Talajlakó medúza

Talajlakó medúza
	Talajlakó medúzák az angliai Bristol Zoological Gardens-ban
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Csalánozók (Cnidaria);
Osztály:	Kehelyállatok (Scyphozoa);
Alosztály:	Korongmedúzák (Discomedusae);
Rend:	Gyökérszájú medúzák (Rhizostomeae);
Alrend:	Kolpophorae;
Család:	Cassiopeidae;
Nem:	Cassiopea; Péron & Lesueur, 1810
Faj:	C. andromeda;
Tudományos név
	Cassiopea andromeda; (Forsskål, 1775)
Szinonimák
	Cassiopea vanderhorsti Stiasny, 1922; Cassiopea xamachana Bigelow, 1892;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Talajlakó medúza témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Talajlakó medúza témájú médiaállományokat és Talajlakó medúza témájú kategóriát.

A talajlakó medúza (Cassiopea andromeda) a kehelyállatok (Scyphozoa) osztályának gyökérszájú medúzák (Rhizostomeae) rendjébe, ezen belül a Kolpophorae alrendjébe és a Cassiopeidae családjába tartozó faj.

Előfordulása

A talajlakó medúza eredeti előfordulási területe talán a Csendes-óceán nyugati fele, valamint az Indiai-óceán volt. Manapság jelentős állománya van a Földközi- és az Égei-tengerekben. A görög, a török és a ciprusi vizekben jól elszaporodott. Talán az áramlatokkal és a hajók ballasztvizeivel, a Szuezi-csatornán keresztül, a Vörös-tengerbe is eljutott.

Megjelenése

Ennek a medúzának a lapos korongja általában 12 centiméter átmérőjű. A korongból 8 rövid nyúlvány nő ki; mindegyik főnyúlványának 4-6 - szálakba tovább ágazó - kisebb nyúlványa van. A korongtestben élő egysejtű algák miatt, az állat színe barna, világosabb pontokkal.

Életmódja

Idejének nagy részét, fejjel lefelé a tengerfenéken tölti, bár úszni is tud. A csendes, tengerrészeket kedveli, ahol akár 30 méteres mélységben is fellelhető. A szálas nyúlványaival kis, tengeri állatokat zsákmányol.

Képek

Források

Cassiopea andromeda (Forsskål, 1775) WoRMS
Cornelius, P.F.S. (2001). Cubozoa, in: Costello, M.J. et al. (Ed.) (2001). European register of marine species: a check-list of the marine species in Europe and a bibliography of guides to their identification. Collection Patrimoines Naturels, 50: pp. 111

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap