Szu–47 Berkut

(Szu-47 Berkut szócikkből átirányítva)

A Szu–47 Berkut (Беркут, jelentése szirti sas), vagy korábbi fejlesztési nevén SZ–32, majd SZ–37 a OKB Szuhoj-nak Oroszországban, az 1990-es években kifejlesztett repülőgépe, technológiai demonstrátora. Fejlesztésének célja, hogy a tervezési stádiumban álló PAK FA 5. generációs vadászgép egyes megoldásait kipróbálják. Első nyilvános szereplése az 1997-es Párizs-Le Bourget-i légiszalonon volt.

Szu–47 Berkut
A prototípus felszállása a MAKSZ 2001-en
A prototípus felszállása a MAKSZ 2001-en

NATO-kódFirkin
Funkcióvadászgép (technológiai demonstrátor)
GyártóSzuhoj
TervezőOKB Szuhoj
Gyártási darabszám2 db (prototípusok)

Személyzet1 fő
Első felszállás1997. szeptember 25.
Méretek
Hossz22,6 m
Fesztáv16,7 m
Magasság6,3 m
Szárnyfelület61,87 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg16 375 kg
Max. felszállótömeg35 000 kg
Hajtómű
Hajtómű2 db Ljulka AL–37FU (tervezett)
2 db Szolovjov D–30F6 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű tolóerővektor-eltérítő digitális vezérléssel
Tolóerő2×83,4 kN
2×142,2 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Max. sebességMach 2,34; 1,31 (földközelben)
Hatótávolság3300 km
Legnagyobb repülési magasság18 000 m
Emelkedőképesség233 m/s
Szárny felületi terhelése360 kg/m²
Avionika
KatapultülésK–36D
A Wikimédia Commons tartalmaz Szu–47 Berkut témájú médiaállományokat.

A Szovjetunióban már végeztek előrenyilazott szárnyú repülőgéppel kísérleteket, Pavel Cibin tervezőirodája foglalkozott az C–1 típusjelű (ЛЛ–3, летающая лаборатория, változatjelű azaz „repülő laboratórium”) kísérleti rakétameghajtású repülőgéppel az 1940-es évek második felében. A NASA is folytatott kísérletet az előre nyilazott szárnyelrendezéssel (X–29), azonban kutatási eredményeik szerint a mellső szárnybekötéseknél fellépő nyíró-csavaró igénybevételekre nem lehet gazdaságos megoldást megtervezni (a második világháború előtt a lengyelek folytattak ilyen kísérleteket, a háború végén pedig a Junkers Ju 287 bombázója lett a későbbi kutatások alapja).

A gép felsőszárnyas, kéthajtóműves, kacsaelrendezésű és hátsó, kombinált magassági kormányokkal rendelkezik, triciklifutóművel van felszerelve. Szerkezeti anyagai nagymértékben szénszálas kompozitból állnak, vezérlőrendszere digitális (fly-by-wire). Maga a fejlesztési munka 1984-ben indult a Szovjetunióban az X–29 mintájára, azonban a SZU összeomlását követően megtorpant. A kutatás-fejlesztés racionalizálását követően a konkurens MiG 1.44-gyel közösen az 5. generációs PAK FA kutatási alapjait képezik.

Galéria szerkesztés

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés