Sztrigy
A Sztrigy (románul: Strei, németül: Strell) a Maros baloldali mellékfolyója, ami a Kudzsiri-havasokban, a Pârâul Cald és a Pârâul Rovinei patakok összefolyásából keletkezik, de Nagybár fölött inkább Petrosz-pataknak nevezik. Nagybárig délnyugat, onnan északnyugat, majd Csopea után észak felé folyik. Összegyűjti a Hátszegi-medence vízfolyásait és Ópiskinél a Maros folyóba ömlik. Hossza mintegy 90 km. Jelentékenyebb mellékvize a Sebes, melyet Őralja-Boldogfalvánál vesz fel. Bem 1849-ben a piski Sztrigy-híd birtoklásáért vívta a császáriakkal a véres piski csatát. Hét kisebb vízerőmű található rajta.
| Sztrigy | |
 | |
| A Sztrigy Ópiskinél, 2008 augusztusában | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Románia |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 90 km |
| Forrás | Surján-hegység |
 é. sz. 45° 37′ 31″, k. h. 23° 25′ 00″ | |
| Torkolat | Maros |
| é. sz. 45° 51′ 05″, k. h. 23° 03′ 04″ | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sztrigy témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nevének eredete szerkesztés
Kniezsa István szerint a folyó neve az indoeurópai alapnyelvben meglévő *sreu ~ *streu ('folyni' - vö. angol 'stream') gyökre megy vissza, bár a képzése nem világos. A név eredeti alakja a román és a német név alapján kétségtelenül *Stril‘ ~ *Strel‘ volt, amelyből a magyarban a többször igazolható l‘→gy hangváltozással fejlődött a Sztrigy. Véleménye szerint, a magyar nevet kétségtelenül a szlávok közvetítették. Kiemeli, hogy a Hunyadi-medence fő vizének környezetében jelentős szláv népességre utalnak a helynevek a 10–11. században, és a folyónak a helyi vízrendszerben betöltött meghatározó szerepe kizárja, hogy késői, 12–13. századi szláv betelepülőktől származzon.[1][2] Schütz István rámutatott, hogy az indo-európai nyelvek az sr- mássalhangzó-torlódást kétféleképpen oldották fel. A trák és dák nyelvek, az illír, az albán, a balti-szláv és a germán nyelvek az indoeurópai gyökszavak szókezdő sr- mássalhangzó csoportjába egy -t- hangot ékeltek. A *sreu ('folyni') jelentésű gyökszóból ilyen -t- közbeiktatásával keletkeztek az olyan folyónevek mint a Sztrij (Ukrajna), a Sztruma (Bulgária), és a Strem-patak (Magyarország).[3]
Mellékvizei szerkesztés
- Bal oldali mellékvizek:
Sasu, Jigureasa, Jiguroșița, Crivadia, Bărușor, Valea Verde, Bărbat, Rușor, Râul Alb, Paroș, Sălaș, Râul Mare, Silvaș, Valea Râpelor, Nădăștia, Sâncrai
- Jobb oldali mellékvizei:
Ohaba, Văratec, Valea Mare, Valea Tiliilor, Gânțaga, Valea Voinii, Valea Luncanilor, Săcel, Valea Făgetului[4]
Települések a folyó mentén szerkesztés
Petrosz (Petros), Nagybár (Baru), Mezőlivádia (Livadia), Puj (Pui), Galac (Galați), Rusor (Rușor), Bajesd (Băiești), Kőaljaohába (Ohaba de sub Piatră), Csopea (Ciopeia), Hátszegváralja (Subcetate), Kovrágy (Covragiu), Oláhbrettye (Bretea Română), Magyarbrettye (Bretea Streiului), Russ (Ruși), Zeykfalva (Strei), Sztrigyszentgyörgy (Streisângeorgiu), Pusztakalán (Călan), Batiz (Batiz), Bácsi (Băcia), Tompa (Tâmpa), Piski (Simeria)
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Csató János. A Sztrigy mentének s mellék völgyeinek természetrajzi leírása – Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Évkönyve - 6. kötet, 1. füzet (1871)
- Bokor József, Gerő Lajos. A Pallas nagy lexikona. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. (1893)
- Kniezsa István. Erdély víznevei – Az Erdélyi Tudományos Intézet évkönyve 1942. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet R.T. (1942)
- Atlasul cadastrului apelor din România. Partea 1 (román nyelven). Ministerul Mediului (1992)
- Juhász Péter. Erdély vízneveinek rétegei és népeinek betelepülése – Heynévtörténeti Tanulmányok 16.. Debreceni Egyetemi Kiadó Szerkesztőbizottság (2002)
- Schütz István. Fehér foltok a Balkánon. Balassi Kiadó (2006). ISBN 963-506-472-1
- Miskolczy Ambrus. A román középkor időszerű kérdései. Magyarságkutató Intézet [2021]. ISBN 978-615-6117-41-0
.svg){kind=small}