Főmenü megnyitása

A Távol-Keleti Köztársaság (oroszul: Дальневосто́чная Респу́блика, ДВР) névlegesen független állam volt 1920 áprilisától 1922 novemberéig az orosz Távol-Kelet legkeletibb részén. Noha névlegesen független volt, nagyrészt az Orosz Szovjet Szocialista Szövetséges Köztársaság (Orosz SZSZSZK) irányítása alatt állt, és fő célja az oroszországi polgárháború idején a Japán által elfoglalt területek visszafoglalása volt. Első elnöke Alekszandr Krasznoscsjokov volt.

Távol-Keleti Köztársaság
Дальневосточная Республика
1920. április 6.1922. november 15.


Far Eastern Republic (orthographic projection).svg
Általános adatok
Fővárosa Ulan-Ude (1920. októberig), Csita
Terület1 900 000 km²
Népesség3 500 000 fő
Hivatalos nyelvek orosz
Beszélt nyelvek orosz, kínai, mandzsu, koreai, japán
Kormányzat
Államforma köztársaság
ElődállamUtódállam
 Orosz KöztársaságOrosz Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság 
 Zöld-Ukrajna
 Burját-Mongólia
A Wikimédia Commons tartalmaz Távol-Keleti Köztársaság témájú médiaállományokat.

A Távol-Keleti Köztársaság a mai Oroszország Bajkálontúli határterületét, az Amuri területet, a Zsidó autonóm területet, a Habarovszki határterületet és a Tengermelléki határterületet (a korábbi Bajkálontúlt, az Amuri vidéket és a Tengermelléket) foglalta magába. A köztársaság első fővárosa Ulan-Ude volt, de 1920 októberében a jobban védhető Csitába költözött a kormány.

Vlagyivosztokot 1922. október 25-én foglalták el a Vörös Hadsereg csapatai, ami a polgárháború végét is jelentette az orosz Távol-Keleten. Három héttel később, 1922. november 15-én a Távol-Keleti Köztársaság csatlakozott az Orosz SZSZSZK-hoz (még a Szovjetunió megalakulása előtt).

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A köztársaság létrejötteSzerkesztés

A Távol-Keleti Köztársaság az orosz polgárháború alatt jött létre. A polgárháború idején a helyi hatóságok általában az orosz Távol-Kelet városait irányították, kisebb-nagyobb mértékben együttműködve Alekszandr Kolcsak szibériai fehér kormányával és az előrenyomuló japán hadsereggel. Amikor a japánok 1920 tavaszán kivonultak a Bajkálontúlról és Amuri területekről, politikai vákuum keletkezett.

Csitában egy új központi hatóság jött létre, hogy kormányozza az orosz Távol-Kelet területét, ahonnan a japánok kivonultak.[1] A Távol-Keleti Köztársaság uralma csak a Ulan-Ude körüli területre terjedt ki, de 1920 nyarán az amuri szovjet tanács bejelentette csatlakozását az államhoz.

A Távol-Keleti Köztársaság két hónappal Kolcsak halála után alakult meg, Szovjet-Oroszország kormányának beígért támogatásával, amely az ideiglenes ütközőállami státuszt látta a bolsevikok és japánok által megszállt területek közötti országban.[2] Az Orosz Kommunista Párt sok tagja nem értett egyet ezzel a döntéssel, hogy új kormány és állam jöjjön létre a régióban, mert úgy vélték, hogy a területen élő 4000 mérsékelt szocialista képes lett volna a hatalom megszerzésére és egy teljesen független kommunista állam létrehozására.[3] Lenin és a többi moszkvai pártvezető úgy gondolta, hogy a mintegy 70 000 japán és 12 000 amerikai katona vezetősége egy ilyen akciót provokációnak fog tekinteni, ami további támadást eredményezhet, amelyet Szovjet-Oroszország nem engedhet meg magának.

