Technikai nevelés

A technikai nevelés Magyarországon az 1980-as évektől két évtizeden át egyetemi szinten is megvalósult a tanárképzésben. Ekkor fogalmazódott meg a technikai nevelés néhány fontos alapelve. Ezek azután beépültek az egyetemi tantárgyakba is. A témakörhöz kapcsolódó területeket szinte a tantárgycímekkel is körvonalazhatjuk. Például Ember és technika, Rendszer és modell, Anyagtechnológia, Géprendszertan.

A technikai műveltségSzerkesztés

A technikai műveltség olyan ismeretek és célszerű magatartás rendszerezett összessége, amellyel az ember képes:

  • a technikai környezetben tájékozódni
  • a természeti, társadalmi és technikai környezetéhez aktívan alkalmazkodni
  • technikai környezetéről újabb ismereteket szerezni" (Szűcs Ervin: Technika és rendszer)
  • környezetét a technika segítségével megóvni és fejleszteni

A technikai nevelés történeteSzerkesztés

ŐskorSzerkesztés

Az írásbeliség kialakulása előtti kultúrák nevelési szokásairól a törzsi kultúrák megismerése által alkothatunk képet. Az ilyen népcsoportokat az összehasonlító etnográfia és az antropológia foglalkozik.

A nevelés jellemzőiSzerkesztés

  • az ismeretszerzés forrása maga az élet
  • a felnőttek munkavégzését utánozva, játékosan tanultak a gyerekek kicsinyített munkaeszközök segítségével
  • a felserdült fiatalok nevelése a sámán irányításával folytatódott, aki felkészítette őket a beavatás szertartására
  • a beavatási szertartásra való felkészülés során tanulták meg a közösség életét szabályozó törvényeket, a törzs eredetmítoszát és a törzsi rítusokat

ÓkorSzerkesztés

MezopotámiaSzerkesztés

A tanítás a gyerek egész napját kitöltötte. A tanítás irodalmi szemelvények másolásából, memorizálásból, fordításból (sumérről akkád nyelvre) állt. A tanítás anyagában matematikai és geometriai feladatok is szerepeltek.

EgyiptomSzerkesztés

A leendő papok magasabb műveltséget nyújtó szemináriumokon ismerkedtek meg a rituálé szabályaival, teológiával, szent könyvekkel. Emellett természettudományokat is tanultak: matematikát, geometriát, asztrológiát.

Ókori görögökSzerkesztés

KözépkorSzerkesztés

ÚjkorSzerkesztés

ReformkorSzerkesztés

A két világháború közöttSzerkesztés

A II. világháború utánSzerkesztés

A technika és életvitel tantárgy napjainkbanSzerkesztés

A tantárgy céljaSzerkesztés

  • rendszerszemléletű gondolkodásmód kialakítása
  • környezeti károsodások és azok megelőzési módjainak bemutatása
  • a fenntartható fejlődés összefüggéseinek és követelményeinek megismertetése
  • a természeti, társadalmi és technikai rendszerek komplex bemutatása

A tantárgy fő témaköreiSzerkesztés

  • Az ember és környezete
  • A kommunikáció eszközei és módjai; kommunikációs rendszerek
  • Anyagok és átalakításuk
  • Energia
  • Tervezés, építés
  • Közlekedési ismeretek
  • Háztartástan, életvitel
  • Gazdálkodás

A tantárgy módszertani jellemzőiSzerkesztés

  • cselekvésközpontú
  • képességek fejlesztése
  • problémaközpontú
  • divergens gondolkodásra nevel
  • a tanulói munka önálló
  • a munkát a tanuló szervezi
  • funkcionális szemlélet
  • a munkadarab példa, a problémamegoldás célja
  • gazdaságosságra nevel
  • sikertelenség leküzdésére nevel
  • szintetizálja a tantárgyakat

Munkadarab és modellSzerkesztés

Ellenőrzés és értékelésSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Kővári Istvánné: Kézikönyv az 1-2. osztályos technika és életvitel tantárgyhoz. Apáczai Kiadó, Celldömölk, 2006.
  • Mészáros-Németh-Pukánszky: Neveléstörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 2004.
  • Szücs Ervin: Dialógusok a műszaki tudományokról. 2., átdolgozott és bővített kiadás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1976.
  • Szücs Ervin: Rendszer és modell I. II. Egyetemi jegyzet (J3-1393 és J3-1452), Tankönyvkiadó, Budapest
  • Nagy Ferenc (főszerk.) (1992): Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, Budapest (ISBN 9635931719)