fizikai vagy szellemi fogyatékosságból, személyes vagy családi elszigeteltségből, korlátozott mozgásképességből, földrajzi hátrányokból, illetve számos egyéb tényezőből eredő, illetve gazdasági okai lehetnek, amelyek tényleges akadályt jelentenek.
  • Valaki – legyen az állami vagy magánintézmény, vállalat, szakszervezet vagy bármiféle szervezett csoportosulás – vállalkozik arra, hogy leküzdje vagy csökkentse az emberek turizmushoz való jogának érvényesítése előtt álló akadályt.
  • Ez a fellépés valóban eredményes, és hozzájárul ahhoz, hogy egy csoport a fenntarthatóság, a hozzáférhetőség és a szolidaritás elveinek teljesülése mellett üdülhessen.

A központi költségvetésből származó támogatással az ún. támogatott üdültetéssel üdülhettek a kedvezményezettek (magyar munkavállalók munkanélküliek, nyugdíjasok, gyesen és gyeden lévők).

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A belföldi turizmus nem az utazásszervezés tárgykörébe tartozik, hanem a szociálturizmuséba.[forrás?] A szociálturizmusnak két ága volt:

  • nagyvállalati, saját üdülők
  • szakszervezetek által működtetett üdülők

A második világháború után a nyugati országokba csak korlátozottan lehetett utazni, ezért Európa kettéosztottsága is szerepet játszott abban, hogy fellendült a belföldi utazások igénye. A szociálturizmust a politika működtette és nem piaci tényezők. Volt szakszervezeti beutaló, és voltak szakszervezeti szállodák. A szocialista országok lakosai egymást sem keresték fel. A Balaton a „szocialista tenger”, tengerpótlónak volt tekinthető. A déli parton sorra épültek a betonszállodák. Budapesten az 1960-as évek előtt nem volt szállodaépítés. 1969-ben a Duna Intercontinental magyar tőkéből épült fel, de nyugati szállodalánc tagjaként. Szimbolikus és presztízskérdés volt, a nyugati megnyitás kezdetekor. Hírességek jártak ide: Elizabeth Taylor, Richard Burton, The Beatles. 1970-ben a vadászati világkiállítás miatt épültek szállodák: Hotel Wien, Volga Szálló (1971), a tatai Diana Szálló.

Az 1960-as évek vége felé, igaz kis méretekben, de megindult az utazás nyugat felé. A nagy szállodaépítési program-osztrák beruházás volt. 6000 magas kategóriájú szálláshelyet terveztek. Előfeltételei: 1978-ban eltörölték a vízumkényszert Magyarország és Ausztria között, a svédek a finnek, Málta vonatkozásában. Osztrák hitelkeretből 300 millió dolláros hitelkeret állt rendelkezésre az infrastruktúra fejlesztésére 1978–1985 között. (Szálláshely és közlekedés). Felépült a Ferihegy II/A (1985 – hangárok, terminálok), a hegyeshalmi, kópházai határátkelők (1985) és a dunaparti szállodasor: Fórum (1981), Atrium Hyatt (1982). Nagyobb fővárosi szállodák is ekkor épülnek: Novotel (1982) és Kongresszusi Központ (1984), Hotel Buda Penta (1982), Hotel Taverna (1985), Budapest Hilton (1977), Thermal Hotel Margitsziget (1979). Szállodabővítések: Sportszálló, Flamenco, Szabadság Szálló (Grand Hotel Hungária).

Szolgáltatásbővítés: a balatoni szállodáknál külső uszodák, sportlétesítmények létrehozása.

1990-től a volt szocialista országok lakosai a turizmusban nyugatra szeretett volna utazni, anyagi állapotuk mértékében. A magyar turizmusban ez hátrányosan jelent meg. Vidéki szállodák sora veszítette el látogatóit.

Az új szociálturisztikai szervezet létrejötteSzerkesztés

1992-ben az Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóságot felváltotta a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, amelynek tulajdonába került az egykori szakszervezeti üdülővagyon.[1] Az üdültetési támogatás keretében, annak korlátozott volta miatt, a lakosság kis részének (140-160 ezer fő/év[2]) igényeit volt kielégíteni ez a rendszer. A támogatás évente 800 millió Ft volt, ami változatlan értékű volt, de relatív értéke évről évre csökkent. Szükségesé vált egy újabb szociálturisztikai rendszer létrehozása. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) 1998. január 1-jétől bevezette a szociálturisztika rendszerének új eszközét a üdülési csekket.[3]

A magyar országgyűlés által elfogadott 1998. évi jövedelemadó törvény értelmében a névre szólóan kiállított üdülési csekk természetbeni juttatásnak minősült, melyet a nevezett dolgozó kifizetőhelye magánszemély részére adhat, a csekk névértékének 50%-ig, de személyenként évente 10 000 Ft-ig adómentesen.

A rendszer működtetése céljából a MNÜA megalapította a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft.-t.

Nemzeti Üdülési SzolgálatSzerkesztés

A Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft. tevékenysége során forgalmazza a rendszer működési alapjául szolgáló üdülési csekket, azokat értékesíti a támogató szervezetek (vásárlók[4]) részére, létrehozza, és fenntartja a jogviszonyokat az egyes turisztikai szolgáltatókkal, utazási irodákkal. (Elfogadóhelyek[5]) ellátja a rendszerirányítását és pénzügyi elszámolását, általános felügyeletet gyakorol a rendszer hatékony és jogszerű működése felett.

A MNÜA ebben a rendszerben nemcsak rendszergazdaként, de támogatóként is részt vesz. A rendelkezésére álló támogatási forrásból, a tulajdonában álló HUNGUEST Travel irodahálózaton keresztül, rászorultsági elven differenciált mértékű adómentes támogatást nyújt inaktív rétegek számára.

JegyzetekSzerkesztés

  1. 1992. évi LI. törvény a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány javára felajánlott vagyonról
  2. A Hunguest Rt. adatai
  3. Az üdülési csekk: készpénzt kímélő fizetési eszköz, mely belföldi üdülési szolgáltatások (szállás, és azokhoz kapcsolódó más szolgáltatások) kiegyenlítésére lehet felhasználni. Névre szóló, a kibocsátástól számított 1 évig érvényes, át nem ruházható és készpénzre sem váltható. A felhasználónak min. 4 éjszakát, csoportos ifjúsági vagy gyermeküdülési szolgáltatásnál 10 fő 6–26 éves korú felhasználó együttes üdülése esetében min. 2 éjszakát kell eltöltenie ahhoz, hogy a szolgáltatás ellenértékét üdülési csekkben egyenlíthesse ki.
  4. Az üdülési csekket megvásárló, belföldi székhellyel rendelkező jogi személy (Gazdasági Társaságok, társadalmi szervezetek, érdek-képviseleti szervek) jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók
  5. Turisztikai szolgáltatók, akik a forgalmazóval kötött szerződés alapján elfogadják az üdülési csekket mint fizetési eszközt az üdülési szolgáltatásokért.

ForrásokSzerkesztés

  • Bihari Jánosné: Utazásszervezési és értékesítési alapismeretek (Budapest, 2002) 70-72. o. (oktatási jegyzet)

Külső hivatkozásokSzerkesztés