Főmenü megnyitása

A lazac (Salmo salar) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Lazac
Akváriumi példány
Akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Protacanthopterygii
Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes)
Család: Lazacfélék (Salmonidae)
Alcsalád: Lazacformák (Salmoninae)
Nem: Salmo
Linnaeus, 1758
Faj: S. salar
Tudományos név
Salmo salar
Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák
  • Salmo brevipes Smitt, 1883
  • Salmo caerulescens Schmidt, 1795
  • Salmo gloverii Girard, 1854
  • Salmo goedenii Bloch, 1784
  • Salmo gracilis Couch, 1865
  • Salmo hamatus Cuvier, 1829
  • Salmo hardinii Günther, 1866
  • Salmo nobilis Pallas, 1814
  • Salmo nobilis Olafsen, 1772
  • Salmo ocla Nilsson, 1832
  • Salmo renatus Lacepède, 1803
  • Salmo rilla Lacepède, 1803
  • Salmo salar biennis Berg, 1912
  • Salmo salar brevipes Smitt, 1883
  • Salmo salar brevipes relictus Berg, 1932
  • Salmo salar europaeus Payne, Child & Forrest, 1971
  • Salmo salar lacustris Hardin, 1862
  • Salmo salar nobilis Smitt, 1895
  • Salmo salar ouananiche McCarthy, 1894
  • Salmo salar saimensis Seppovaara, 1962
  • Salmo salar sebago Girard, 1853
  • Salmo salar tasmanicus Johnston, 1889
  • Salmo salmo Valenciennes, 1848
  • Salmo salmulus Walbaum, 1792
  • Salmo sebago Girard, 1853
  • Salmo strom Bonnaterre, 1788
  • Trutta relicta Malmgren, 1863
  • Trutta salar (Linnaeus, 1758)
  • Trutta salar relicta Malmgren, 1863
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lazac témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lazac témájú médiaállományokat és Lazac témájú kategóriát.

Nemének a típusfaja.

ElőfordulásaSzerkesztés

A lazac Nyugat- és Észak-Európa tengerpartjainál és folyórendszereiben a Vizcayai-öböltől Oroszország sarkvidéki részéig előfordul. Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada észak-atlanti partjainál is megtalálható. A lazac a Grönlandi-tengerbe vándorol. A lazac számára a fő veszélyeket a túlhalászás, a folyók szennyezése és az ívás helyéül szolgáló folyókhoz vezető utat elzáró gátak jelentik. Korábban nagyobb csapatai voltak.

MegjelenéseSzerkesztés

A lazac teste erősen megnyúlt, faroknyele karcsú. Pikkelyei kicsinyek, az oldalvonal mentén 120-130, a zsírúszó és az oldalvonal között 11-15 (többnyire 12-14) helyezkedik el. Feje viszonylag kicsi, orra hegyes, szájrése széles (hátranyúlik a szemekig). Az első kopoltyúív valamennyi tüskéje pálcaszerű. Az ekecsont fogazása: a lemez fogak nélküli, a nyélen a fogak egyetlen hosszanti sorba rendeződtek, az állat korosodásával könnyen kihullanak. A fiatal halak (körülbelül 15 centiméterig) oldalain nagy sötét foltok és vörös pontok vannak. A már tengerbe érkezett, fiatalkori ruhájukat elveszített példányok fején kerek, fekete pettyek vannak, oldalaik ezüstösek. Az ívó halak vörös és fekete foltosak, a hímek hasoldala piros. A kifejlett lazacok rendszerint 40-120 centiméter hosszúak, de elérhetik a 150 centimétert is. A lazac testtömege 36 kilogramm is lehet. Egy ekkora példányt 1929-ben fogtak ki a norvégiai Tana folyóból.

ÉletmódjaSzerkesztés

Ez a halfaj a tengerben aktív vadász, és gyakran rajokban él. A fiatal lazacok tápláléka: rovarok és más kis folyami állatok. A tengerben élők tápláléka: halak, például Ammodytidae-fajok és fiatal heringek. Többek között a sötétcápa (Carcharhinus obscurus) vadászik rá. Ebben a csontos halban főleg a Tentacularia coryphaenae nevű galandféregfaj élősködik.[1]

A lazac 8-10 évig él.

SzaporodásaSzerkesztés

 
Újonnan kikelt lárva; még rajta van a szikzacskó, amely táplálja

Az ívási időszak november–február között van. A vándorlás során akár 3 métert is tud szökni, hogy áthaladjon az akadályokon. A nőstény farkával fészket ás, és ebbe rakja ikráit, melyeket a hím egyidejűleg meg is termékenyít. Az ívás gyakorta több helyen zajló folyamata két hétig is eltarthat. A nőstény 10 000-40 000 golyó formájú, narancsszínű, körülbelül 5-7 milliméter átmérőjű ikrát rak. A kikeléshez 70-160 nap kell, hogy elteljen. Kikelés után a lárván még megvan a szikzacskó, amely táplálja. A kavicsfészek elhagyása után a kis lazac rovarlárvákkal, férgekkel és más, vízben élő gerinctelenekkel táplálkozik. Amikor eléri a körülbelül 10 centimétert, a lazac változtat életmódján. Nagyobb halakra vadászik; testének mintázata is megváltozik, hogy vadászatkor jobban álcázza az állatot. A fiatalok 1-5 évig maradnak az édesvízben, utána a tengerbe vonulnak. A tenger felé vezető útján színe ezüstössé válik. Néhány fiatal hím a folyóban marad és ott növekszik meg, így kisebbek lesznek. Amikor elérkezik az ívási időszak, ezek a kisebb hímek odatolakodnak más párzó lazacokhoz és megtermékenyítik a nem nekik szánt ikrákat.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Knoff, M.; De Sao Clemente, S.C.; Pinto, R.M.; Lanfredi, R.M. and Gomes, D.C. (2004. április–június). „New records and expanded descriptions of Tentacularia coryphaenae and Hepatoxylon trichiuri homeacanth trypanorhynchs (Eucestoda) from carcharhinid sharks from the State of Santa Catarina off-shore, Brazil”. Revista Brasileira de Parasitologia Veterinaria 13 (2), 73–80. o.  

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés