Bajkonuri űrrepülőtér

Bajkonur város mellett található rakétaindító hely,

A bajkonuri űrrepülőtér (kazakul: Байқоңыр ғарыш айлағы, Bayqoñır ğarış aylağı; oroszul: Космодром Байконур) Kazahsztánban, Bajkonur város mellett található rakétaindító hely. Bajkonur a legnagyobb orosz űrközpont. Innen lőték ki az első műholdat, a Szputnyik–1-et, 1957. október 4-én; és az első embert, Jurij Gagarint, 1961. április 12-én a Vosztok–1 űrhajóval a világűrbe.

Bajkonuri űrrepülőtér
Baikonur Cosmodrome Soyuz launch pad.jpg
Ország Kazahsztán
Település Kyzylorda Region
Névadó Bajkonur
Elhelyezkedése
Tszf. magasság90 m
Bajkonuri űrrepülőtér (Kazahsztán)
Bajkonuri űrrepülőtér
Bajkonuri űrrepülőtér
Pozíció Kazahsztán térképén
é. sz. 45° 57′ 53″, k. h. 63° 18′ 18″Koordináták: é. sz. 45° 57′ 53″, k. h. 63° 18′ 18″
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajkonuri űrrepülőtér témájú médiaállományokat.
A Bajkonur Űrközpont Kazahsztánban
Az Expedition 7 Szojuz űrhajó kilövése Edward T. Lu és Jurij I. Malencsenko űrhajósokkal a fedélzetén a kazahsztáni Bajkonurból 2003. április 26-án

TörténetSzerkesztés

Szovjet korszakSzerkesztés

A szovjet kormány 1955. február 12-én adta ki az 5. számú Tudományos Kutatási Kísérleti Központ (NIIP-5; oroszul: 5-й Научно-Исследовательский Испытательный Полигон, Pjatij Naucsno-Isszledovatyelszkij Iszpitatyelnij Poligon) létrehozásáról szóló rendeletet. Valójában 1955. június 2-án alapították meg, eredetileg a világ első interkontinentális ballisztikus rakétájának készült,[1] az R-7 Szemjorkának kísérleti központként. A NIIP-5 hamarosan kibővült az űrrepülések indítóberendezéseivel. A helyszínt egy Vaszilij Voznyuk nevű tábornok által vezetett bizottság választotta ki, amelyre Szergej Koroljov, az R-7 Szemjorka főtervezője, később a szovjet űrprogram első embere, is hatással volt. Síkvidékkel kellett körülvenni, mivel a rakéta rádióirányító rendszere megkövetelte (akkoriban) a több száz kilométerre lévő földi állomásokról érkező folyamatos jelek fogadását is,[2] továbbá a rakéta röppályájának távol kellett lennie a lakott területektől. Emellett előnyös az űrkilövőhelyeket az Egyenlítőhöz közelebb helyezni, mivel a Föld felszínének forgási sebessége nagyobb az ilyen területeken. Ezeket a szempontokat figyelembe véve a bizottság Tyuratamot választotta, egy falut a kazahsztáni sztyeppék szívében. A kilövőberendezések megépítésének költségei, valamint a több száz kilométernyi új út– és vasútvonal a Szovjetunió egyik legköltségesebb infrastrukturális projektjévé tették a kozmodromot, amely körül egy település épült, hogy lakásokat, iskolákat és infrastruktúrát biztosítson a dolgozók számára. A települést 1966-ban városi rangra emelték, és Leninszknek (oroszul: Ленинск) nevezték el.

Az amerikai U-2 magaslégköri felderítő repülőgép 1957. augusztus 5-én találta meg és fényképezte le először itt a Tyuratam rakétakísérleti űrközpontot.

