Szojuz–6

A Szojuz–6 (oroszul: Союз 6) (7K-OK) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított, személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó.

Szojuz–6
Szojuz-program
Repülésadatok
Űrügynökség	Szovjet űrprogram
Hívójel	Antyej (Антей)
Hordozórakéta	Első Szojuz rakéta
A repülés paraméterei
Start	1969. október 11. 11:10 UTC
Starthely	Bajkonur, LC1
Keringések száma	80
Leszállás
ideje	1969. október 16. 09:52:47 UTC
Időtartam	4 nap 22 óra 42 perc 47 mp
Űrhajó tömege	6577 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül	212 / 218 km
Pályahajlás
Föld körül	51,6°
Periódus
Föld körül	88,8 perc

Küldetés

A szabványosított, sorozatgyártásban készülő Szojuz űrhajó további technikai próbája (manőverek – rakétafúvókák alkalmazása, autonóm navigáció, kommunikációs rendszerek, kísérletek, megfigyelések, orvosbiológiai mérések) űrkörülmények között. Az első űreszköz, amelynek fedélzetén nyitott űrkörülmények között hegesztési kísérleteket hajtottak végre egy Vulkán nevű készülékkel.

Jellemzői

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1969. október 11-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli pályára. Az orbitális egység pályája 88,36 perces, 51,74 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 186 kilométer, apogeuma 223 kilométer volt. Hasznos tömege 6577 kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. Összesen 4 napot, 22 órát, 42 percet töltött a világűrben, 80 alkalommal kerülte meg a Földet.

A Szojuz–6 űrhajó szerkezetileg megegyezik a Szojuz–4 egységgel, de jelentősen növelték a hasznos belső térfogatot. Elhagyták az automatikus űrrandevú rádiótechnikai elemeit, az összekapcsoló egységet, a szkafandereket és a harmadik pilótaülést. Növelték a hajtóanyagtartály befogadóképességét. A parancsnoki kabinon kívül munkahelyet alakítottak ki, elhelyezve a kis tolóerejű, helyzetszabályzó hajtóműveket, amit kézzel működtettek.

A Szojuz–6 Föld körüli pályán együtt repült az egymás utáni napokon felbocsátott a Szojuz–7 és a Szojuz–8 űrhajóval, aktívan részt vett a közös manőverekben. Egymás megközelítésében a Szojuz–6 az aktív űrhajó szerepét játszotta. A földi irányítóközpont automatikus vezérléssel közelítette egymáshoz az űrhajókat, majd az űrhajósok rádiókapcsolat segítségével kézi vezérléssel közelítették meg egymást. A fedélzetről filmezték a Szojuz–7 és Szojuz–8 közös űrrepülését, illetve az összekapcsolódási kísérleteket. A három űrhajó csoportos űrrepülése 4 óra 29 percig tartott, azaz három Föld körüli keringésen keresztül.

Október 16-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Karagandi városától 180 kilométerre északnyugatra érkezett vissza a Földre.

Személyzet

• Georgij Sonyin űrhajós parancsnok
• Valerij Nyikolajevics Kubaszov űrhajós, fedélzeti mérnök, kutató

Tartalékok

• Vlagyimir Alekszandrovics Satalov parancsnok
• Alekszej Sztanyiszlavovics Jeliszejev fedélzeti mérnök

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Szojuz–6. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 24.)
• Szojuz–6. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. február 24.)
• Szojuz–6. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 24.)
• Szojuz–6. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 24.)
• Szojuz–6. svengrahn.pp.se. (Hozzáférés: 2013. február 24.)

Elődje: Szojuz–5

Szojuz-program 1967–1981

Utódja: Szojuz–7