A lazac (Salmo salar) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj.

Lazac
Akváriumi példány
Akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Protacanthopterygii
Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes)
Család: Lazacfélék (Salmonidae)
Alcsalád: Lazacformák (Salmoninae)
Nem: Salmo
Linnaeus, 1758
Faj: S. salar
Tudományos név
Salmo salar
Linnaeus, 1758
Szinonimák
Szinonimák
  • Salmo brevipes Smitt, 1883
  • Salmo caerulescens Schmidt, 1795
  • Salmo gloverii Girard, 1854
  • Salmo goedenii Bloch, 1784
  • Salmo gracilis Couch, 1865
  • Salmo hamatus Cuvier, 1829
  • Salmo hardinii Günther, 1866
  • Salmo nobilis Pallas, 1814
  • Salmo nobilis Olafsen, 1772
  • Salmo ocla Nilsson, 1832
  • Salmo renatus Lacepède, 1803
  • Salmo rilla Lacepède, 1803
  • Salmo salar biennis Berg, 1912
  • Salmo salar brevipes Smitt, 1883
  • Salmo salar brevipes relictus Berg, 1932
  • Salmo salar europaeus Payne, Child & Forrest, 1971
  • Salmo salar lacustris Hardin, 1862
  • Salmo salar nobilis Smitt, 1895
  • Salmo salar ouananiche McCarthy, 1894
  • Salmo salar saimensis Seppovaara, 1962
  • Salmo salar sebago Girard, 1853
  • Salmo salar tasmanicus Johnston, 1889
  • Salmo salmo Valenciennes, 1848
  • Salmo salmulus Walbaum, 1792
  • Salmo sebago Girard, 1853
  • Salmo strom Bonnaterre, 1788
  • Trutta relicta Malmgren, 1863
  • Trutta salar (Linnaeus, 1758)
  • Trutta salar relicta Malmgren, 1863
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lazac témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lazac témájú médiaállományokat és Lazac témájú kategóriát.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása szerkesztés

A lazac Nyugat- és Észak-Európa tengerpartjainál és folyórendszereiben a Vizcayai-öböltől Oroszország sarkvidéki részéig előfordul. Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada észak-atlanti partjainál is megtalálható. A lazac a Grönlandi-tengerbe vándorol. A lazac számára a fő veszélyeket a túlhalászás, a folyók szennyezése és az ívás helyéül szolgáló folyókhoz vezető utat elzáró gátak jelentik. Korábban nagyobb csapatai voltak.

Megjelenése szerkesztés

A lazac teste erősen megnyúlt, faroknyele karcsú. Pikkelyei kicsinyek, az oldalvonal mentén 120-130, a zsírúszó és az oldalvonal között 11-15 (többnyire 12-14) helyezkedik el. Feje viszonylag kicsi, orra hegyes, szájrése széles (hátranyúlik a szemekig). Az első kopoltyúív valamennyi tüskéje pálcaszerű. Az ekecsont fogazása: a lemez fogak nélküli, a nyélen a fogak egyetlen hosszanti sorba rendeződtek, az állat korosodásával könnyen kihullanak. A fiatal halak (körülbelül 15 centiméterig) oldalain nagy sötét foltok és vörös pontok vannak. A már tengerbe érkezett, fiatalkori ruhájukat elveszített példányok fején kerek, fekete pettyek vannak, oldalaik ezüstösek. Az ívó halak vörös és fekete foltosak, a hímek hasoldala piros. A kifejlett lazacok rendszerint 40-120 centiméter hosszúak, de elérhetik a 150 centimétert is. A lazac testtömege 36 kilogramm is lehet. Egy ekkora példányt 1929-ben fogtak ki a norvégiai Tana folyóból.

Életmódja szerkesztés

 
Újonnan kikelt lárva; még rajta van a szikzacskó, amely táplálja

Ez a halfaj a tengerben aktív vadász, és gyakran rajokban él. A fiatal lazacok tápláléka: rovarok és más kis folyami állatok. A tengerben élők tápláléka: halak, például Ammodytidae-fajok és fiatal heringek. Többek között a sötétcápa (Carcharhinus obscurus) vadászik rá. Ebben a csontos halban főleg a Tentacularia coryphaenae nevű galandféregfaj élősködik.[1] A lazac 8-10 évig él.

Szaporodása szerkesztés

Az ívási időszak november–február között van. A vándorlás során akár 3 métert is tud szökni, hogy áthaladjon az akadályokon. A nőstény farkával fészket ás, és ebbe rakja ikráit, melyeket a hím egyidejűleg meg is termékenyít. Az ívás gyakorta több helyen zajló folyamata két hétig is eltarthat. A nőstény 10 000-40 000 golyó formájú, narancsszínű, körülbelül 5-7 milliméter átmérőjű ikrát rak. A kikeléshez 70-160 nap kell, hogy elteljen. Kikelés után a lárván még megvan a szikzacskó, amely táplálja. A kavicsfészek elhagyása után a kis lazac rovarlárvákkal, férgekkel és más, vízben élő gerinctelenekkel táplálkozik. Amikor eléri a körülbelül 10 centimétert, a lazac változtat életmódján. Nagyobb halakra vadászik; testének mintázata is megváltozik, hogy vadászatkor jobban álcázza az állatot. A fiatalok 1-5 évig maradnak az édesvízben, utána a tengerbe vonulnak. A tenger felé vezető útján színe ezüstössé válik. Néhány fiatal hím a folyóban marad és ott növekszik meg, így kisebbek lesznek. Amikor elérkezik az ívási időszak, ezek a kisebb hímek odatolakodnak más párzó lazacokhoz és megtermékenyítik a nem nekik szánt ikrákat.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Knoff, M.; De Sao Clemente, S.C.; Pinto, R.M.; Lanfredi, R.M. and Gomes, D.C. (2004. április–június). „New records and expanded descriptions of Tentacularia coryphaenae and Hepatoxylon trichiuri homeacanth trypanorhynchs (Eucestoda) from carcharhinid sharks from the State of Santa Catarina off-shore, Brazil”. Revista Brasileira de Parasitologia Veterinaria 13 (2), 73–80. o.  

Források szerkesztés

További információk szerkesztés