Szulejmán pasa

oszmán hadvezér (1840-1892)

Szulejmán pasa (törökül: Süleyman Hüsnü Paşa) (Isztambul, 1838[3]Bagdad, 1892. augusztus 11.) török hadvezér.

Szulejmán pasa
(Süleyman Hüsnü Paşa)
Szulejmán pasa
Szulejmán pasa
Született 1838[1][2]
Isztambul
Elhunyt 1892. augusztus 11. (53-54 évesen)
Bagdad
Állampolgársága oszmán
Foglalkozása
Iskolái Ottoman Military College
A Wikimédia Commons tartalmaz Szulejmán pasa témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Szulejmán Konstantinápolyban született 1840-ben, a helyi katonai iskola növendéke volt. Belépett a hadseregbe, részt vett az 1862-es montenegrói és az 1867-es krétai hadjáratban. 1867-ben őrnagyi rangot kapott Krétán nyújtott szolgálatáért. 1873-ban ezredes lett, és szülővárosának katonai akadémiáján tanársegéd lett. Egy év múlva már dandártábornoki rangban igazgató-helyettesként tevékenykedett. Részt vett az Abdul-Aziz oszmán szultán elleni összeesküvésben és közreműködött a trónfosztásban. V. Murád egy egész hadosztály felügyeletét bízta rá. Részt vett a törökök Szerb Fejedelemség elleni háborújában 1876-ban, a knjaževaci és aleksinaci ütközetekben kitüntette magát. Ezért 1877-ben Bosznia és Hercegovina főparancsnokává nevezték ki. A törökök egyik fővezére volt az 1877-78-as orosz török háború során. Parancsainak sora, melyekből többnyire hiányzott a szakmai hozzáértés, az egyik fő okává vált a törökök vereségének. Az elvesztett háború után az oszmán hatóságok 1878. december 2-án rangvesztésre és tizenöt évi börtönre ítélték, a szultán azonban megkegyelmezett neki és száműzetésbe küldte. 1892-ben halt meg Bagdadban. Makó város díszpolgára.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. Faceted Application of Subject Terminology. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Más források szerint 1840-ben született.

ForrásokSzerkesztés

  • Henry M. Hozier: The Russo-Turkish War Adamant Media Corporation, 2001. ISBN 1-4021-6514-5.
  • Tóth Ferenc dr. - Domokos László: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei, 69. Makó, 1991.