Sztrigy
A Sztrigy (románul: Strei, németül: Strell) a Maros baloldali mellékfolyója, ami a Kudzsiri-havasokban, a Pârâul Cald és a Pârâul Rovinei patakok összefolyásából keletkezik, de Nagybár fölött inkább Petrosz-pataknak nevezik. Nagybárig délnyugat, onnan északnyugat, majd Csopea után észak felé folyik. Összegyűjti a Hátszegi-medence vízfolyásait és Ópiskinél a Maros folyóba ömlik. Hossza mintegy 90 km. Jelentékenyebb mellékvize a Sebes, melyet Őralja-Boldogfalvánál vesz fel. Bem 1849-ben a piski Sztrigy-híd birtoklásáért vívta a császáriakkal a véres piski csatát. Hét kisebb vízerőmű található rajta.
| Sztrigy | |
 | |
| A Sztrigy Ópiskinél, 2008 augusztusában | |
| Közigazgatás | |
| Országok |
 Románia |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 90 km |
| Forrás | Surján-hegység |
| Torkolat | Maros |
| é. sz. 45° 51′ 01″, k. h. 23° 03′ 28″Koordináták: é. sz. 45° 51′ 01″, k. h. 23° 03′ 28″ | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sztrigy témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nevének eredeteSzerkesztés
Kniezsa István szerint a folyó neve az indoeurópai alapnyelvben meglévő *sreu ~ *streu ('folyni' - vö. angol 'stream') gyökre megy vissza, bár a képzése nem világos. A név eredeti alakja a román és a német név alapján kétségtelenül *Stril‘ ~ *Strel‘ volt, amelyből a magyarban a többször igazolható l‘→gy hangváltozással fejlődött a Sztrigy. Véleménye szerint, a magyar nevet kétségtelenül a szlávok közvetítették. Kiemeli, hogy a Hunyadi-medence fő vizének környezetében jelentős szláv népességre utalnak a helynevek a 10–11. században, és a folyónak a helyi vízrendszerben betöltött meghatározó szerepe kizárja, hogy késői, 12–13. századi szláv betelepülőktől származzon.[1][2] Schütz István rámutatott, hogy az indo-európai nyelvek az sr- mássalhangzó-torlódást kétféleképpen oldották fel. A trák és dák nyelvek, az illír, az albán, a balti-szláv és a germán nyelvek az indoeurópai gyökszavak szókezdő sr- mássalhangzó csoportjába egy -t- hangot ékeltek. A *sreu ('folyni') jelentésű gyökszóból ilyen -t- közbeiktatásával keletkeztek az olyan folyónevek mint a Sztrij (Ukrajna), a Sztruma (Bulgária), és a Strem-patak (Magyarország).[3] Ugyanebből a gyökszóból keletkeztek a német strom ('áramlat') és az angol stream ('áramlat') szavak is. Egy másik példa: indoeurópai *srp-ből ('kígyó’) az albánban shtrebë (‘sajtkukac’) (vö. román strepede ua.) és shtërpinj (‘csúszómászók’) lettek. A kentum-jellegű indoeurópai nyelvek, - mint például a román is - viszont a sar-, ser- szótaggal oldották fel a mássalhangzó-torlódást. Így alakultak a kentum-jellegű indoeurópai nyelvekben az olyan szavak, mint az óind sarat (‘patak’), vagy a latin serpens ‘kígyó’ (vö. román şarpe ua.).[4] A folyó neve tehát semmiképpen sem származhat a román nyelvből, a benne lévő 't' hang ugyanis kizárja ennek a lehetőségét. Kniezsa szerint "ami pedig a román nevet illeti, származhatik közvetlenül a szlávból is (főleg ha a folyónevet a folyó felső folyásánál vették át), de nincs kizárva a magyar közvetítés lehetősége sem, mert a folyó alsó folyásának helynévanyaga a románban többségében a magyarból való. Hangtani érvet azonban sem az egyikre, sem a másikra felhozni nem lehet."[5] Emil Petrovici román nyelvész, az 1958-as titkos tudományos ülésen szintén a román folyónevek szláv eredete mellett érvelt, habár fontos megjegyezni, hogy a magyar eredet felvetését politikai okok miatt jobbnak látta mellőzni.[6][7]
