Szupper Alfréd

Szupper Alfréd (Rőt, Vas megye, 1856. március 24. – Bécs, Német Birodalom, 1943.) egyházi karnagy, zeneszerző.

Szupper Alfréd
Életrajzi adatok
Született	1856. március 24. Rőt
Elhunyt	1943 Bécs
Tevékenység	karnagy, zeneszerző
Sablon • Wikidata • Segítség

Életmű

Középiskolai tanulmányai befejeztével a tanítói pályára lépett, már tanuló korában nyilvánuló zenei hajlamai azonban csakhamar Bécsbe vonták, ahol a leg­nevesebb zenetanárok vezetése mellett egészítette ki és fejezte be zenei tanulmányait. Tanulmányai­nak mindig legkedveltebb tárgya volt a XV. és XVI. század klasszikus egyházi zenéje, az ellenpontozatos zene és a zeneszerzés, stb. Mint a Szent Ambrusról elnevezett bécsi orgonaiskola legelső végzős nö­vendéke, 1885-ben kitüntetéssel nyerte el a végleges oklevelet. Rövid ideig orgonás és karnagy volt Kőszegen, később zenetanár a jezsuiták híres kalksburgi nemesi intézetében, majd pedig a csorna-premontrei kanonokrend karnagya Csornán.

Szerzeményei javarészt egyházi zeneművek, szigorúan egyházi szellemben és modorban s ezen irány érdekében 1890-ben egy tanulmányt is adott ki: A katholikus egyházi zene címen. Szerzemé­nyeinek száma megközelíti a 70-et, és felöleli a zeneköltészet majd minden ágát.

Az 1897 őszén a székesfővárosban, Bogisich Mihály püspök és kiváló egyházi zenész elnöklete alatt tartott első magyar egyházzenei kongresszus tanácskozásain feltűnést keltett nagy készültségre illetve kiváló szakképzett­ségre valló felszólalásaival. Ezen a kongresszuson alakult meg a magyar egyházi zene reformját célzó Magyar Cecília Egyesület, melynek bíráló bizott­sága Bogisich Mihály, Szautner Zsigmond, Langer Viktor, Erney József, Lányi Ernő stb. egyházi zeneszerzőkből állt. Alighogy megalakult az egyesület, Szupper Alfréd azonnal öt művet nyújtott be egyszerre, melyeket a bíráló bizottság egyhangú dicsérettel fogadott, jegyzékébe vett és így a magyar egyházi zene reformja, nem más mint Szupper Alfréd nevével és működésével vette kezdetét.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• A Pallas nagy lexikona XVIII. (II. pótkötet) Pallas Irod. és nyomdai Rt. 1904