Főmenü megnyitása

Teiszler Pál (Mezőfény, 1932. szeptember 30. – Pharkirchen, Németország, 1988. június 8.) erdélyi magyar nyelvész, nyelvjáráskutató.

Teiszler Pál
Született 1932. szeptember 30.
Mezőfény
Elhunyt 1988. június 8. (55 évesen)
Pharkirchen, Németország
Foglalkozása nyelvész,
nyelvjáráskutató

Életútja, munkásságaSzerkesztés

Szatmári sváb családban született. Középiskolai tanulmányait Nagykárolyban végezte, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen 1955-ben szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet. Abban az évben az egyetem magyar nyelvészeti tanszékére nevezték ki gyakornoknak, 1957-től tanársegéd, 1960-tól a BBTE-n adjunktus, 1972-től docens.

Elsősorban fonológiát és általános nyelvészetet oktatott. Kutatási területe a nyelvjárástanhoz és a fonológiához kötődött. Bekapcsolódott a tanszék nyelvföldrajzi munkálataiba is, részt vett a moldvai csángó és a székely táji nyelvatlasz ellenőrző és kiegészítő gyűjtésében, majd a Nagykároly környéki és a szamosháti nyelvjáráshoz tartozó falvakban végzett nyelvföldrajzi gyűjtést egy tervezett táji nyelvatlasz előkészítéséhez. Ugyanilyen célból bejárta Balogh Dezsővel Marosvásárhely vidékének 130 faluját. Gyűjtéseiből csupán résztanulmányok és mutatványlapok jelentek meg:

  • Észrevételek a szamosháti nyelvjárás hangrendszeréhez (NyIrK, 1962/1);
  • A sváb nyelvi alapréteg hatásáról Mezőfény tájnyelvé­ben (Studia Universitatum Babeş et Bolyai 1958);
  • Mutatvány a „Felső-Maros menti tájnyelvi atlasz”-ból (társszerző Balogh Dezső, Studia Univ. Babeş–Bolyai 1963);
  • Mutatvány a Marosvásárhely vidéki tájnyelvi atlaszból (társszerző Balogh Dezső, in: Nyelvészeti tanulmányok. Bukarest, 1980).

Figyelmét mindenekelőtt a Nagykároly környéki sváb eredetű lakosság nyelvjárásának leírása kötötte le, e témakörben közölt tanulmányai:

  • A mezőfényi földművelés szakszókincse (I–II. rész, MNyJ, 1963, 1964);
  • A mezőfényi tájnyelv hosszú mássalhangzóinak megrövidüléséről (NyIrK, 1957); *A mezőfényi tájnyelv kettőshangzói (NyIrK 1958).

Az 1962-ben megvédett, majd könyv alakban is közzétett doktori értekezésének tárgya szintén a sváb eredetű, de már többé-kevésbé bihari magyar nyelvjárást beszélő lakosság tájszólása: A Nagykároly környéki magyar nyelvjárás magánhangzórendszere (Bukarest, 1973). A nyelvjárási hangrendszer leírásakor, a magyar nyelvtudomány eredményeire támaszkodva, főként a prágai fonológiai iskolának a romanisztikában kialakult elméletét és gyakorlatát követte, de átvette az amerikai deszkriptivistáktól a disztri­bucionális vizsgálat módszerét is:

  • Adalékok a nyelvjárási rendszerek területi vonatkozásaihoz (NyIrK 1966);
  • Egy nyelvjárási fonetikai leírás néhány szempontjáról (NyIrK, 1969).

Több nyelvészeti kiadvány társszerzője vagy szerkesztője:

  • A nyelv világa (társszerzők Péntek János és Szabó Zoltán, Kolozsvár, 1973);
  • Nyelvelméleti tanulmányok (társszerkesztő Péntek János, Bukarest, 1975);
  • Idegen szavak szótára I–II. (társszerkesztő Bakos Ferenc és Péntek János, Bukarest, 1979).

ForrásokSzerkesztés