1920. április 1-jén a William S. Graves tábornok által vezetett amerikai hadsereg elhagyta Szibériát, és hagyta, hogy a japánok legyenek az egyetlen megszálló nagyhatalom a régióban, akikkel a bolsevikok kénytelenek voltak harcolni.[4] Ez a részlet nem változtatta meg a moszkvai bolsevik kormány elgondolását, miszerint keleten is egy, a breszt-litovszki béke utáni helyzethez hasonló felállás jön létre, ami időt nyerne a Vörös Hadsereg újjászervezéséhez, majd a megfelelő alkalommal elfoglalni a katonailag gyenge országot.[5]

1920. április 6-án gyorsan összehívták a Néptanácsot Ulan-Udében, ahol bejelentették a Távol-Keleti Köztársaság létrehozását. Ígéreteket tettek, hogy a köztársaság új alkotmánya független választásokat fog biztosítani, egyenlő választójog alapján, és ösztönözni fogja az országba irányuló külföldi befektetéseket.

 
A Távol-Keleti Köztársaság kormányának tagjai

A Távol-Keleti Köztársaság, amely mérsékelt szocialisták irányítása alatt állt, a régió nagyobb városait csak 1920 végére tudta uralma alá hajtani. Az erőszak, a kisebbségek elleni támadások és megtorlások a következő 18 hónap általános jellemzői lettek.

1920. július 15-én Japán és a Vörös Hadsereg fegyverszünetet kötöttek és megállapodtak abban, hogy elismerik az új ütközőállapotot, valamint Japán lemondott a keleti orosz partvidékről. Ezalatt a távol-keleti kormány ideiglenesen, majd véglegesen Csitába költözött.

1920. november 11-én Vlagyivosztokban ideiglenes jelleggel összehívták a Távol-Keleti Köztársaság országgyűlését. Az országgyűlés először elismerte a csitai kormányt, majd annak engedélyével 1921. január 9-ére választást írtak ki alkotmányozó nemzetgyűlés megalakítására. 1921. április 27-én írták alá és hagyták jóvá az ország új alkotmányát, amely nagyon hasonlított az Egyesült Államok alkotmányára.

Az 1921-es puccsSzerkesztés

A jobboldali erők azonban elutasították a kapitalista, demokratikus köztársaság elképzelését. 1921. május 26-án Vlagyivosztokban egy puccs zajlott le, amelyet a megszálló japán erők támogattak. A japán csapatok védelmük alá vették a felkelőket, akik új rendszert akartak létrehozni, amuri ideiglenes kormány néven. Röviddel a puccs után Szemjonov atamán megérkezett Vlagyivosztokba, és kinevezte magát főparancsnoknak, de a japán seregek elfogták és börtönbe zárták.[6]

Az új amuri ideiglenes kormány – kevés sikerrel – megkísérelte a különböző bolsevikellenes erőket összegyűjteni Csita közelében, ahonnan gyors támadást lehetett intézni az érkező Vörös Hadseregre.[7] Vezetőik, a Merkulov testvérek (két vlagyivosztoki üzletember) mindvégig elutasították az együttműködést az antant seregeivel, amikor a japán hadsereg vezetősége 1922. június 24-én bejelentette, hogy október végéig kivonják Szibériából az összes katonájukat. Júliusban Zemszkij tábornok lemondatta a Merkulov testvéreket, és kinevezte a cseh légió egykori tisztjét, Mikhail Dieterichs-t katonai diktátornak.

1922 nyarán a japán kivonulás hírére pánik tört ki az országban. Ahogy közeledett a Vörös Hadsereg és vonult vissza a távol köztársasági hadsereg, egyre több fehér orosz menekült el. A tömeges emigráció jócskán lecsökkentette a Távol-Keleti Köztársaság haderejének ütőképességét. A Távol-Keleti Köztársaság hadserege 1922. október 25-én feladta Vlagyivosztok városát, ezzel a polgárháború vége elérhető közelsége került.

1922. november 15-én Szovjet-Oroszország bekebelezte a Távol-Keleti Köztársaságot. A kormány feloszlatta önmagát, jogköreit a moszkvai kormányra hagyta.