Orosz korszakSzerkesztés

A Szovjetunió 1991-es felbomlását követően az orosz űrprogram a Független Államok Közössége égisze alatt működött tovább Bajkonurban. Oroszország 99 éves bérleti szerződést akart kötni Bajkonurra, de végül beleegyezett a 6000 km²-es körzet évi 115 millió dolláros bérleti összegébe 20 évre, kiegészítve egy 10 éves hosszabbítási opcióval.[3] 2005. június 8-án az Orosz Föderációs Tanács ratifikálta az Oroszország és Kazahsztán közötti megállapodást, amely 2050-ig meghosszabbította Oroszországnak az űrrepülőtér bérleti idejét.[4] Az Orosz Föderációs Tanács 2005. június 8-án ratifikálta az Oroszország és Kazahsztán közötti megállapodást, amely 2050-ig meghosszabbította az űrrepülőtér bérleti idejét. A bérleti díj – amelyet évi 115 000 000 dollárban állapítottak meg – a két ország között régóta tartó vita forrása lett.[5]

Oroszország, hogy csökkentse a Bajkonurtól való függőségét, az Amuri területen létrehozza a Vosztocsnij űrrepülőteret. Ennek építése 2011-ben kezdődött meg. Az űrrepülőtéren az új generációs orosz hordozórakéták, az Angara, a Szojuz–2 és a Rusz–M számára építenek ki indítóállásokat.[6]

Bajkonur jelentős szerepet játszik Oroszországnak a Nemzetközi Űrállomáshoz való kapcsolódásában, mivel ez az egyetlen űrrepülőtér, ahonnan az űrállomásra irányuló orosz űrmissziókat indíthatják. A NASA Space Shuttle-programjának 2011-es befejezésével Bajkonur maradt az egyetlen indítóhely, amelyet a Nemzetközi Űrállomásra irányuló küldetésekhez használhatnak.[7][8]

ZSzerkesztés

A 2022-es Ukrajna elleni invázió megindítását követően a Z katonai szimbólumot, mint háborúpárti jelképet az orosz kormány propagandaeszközként, a civilek pedig az invázió támogatásának jelképeként használják.

Az események hatása alá kerülve a Roszkozmosz főigazgatója, Dimitrij Rogozin a vezetéknevét РогоZин (RogoZin) irásmóddal kezdte el használni, majd utasította a Bajkonuri űrrepülőtér alkalmazottait, hogy az űrállomás berendezéseit jelöljék meg Z és V betűjelekkel.[9]

JegyzetekSzerkesztés

  1. R-7. web.archive.org, 2011. június 29. (Hozzáférés: 2022. március 20.)
  2. Vladimir Suvorov – Alexander Sabelnikov: The First Manned Spaceflight: Russia's Quest for Space. 1997. ISBN 978-1-56072-402-5 Hozzáférés: 2022. márc. 20.  
  3. Űrvilág.hu - Bajkonur – a következő ötven év. www.urvilag.hu. (Hozzáférés: 2022. március 20.)
  4. Russia, Kazakhs reach Biakonur lease deal. (Baikonur Cosmodrome launch complex) - Defense Daily | HighBeam Research. web.archive.org, 2015. szeptember 24. (Hozzáférés: 2022. március 20.)
  5. Kazakhstan Finally Ratifies Baikonur Rental Deal With Russia. www.spacedaily.com. (Hozzáférés: 2022. március 20.)
  6. Vosztocsnij: az első start. urvilag.hu, 2016. (Hozzáférés: 2022. január 5.)
  7. Tran, Tuong: NASA - Baikonur Cosmodrome (angol nyelven). www.nasa.gov. (Hozzáférés: 2022. március 20.)
  8. Russian Craft Docks At ISS (angol nyelven). RadioFreeEurope/RadioLiberty. (Hozzáférés: 2022. március 20.)
  9. Russia Adorns Its Space Center's Soyuz Rocket Transporter With Ukraine Invasion Markings. web.archive.org, 2022. március 5. (Hozzáférés: 2022. március 20.)

További információkSzerkesztés

Kapcsolódódó szócikkekSzerkesztés