MellékfolyóiSzerkesztés
A következő folyók a Sztrigy mellékfolyói (a forrástól a torkolatig):[8]
- Bal oldali mellékfolyói:
Sasu, Jigureasa, Jiguroșița, Crivadia, Bărușor, Valea Verde, Bărbat, Rușor, Râul Alb, Paroș, Sălaș, Râul Mare, Silvaș, Valea Râpelor, Nădăștia, Sâncrai
- Jobb oldali mellékfolyói:
Ohaba, Văratec, Valea Mare, Valea Tiliilor, Gânțaga, Valea Voinii, Valea Luncanilor, Săcel, Valea Făgetului
Települések a folyó menténSzerkesztés
Petrosz (Petros), Nagybár (Baru), Mezőlivádia (Livadia), Puj (Pui), Galac (Galați), Rusor (Rușor), Bajesd (Băiești), Kőaljaohába (Ohaba de sub Piatră), Csopea (Ciopeia), Hátszegváralja (Subcetate), Kovrágy (Covragiu), Oláhbrettye (Bretea Română), Magyarbrettye (Bretea Streiului), Russ (Ruși), Zeykfalva (Strei), Sztrigyszentgyörgy (Streisângeorgiu), Pusztakalán (Călan), Batiz (Batiz), Bácsi (Băcia), Tompa (Tâmpa), Piski (Simeria)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Kniezsa István. Erdély víznevei, 51. o.
- ↑ Juhász Péter. Erdély vízneveinek rétegei és népeinek betelepülése, 15. o. (2002)
- ↑ Schütz István. Fehér foltok a Balkánon, 61. o. (2006)
- ↑ Schütz István. Fehér foltok a Balkánon, 61. o. (2006)
- ↑ Kniezsa István. Erdély víznevei, 51. o. (1942)
- ↑ Miskolczy Ambrus. A román középkor időszerű kérdései, 61. o. (2021)
- ↑ Andrei Măgureanu. Dezbateri privind etnogeneza români lor în anii '50, 10. o. (2007) „Primul şi-a expus ideile lingvistul Emil Petrovici. Din cercetările sale rezultă că toponimele româneşti sunt de dată recentă, ca atare nici la sud şi nici la nord de Dunăre nu există o toponimie veche românească. Abia din secolul al XIV se pot menţiona toponimice româneşti. Nici hidronomia nu ajută prea mult. Potrivit lui Petrovici, nu există nici un nume de apă care să prezinte fonetism românesc, cinumai unul slav.”
- ↑ Atlasul cadastrului apelor din România. Partea 1, 178-181. o. (1992)
ForrásokSzerkesztés
- Csató János. A Sztrigy mentének s mellék völgyeinek természetrajzi leírása – Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Évkönyve - 6. kötet, 1. füzet (1871)
- Bokor József, Gerő Lajos. A Pallas nagy lexikona. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. (1893)
- Kniezsa István. Erdély víznevei – Az Erdélyi Tudományos Intézet évkönyve 1942. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet R.T. (1942)
- Atlasul cadastrului apelor din România. Partea 1 (román nyelven). Ministerul Mediului (1992)
- Juhász Péter. Erdély vízneveinek rétegei és népeinek betelepülése – Heynévtörténeti Tanulmányok 16.. Debreceni Egyetemi Kiadó Szerkesztőbizottság (2002)
- Schütz István. Fehér foltok a Balkánon. Balassi Kiadó (2006). ISBN 963-506-472-1
- Andrei Măgureanu. Dezbateri privind etnogeneza români lor în anii '50 – De la Manualul lui Roller la Tratatul de istorie. Editura Academiei [2007]
- Miskolczy Ambrus. A román középkor időszerű kérdései. Magyarságkutató Intézet [2021]. ISBN 978-615-6117-41-0
.svg){kind=small}