Szojuz TMA–1

A Szojuz TMA–1 a Szojuz TMA orosz háromszemélyes szállító/mentőűrhajó űrrepülése volt 2002-től 2003-ig. A 20. emberes repülés a Nemzetközi Űrállomásra (ISS).

Szojuz TMA–1
Nemzetközi Űrállomást kiszolgáló program
Repülésadatok
OrszágOroszország
ŰrügynökségOrosz Szövetségi Űrügynökség
HordozórakétaSzojuz–FG
NSSDC ID2002-050A
A repülés paraméterei
Start2002. október 30.
StarthelyBajkonuri űrrepülőtér
Keringések száma2901
Földet érés
ideje2003. május 4.
helyeArkaliktól 405 km-re nyugatra
Dokkolás
Dokkolás dátuma2002. november 1.
Leválás dátuma2003. május 3.
Pálya
Perigeum193 km
Apogeum235 km
Pályahajlás
Föld körül51,63°
Periódus
Föld körül88,7 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz TMA–1 témájú médiaállományokat.

Küldetés

szerkesztés

Hosszú távú cserelegénységet szállított az ISS fedélzetére. A tudományos és kísérleti feladatokon túl az űrhajók cseréjére volt szükség.

Jellemzői

szerkesztés

2002. október 30-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–FG hordozórakéta juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Tömege 7220 kilogramm, teljes hossza 6,98 méter, maximális átmérője 2,72 méter. Önálló repüléssel 14 napra, az űrállomáshoz csatolva 6 hónapra (200 nap) tervezték szolgálatát. Több pályamódosítást követően november 1-jén az ISS-t automatikus vezérléssel megközelítette, majd sikeresen dokkolt. Az orbitális egység pályája 88,7 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pályájának perigeuma 193 kilométer, apogeuma 235 kilométer volt.

Tervek szerint Lance Bass amerikai zenész indult volna 4. űrturistaként. Fizetési késedelem miatt nem kapott engedélyt a repülésre, ezért Loncsakov lépett elő a tartalék személyzetből. A Columbia űrrepülőgép katasztrófája megváltoztatta az ISS legénységi cserék folyamatát (felszállás/visszatérés). Teljesítették az előírt (orosz, belga) kutatási, kísérleti programot.

2003. május 4-én műszaki hiba miatt (a leszállást segítő giroszkóp téves adatot szolgáltatott) keményebb leszállás következett, az űrhajósok erőteljes gravitációs (8,1 g) terhelést kaptak. Arkalik (oroszul: Арқалық) városától hagyományos visszatéréssel, a tervezett leszállási körzettől mintegy 405 kilométerre nyugatra ért Földet. A mentőcsapatok csak a leszállás után adott vészjelzések (az összeköttetés az antennák sérülése miatt megszakadt) alapján tudták behatárolni az űrhajó pozícióját. Felvetődött a legénység műholdas telefonnal történő ellátása (összeköttetés folyamatossága). Összesen 185 napot, 22 órát, 53 percet és 14 másodpercet töltött a világűrben. 2901 alkalommal kerülte meg a Földet.

Személyzet

szerkesztés

Felszállásnál

szerkesztés

Leszálláskor

szerkesztés

Tartalék személyzet

szerkesztés

Elődje:
Szojuz TM–34

Szojuz-program
2003–2010

Utódja:
Szojuz TMA–2