Tardos Gábor

Tardos Gábor (Budapest, 1964. július 11.) magyar matematikus. Univerzális algebrával, kombinatorikával, kombinatorikus geometriával, számítógéptudománnyal foglalkozik.

Tardos Gábor
Született	1964. július 11. (56 éves) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	matematikus
Iskolái	Magyar Tudományos Akadémia Eötvös Loránd Tudományegyetem (1982–1987)
Kitüntetései	Rényi-díj (1999)
MTA
A Wikimédia Commons tartalmaz Tardos Gábor témájú médiaállományokat.

Matematikai eredményei

• Fontos részeredményeket ért el Hanna Neumann sejtésével kapcsolatban: egy szabad csoport n+1 rangú és egy m+1 rangú részcsoportjának metszete legfeljebb nm+1 rangú.
• Topológiai módszerekkel igazolta, hogy ha ${\mathcal {H}}$ olyan véges halmazrendszer, amelynek minden eleme két adott egyenesen levő intervallum egyesítése, akkor $\tau ({\mathcal {H}})\leq 2\nu ({\mathcal {H}})$ teljesül, ahol $\tau ({\mathcal {H}})$ a ${\mathcal {H}}$ összes elemét metsző minimális halmaz elemszáma, $\nu ({\mathcal {H}})$ pedig ${\mathcal {H}}$ legnagyobb diszjunkt részrendszerének elemszáma.
• Tanítványával, Adam Marcusszal igazolta a Füredi–Hajnal-sejtést (és ezzel a Stanley–Wilf-sejtést).

Életrajza

• ELTE matematikus szak (1982–1987)
• Doktori (Ph.D.) fokozat matematikából, ELTE (1988)
• A Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatója (1990–2005)
• Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999–2002)
• Az MTA doktora (2005)
• A kanadai Simon Fraser Egyetem professzora (2005)
• A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (2019)

Elismerései

• Az Európai Matematikai Társulat Díja (1992)
• Rényi-díj (1999)
• Erdős Pál-díj (2000)
• Gödel-díj (2020)

Források

• Adatok