Főmenü megnyitása

A Taquile-sziget a Titicaca-tó perui oldalának egyik szigete. Mintegy 2000[1] (más forrás szerint 1200[2]) kecsua indián származású lakója annak ellenére őrzi ősi hagyományait, hogy a szigetet évente több tízezer, nagyrészt külföldi turista keresi fel. Az őslakók textilművészetét az UNESCO 2008-ban felvette a szellemi kulturális örökségek listájára.[3]

Taquile-sziget
Látképe az Amantaní-szigetről (északról), a sziget dél felé még hosszan elnyúlik
Látképe az Amantaní-szigetről (északról), a sziget dél felé még hosszan elnyúlik
Közigazgatás
Ország  Peru
megye Puno
tartomány Puno
körzet Amantaní
Népesség
Teljes népesség1700 fő +/-
Népcsoportok kecsuák
Földrajzi adatok
Fekvése Titicaca-tó
Terület5,72 km²
Hosszúság5,5 km
Szélesség1,5 km
Tengerszint feletti magasság3819 m
Időzóna PET (UTC-5)
Elhelyezkedése
Taquile-sziget (Peru)
Taquile-sziget
Taquile-sziget
Pozíció Peru térképén
d. sz. 15° 46′ 16″, ny. h. 69° 41′ 02″Koordináták: d. sz. 15° 46′ 16″, ny. h. 69° 41′ 02″
A Wikimédia Commons tartalmaz Taquile-sziget témájú médiaállományokat.

FöldrajzSzerkesztés

Az 5,72 km²-es[4] sziget (amely a tó perui oldalának második legnagyobb területű szigete) a Titicaca-tó nyugati részén, Puno városától körülbelül 37 km távolságra keletre található. A tó körülbelül 3810 méterrel fekszik a tenger szintje felett, az 5,5 km hosszú, de csak 1,5 km széles sziget legmagasabb pontja 4050 méter körüli magasságba emelkedik.[5]

A turisták Punóból érkezhetnek a szigetre hajón, majd a kikötőből 533 lépcsőfokot kell megmászniuk az ősi kialakítású teraszos hegyoldalon, hogy felérjenek a központi településre. A szigeten nincsenek gépjárművek, szállodák, nincs elektromosság, de még kerékpárok sincsenek.[2]

KultúraSzerkesztés

A sziget kultúrája elsősorban a helyiek által készített ruhák miatt érdekes. Mind a férfiak, mind a nők minden korosztálya készíti ezeket a ruhákat, és a közösség minden tagja hordja is őket. Ez a hagyomány még az ősi inka, pukara és kolla civilizációk idejéből ered, és máig is fennmaradt: az 1950-es évekig a közösség a külvilágtól szinte teljesen elzárt életet élt, de onnantól kezdve sem adták fel hagyományaikat annak ellenére, hogy a turistaforgalom egyre növekedni kezdett, mára a sziget lakosságának több tízszeresével egyenlő az évente ide érkező látogatók száma. Az viszont igaz, hogy az őslakók művészetében mára már új, „idegen” eredetű szimbólumok és elemek is megjelentek.[3]

A ruhákat kézzel vagy fából készült, pedálos szövőszékek segítségével állítják elő, amelyekhez hasonlóakat már a spanyolok megérkezése előtt is használtak. Legjellegzetesebb termékeik a chullo (magas, fülvédős sapka) és egy úgynevezett naptár-öv, amely egy széles övszerűség, amelyen az év mezőgazdasági és rituális eseményekhez kötött ciklusainak ábrázolásai láthatók.[3]

A helyiek megélhetését ma is többnyire a textilművesség biztosítja, számos terméküket a turistáknak értékesítik. A hagyomány fenntartását egy kézművességre specializálódott iskola is segíti. A sziget népessége azonban annyira megnövekedett az utóbbi évtizedekben, hogy a sziget önmagában már nem bír eltartani ennyi embert, egyre több árut kell a szárazföldi részekről behozni.[3]

KépekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Desarrollo turístico e identidal cultural – La Experiencia de la Comunidad de Taquile, en Puno (spanyol nyelven) (PDF). EHU. [2017. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
  2. a b Isla de Taquile, Turismo rural en la soñada isla de Taquile Puno (spanyol nyelven). Origen Andino. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
  3. a b c d El arte textil de Taquile (spanyol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
  4. Ander Claver Goicoechea, Janire Nogales, Laura de la Cruz González: Atlas de islas sin coches – 1. rész, 86. oldal (spanyol nyelven). Editorial Saure. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
  5. Conozca la turística Isla de Taquile (spanyol nyelven). Los Andes, 2015. január 3. (Hozzáférés: 2017. március 10.)