Szilvanit

A szilvanit (írásércnek is nevezik. arany-ezüst tellurid) arany, ezüst és tellur tartalmú monoklin kristályrendszerű, ritkán előforduló ásvány, mely a fémgazdag vegyületek nemesfémtelluroidok ásványcsoportjának tagja. Közel áll a terméselemek csoportjához. Az ásvány apró táblás vagy prizmás kristályai gyakran ikresen találhatók, ami az általában világosabb alapkőzeten írásra emlékeztetnek.

Szilvanit

A Wikimédia Commons tartalmaz Szilvanit témájú médiaállományokat.

Nevét Erdély latin nevéből, Transsilvania-ból kapta.

Kémiai és fizikai tulajdonságai

• Képlete:AuAgTe₄..
• Szimmetriája: a monoklin kristályrendszerben kevés szimmetriát mutat.
• Sűrűsége: 8,1-8,2 g/cm³, súlyos ásvány.
• Keménysége: 1,5-2,0 igen lágy ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
• Hasadása: kitűnő a lapok mentén, de lemezei törékenyek.
• Színe: krémfehér, ezüstfehér vagy enyhén aranysárgás.
• Fénye: fémes fényű a lángot zöldre festi.
• Átlátszósága: opak.
• Pora: fényesen szürke.
• Elméleti arany tartalma: 24,2%.
• Elméleti ezüst tartalma: 13,2%.
• Elméleti tellúr tartalma: 62,6%.

Keletkezése

Hidrotermás eredetű, gyakran kötődik különböző érctelepekhez. Hidrotermális képződése során gyakran egyéb arany, ezüst és teluroidok társaságában található.

Hasonló ásvány: a terméstellúr, pirit. tetraedrit, fluorit és a szfalerit.

Előfordulásai.

Erdélyben Nagyág (Sacarimb) és Aranyosbánya (Bain de Aries) bányáiban található. Az Egyesült Államokban Colorado és Kalifornia szövetségi államok területén. Nyugat-Ausztráliában Kalgoorlie érctelepeiben. Az Indonéziához tartozó Szumátra szigeteken és Jáván.

Előfordulásai Magyarországon

Hazánkban egyedülállóan Nagybörzsöny bányáiban egy vékony érccsíkban nagyágit és szfalerit társaságában találták meg.

Kísérő ásványok

Szfalerit, nagyágit,

Források

• Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
• Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
• J.Arem: Rock and Minerals. Toronto. 1974
• Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling Publishing Co. Inc: New York. 1998.