Türnitz

község Ausztriában, Alsó-Ausztria tartományban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. december 14.

Türnitz osztrák mezőváros Alsó-Ausztria Lilienfeldi járásában. 2019 januárjában 1913 lakosa volt.

Türnitz
Türnitz belvárosa
Türnitz belvárosa
Türnitz címere
Türnitz címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományAlsó-Ausztria
JárásLilienfeldi járás
Irányítószám3184
Körzethívószám02769
Forgalmi rendszámLF
Népesség
Teljes népesség1912 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság466 m
Terület146,02 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 55′ 55″, k. h. 15° 29′ 27″47.931944°N 15.490833°EKoordináták: é. sz. 47° 55′ 55″, k. h. 15° 29′ 27″47.931944°N 15.490833°E
Türnitz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Türnitz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Elhelyezkedése

szerkesztés
 
Türnitz a Lilienfeldi járásban
 
A Szt. Márton-plébániatemplom
 
A Siebenbrünni Mária-kápolna

Türnitz a tartomány Mostviertel régiójában fekszik a Türnitzi-Alpokban, a Türnitz és a Traisen folyók találkozásánál. Területének 85%-a erdő. Legmagasabb pontjai a Tirolerkogel (1380 m) és a Türnitzer Höger (1372 m). Az önkormányzat 3 településrészt, illetve falut egyesít: Freiland (88 lakos 2019-ben), Lehenrotte (387) és Türnitz (1438).

A környező önkormányzatok: északkeletre Lilienfeld, keletre Hohenberg, délre Sankt Aegyd am Neuwalde, délnyugatra Annaberg, nyugatra Schwarzenbach an der Pielach, nyugatra Loich, északra Kirchberg an der Pielach.

Története

szerkesztés

Türnitz neve szláv eredetű, nehezen hozzáférhető, félreeső helyet jelent. Errdeti szláv lakosait a 10-11. században betelepített németek asszimilálták. Első írásos említése 1209-ből származik ("Durntze" formában), amikor VI. Lipót herceg hűbérúri jogait átruházta az általa alapított lilienfeldi apátságra. A falu a Mariazellbe vezető Via Sacra egyik közbenső állomása volt, így a zarándokok ellátásából szép jövedelemre tett szert. 1371-ben már mezővárosként hivatkoznak rá, 1500 körül pedig mintegy 150 gazdaságot számlálnak össze a környékén. 1429-ben a mezővárosban halt meg Vas Ernő herceg felesége, a lengyel Cymburgis.

A 18. században megindult az iparosodás: rézfeldolgozó és üveggyártó üzem, valamint márvány- és ólombánya létesült. A 19. században a kaszagyártás lendült fel, a század végére naponta 1400 kasza került ki a türnitzi gyárakból. A századfordulón megindult az idegenforgalom fejlődése, fürdőt és vízterápiás szanatóriumot alapítottak, sétányokat létesítettek. Hamarosan népszerűvé vált a sízés, 1912-ben megszervezték az első versenyt. A második világháború után több síliftet állítottak fel.

A türnitzi önkormányzat területén 2019 januárjában 1913 fő élt. A lakosságszám a csúcspontját 1910-ben érte el 3172 fővel, azóta folyamatos csökkenés tapasztalható. 2017-ben a helybeliek 95,8%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,8% a régi (2004 előtti), 2% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 81%-a római katolikusnak, 5,7% evangélikusnak, 2,8% mohamedánnak, 8,9% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 7 magyar élt a mezővárosban.

A népesség változása:

2016
1 910
2018
1 912

Látnivalók

szerkesztés
 
A városháza
  • a Szt. Márton-plébániatemplom
  • a lehenrottei Szt. Leonhard-plébániatemplom
  • a Siebenbrünni Mária-kápolna
  • a városháza késő klasszicista épülete (korábban kaszagyár)
  • a tűzoltómúzeum
  • a Falkenschlucht-szurdok

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Türnitz című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.