Pavel Vlagyimirovics Cibin

Pavel Vlagyimirovics Cibin (oroszul: Павел Владимирович Цыбин; Moszkva, 1905. december 23. – Moszkva, 1992. február 4.) szovjet mérnök, repülőgéptervező. Az 1940-es években főként vitorlázó repülőgépekkel foglalkozott. Az 1950-es években az OKB–256 tervezőirodát vezette és nagysebességű sugárhajtású repülőgépeken dolgozott. Később az OKB–1 tervezőirodában dolgozott és űrhajózási eszközök fejlesztésével foglalkozott.

Pavel Vlagyimirovics Cibin
Született	1905. december 23. Moszkva
Elhunyt	1992. február 4. (86 évesen) Moszkva
Állampolgársága	szovjet orosz orosz
Foglalkozása	mérnök flight engineer
Iskolái	Bauman Moszkvai Állami Műszaki Egyetem
Kitüntetései	Vörös Zászló érdemrend Lenin-rend Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata Honvédő Háború Érdemrend II. fokozata Munka Vörös Zászló érdemrendje Vörös Csillag-rend Lenin-díj Merited Engineering Scientist of the RSFSR
Sírhelye	VVegyenszkoje temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza

Szülei zenével foglalkoztak. Apja, Vlagyimir Nyikolajevics Cibin fuvolaművész, zeneszerző volt, aki a Moszkvai Konzervatórium professzoraként dolgozott, anyja énekes volt. 1920-ban, 15 évesen már saját tervezésű vitorlázó repülőgépet épített, amelyen repült is.

1926-ban beiratkozott a gatcsinai repülőiskolába, ahol repülőgéptechnikusnak tanult. Ebben az időszakban Oleg Antonovval is együtt dolgozott és több vitorlázó repülőgép tervezésében és építésében részt vett. Elkészítette első vitorlázó repülőgépét, a Halturinyec névre keresztelt repülőgépet. Oleg Antonovval közösen készítették a Sztandart nevű vitorlázó gépet. Ekkor került kapcsolatba Szergej Koroljovval is, aki abban az időben vitorlázó repüléssel is foglalkozott.

Utána a Vörös Légierő oktatási irodáján, majd a légierő permi tengerészeti repülő és repülőmérnöki iskoláján dolgozott. 1939-ben beiskolázták a Zsukovszkij Repülő Akadémiára, de a második világháború kitöréséig csak három évfolyamot végzett el.

A világháború alatt a légideszant-csapatoknál szolgált, ahol több katonai szállító vitorlázó repülőgépet is tervezett. Dmitrij Kolesznyikovval együtt tervezték a KC–20 szállító vitorlázót, a C–5 és a C–25 katonai szállító vitorlázó repülőgépeket pedig Cibin egyedül tervezte. Cibin vitorlázó gépei voltak a háború alatt a legnagyobb méretű szovjet katonai szállító vitorlázó repülőgépek.

1944-ben a Moszkva közelében található Beszkudnyikovéban működő kis üzem mellett működő tervezőiroda vezetője lett, ahol tovább folytatta a katonai vitorlázó repülőgépek fejlesztését. Ebben az időszakban készítette el az SZ–25 vitorlázót, amely 25 katona szállítására volt alkalmas, de egy terepjárót és kisebb páncéltörő ágyút is be tudott fogadni.

A háború után, 1945–1948 között a Gromov Kísérleti Intézetben készítette el a C–1 jelzésű, szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművel felszerelt kísérleti repülőgépet, amelyet a nagy sebességű repülőgépek aerodinamikai kutatásaira használtak.

1947-ben a hadiipar akkori átszervezése során Cibin tervezőirodáját megszüntették és a beszkudnyikovei üzemet is átállították más termékek gyártására. A tervezőiroda bezárása után Cibin az OKB–1-nél dolgozott tovább, ahol az R–1 és R–2 ballisztikus rakéták munkálataiban vett részt, emellett dolgozott a Kometa tervezőiroda SZ–25 légvédelmi rakétáinak fejlesztésén is.

Az 1940-es évek végén a Moszkvai Műszaki Főiskolán (ma: Bauman Állami Műszaki Egyetem) tanult, amelyet 1950-ben végzett el.

1954 márciusában Cibint egy nagysebességű interkontinentális bombázó tervezésével bízták meg, és a CAGI-ból több szakembert is Cibin mellé rendeltek. A munka érdekében 1955 májusában létre is hozták a Dubna melletti Ivanykovóban az OKB–256 tervezőirodát, amelynek Cibin lett a vezetője. A tervezőiroda feladata lett a Mach 3 sebességű bombázó elkészítése. Ez volt az RSZ kódnevű bombázó és felderítő projektje.

A bombázóval párhuzamosan Koroljovval történt megállapodás alapján 1958-tól Cibin egy repülőgépként visszatérő, többször felhasználható űrhajó tervein is dolgozott. Cibin készített először tervet a Szovjetunióban visszatérésre képes űrsiklóra (Lapotok), amelyet Vosztok hordozórakéta szállított volna.

1959-ben egy újabb átszervezés következtében (miután Hruscsov a rakétákat preferálta) Cibin tervezőirodáját megszüntették, a munkatársakat és a futó fejlesztési projekteket átvezényelték Vlagyimir Mjasziscsev tervezőirodájához. Cibin Mjasziscsevnél folytatta tovább a munkát az M–44 és M–48 bombázókon. 1960-ban azonban Mjasziscsev OKB–23 tervezőirodáját is felszámolták és beolvasztották a Cselomej vezette OKB–52-be (később NPO Masinosztorjenyija). Ott pedig a még Cibin által elkezdett RSZ bombázó projekteket 1961 áprilisában megszüntették.

1960-ban Cibin visszatért az OKB–1-be, ahol Koroljov helyettese lett. Cibin volt felelős a Vosztok űrhajón alapuló Zenyit felderítő műholdakért, amelyeket 1964-től indítottak. Ugyancsak Cibin vezetésével fejlesztették ki az OKB–1-ben a Molnyija távközlési műholdakat. Később részt vett a Szojuz űrhajók fejlesztésében.

A Buran-Enyergija programban tudományos főtanácsadó volt. Az utolsó aktív éveiben az 1980-as évek második felében az egyfokozatú hordozóeszközök koncepciójával foglalkozott.

1992. február 4-én 86 éves korában váratlanul hunyt el. Azon a napon még bement az irodájába dolgozni, az íróasztala mellett halt meg.

Források

• http://www.testpilot.ru/russia/tsybin/tsybin.php
• https://www.globalsecurity.org/military/world/russia/tsybin.htm
• V. B. Shavrov: “Isztorija konsztrukciji szamoljotov v SZSZSZR 1938–1950 gg. (3 izd.),” 1994, Masinosztrojenyije, ISBN 5-217-00477-0