A tellurid a Te2− anion, illetve ennek származékainak elnevezése a kémiában. A kalkogének kétszeresen negatív töltésű anionjainak – kalkogenidek: O2−, S2− és Se2− – sorába tartozik.[1]

H2Te, HTe, és Te2−

szerkesztés

A hidrogén-tellurid (H2Te) a tellúr savas hidridje, vízben oldva hidrogéntellurid anionra (HTe) disszociál. Vizes oldatban a tellurid anion (Te2−) csak magas (bázikus) pH mellett létezik. Emiatt a nátrium-tellurid (Na2Te) oldata lúgos kémhatású.

Szerves telluridok

szerkesztés

Az ilyen telluridok a tellúrorganikus vegyületek csoportját alkotják, formálisan a Te2−-ra vezethetők vissza. Az egyik szemléletes példa a dimetil-tellurid. Az ilyen vegyületeket gyakran tellúrétereknek is nevezik, mert szerkezetükben az éterekhez hasonlítanak, bár a C−Te kötés sokkal hosszabb, mint a C−O kötés. A C−Te−C kötésszög közel 90°-os.

Szervetlen telluridok

szerkesztés

Számos fém-tellurid ismert, köztük néhány tellurid ásvány is. Bár ezekben az anyagokban a kötés inkább kovalens jellegű, az egyszerűség kedvéért a Te2− sóinak tekintik őket. Ebben a megközelítésben az Ag2Te Ag+ ionokból származtatható.

A természetes ásványok között az arany telluridjai – calaverit (AuTe2), krennerit (szintén AuTe2) és szilvanit (AgAuTe4) – is megtalálhatóak. A telluridos aranyércek kereskedelmi szempontból csekély értékűek, noha ezek adják az arany természetes vegyületeinek jelentős részét. (Az arany néhány más, természetes vegyülete – például arany-bizmutid (maldonit, Au2Bi) vagy az arany-antimonid (aurosztibit, AuSb2) – is ismert.

A telluridok gazdaságilag fontos vegyületek, főleg fizikai tulajdonságaik miatt hasznosítják őket (kadmium-, bizmut- és ólom-telluridok). Kadmiummal alkotott vegyülete fényelektromosan aktív anyag. A bizmut-tellurid és az ólom-tellurid termoelektromos szempontból kiemelkedő.[2]

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Telluride (chemistry) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  1. Greenwood, N. N.; & Earnshaw, A. (1997). Chemistry of the Elements (2nd Edn.), Oxford:Butterworth-Heinemann. ISBN 0-7506-3365-4.
  2. "The Thespian Catalyst", David Saltzberg