Japán 1925-ig megszállás alatt tartotta a Szahalin északi felét, ami mintegy 700 polgári áldozatot követelt, amiért a japán helyőrség volt a felelős. Az addig ott élő felfegyverzett oroszok partizánakciókba fogtak, a japán hadsereg "tisztogatásai" pedig kétszer-háromszor annyi polgári életet követeltek. 

Az ország területe, lakossága és erőforrásaiSzerkesztés

 
A Távol-Keleti Köztársaság területe 1922-ben

A Távol-Keleti Köztársaság az Orosz Birodalom négy tartományát foglalta magába Bajkálontúl, Amur, Tengermellék és Szahalin északi fele. Meghúzott határokkal a Bajkál-tó mentén és Mandzsúriánál rendelkezett. Ez a határvonal megegyezik a mai orosz–mongol és orosz–kínai határokkal a Bajkál-tótól keletre.

A Távol-Keleti Köztársaság területe (a négy tartomány 1905-ös felmérése alapján) nagyjából 1 900 000 négyzetkilométer volt, lakossága megközelítette a három és fél millió főt. Ebből mintegy 1,62 millió (46%) volt orosz származású, a népesség másik fele (koreaiak, kínaiak, japánok, mandzsuk), a terület korábbi lakosai, akik nem rendelkeztek szavazati jogokkal.

A Távol-Keleti Köztársaság területe természeti erőforrásokban gazdag volt, innen származott az orosz aranykitermelés 1/3-a, valamint itt működött Oroszország egyetlen ónbányája. Jelentősebb ásványkincseknek számított még a vas, a cink és a szén

A Tengermelléki határterület fő iparága a halászat volt, a kifogott halak (pl: hering, lazac, tőkehal) mennyisége több volt, mint Izland többévnyi mennyisége.A köztársaság hatalmas faállománnyal is büszkélkedhetett, köztük több mint 120 millió hektár (490 000 km²) jegenyefenyő, cédrus, nyár- és nyírfa alkotott erdőséget.

A kormány elnökei (államfők)Szerkesztés

A Minisztertanács elnökei (miniszterelnökök)Szerkesztés

A Távol-Keleti Köztársaságban született híres emberekSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. "The Far Eastern Republic," Russian Information and Review, vol. 1, no. 10 (Feb. 15, 1922), pp. 232–233.
  2. Alan Wood, "The Revolution and Civil War in Siberia," in Edward Acton, Vladimir Iu. Cherniaev, and William G. Rosenberg (eds.), Critical Companion to the Russian Revolution, 1914–1921. Bloomington, IN: Indiana University Press, 1997; pp. 716–717.
  3. George Jackson and Robert Devlin (eds.), Dictionary of the Russian Revolution. Westport, CT: Greenwood Press, 1989; pp. 223–225.
  4. N.G.O. Pereira, White Siberia: The Politics of Civil War. Montreal: McGill-Queen's University Press, 1996; pg. 153.
  5. Pereira, White Siberia, pg. 152.
  6. Pereira, White Siberia, pg. 155.
  7. Pereira, White Siberia, pg. 156.

IrodalomSzerkesztés

  • A Short Outline of the History of the Far Eastern Republic. Washington, DC: Special Delegation of the Far Eastern Republic to the United States of America, 1922.
  • Alan Wood, Russia's Frozen Frontier: A History of Siberia and the Russian Far East 1581 - 1991 London: A&C Black, 2011. ISBN 9780340971246.
  • Canfield F. Smith, Vladivostok Under Red and White Rule: Revolution and Counterrevolution in the Russian Far East, 1920–1922. Seattle: University of Washington Press, 1975.
  • Jamie Bisher, White Terror: Cossack Warlords of the Trans-Siberian. Routledge, 2005. ISBN 9780714656908.
  • John Albert White, The Siberian Intervention. Princeton, NJ: Princeton University Press, 1950.
  • Richard K. Debo, Survival and Consolidation: The Foreign Policy of Soviet Russia, 1918–1921. Montreal/Kingston: McGill-Queen's Press, 1992. ISBN 9780773562851.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Far Eastern Republic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.