A szfalerit (cink-vas-szulfid) cinktartalmú szabályos kristályrendszerű a II. Szulfidok és rokon vegyületek ásványosztályon belül az önálló szfaleritcsoport ásványegyüttes tagja. 12 lapból álló rombdodekaéder és a tetraéderes kristályforma a jellemző előfordulása. Vaskos, tömeges kifejlődése is gyakori. Színe a vastartalom növekedésével sötétebbé válik. A 20%-ot meghaladó vastartalom esetén az elnevezése: marmatit. A legfontosabb cinkércásvány. A kadmium (Cd), gallium (Ga) és indium (In) kinyerése is gyakran szfaleritből történik, mert szennyezőanyagként ezeket az elemet is tartalmazza.

Szfalerit
Szfalerit Kapnikbányáról (Románia)
Szfalerit Kapnikbányáról (Románia)
Általános adatok
Kémiai név cink-szulfid
Képlet ZnS
Kristályrendszerköbös
Kristályosztály hexakisztetraéderes
Tércsoport F43m
Ásványrendszertani besorolás
OsztálySzulfid- és rokon ásványok
Alosztály1:1 típusú fém-szulfidok és rokonaik
Csoport Szfaleritcsoport
Azonosítás
Megjelenés rombdodekaéder, tetraéder, vaskos, tömeges
Szín színtelen, sárga, szürkésbarna, vörös, fekete
Porszín világosbarna
Fény gyanta, gyémánt
Átlátszóság gyengén áttetsző vagy opak
Törésmutató 2,369
Keménység 3,5-4
Hasadás kitűnő, a rombdodekaéder szerinti
Törés kagylós
Rugalmasság rideg
Oldhatóság salétromsavban kénkiválás mellett oldódik
Sűrűség3,9–4,2 g/cm³
Különleges tulajdonság piroelektromos, lehet triboluminenszcens és fluoreszcens
A Wikimédia Commons tartalmaz Szfalerit témájú médiaállományokat.

Neve a görög szfalerosz (σφαλερὀς = csaló) szóból származik, ugyanis hasonlít a galenithez, de ólmot nem lehet belőle előállítani.[1]

A 2018-as év ásványa címre jelölték, a fluorit és a kalcit mellett. A címet a fluorit nyerte el.

Kémiai és fizikai tulajdonságaiSzerkesztés

  • Képlete: (Zn,Fe)S.
  • Szimmetriája: a köbös kristályrendszerben, több tengely és lapszimmetriája létezik.
  • Sűrűsége: 3,9-4,2 g/cm³.
  • Keménysége: 3,5-4,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
  • Hasadása: kitűnően hasad a lapok mentén.
  • Színe: sárga, szürkésbarna, vörös, néha fekete, ekkor marmatitnak nevezik. A sárga átlátszó változatot klejofánnak hívják
  • Fénye: gyémánt vagy gyantafényű.
  • Átlátszósága: gyengén áttetsző vagy opak.
  • Pora: világosbarna.
  • Elméleti cinktartalma: 67,0%.
  • Tartalmazhat még: 25,0% Fe (vasat) és 1,7% Cd (kadmiumot).

KeletkezéseSzerkesztés

Hidrotermás eredetűen a leggyakoribb, különböző érctelepekben. Keletkezése során a mélyből feltörő oldatok átitatják a környező kőzetféleségeket, azokat átalakítják. Üledékes képződése is előfordul. Hasonló ásvány: a fakóércek, tetraedrit, kassziterit, volframit.

ElőfordulásaiSzerkesztés

Gyakran előforduló cinkércfajta, melynek telepszerű előfordulásai nagy mennyiségben találhatók A volt Jugoszláviában Trepča térségében. Erdélyben Kapnikbányán. Csehországban Příbram környékén. Szlovákiában Selmecbánya (Banská Štiavnica) bányáiban. Ausztria területén Bleibergben és a Keleti-Alpokban. Olaszországban Szardínia szigetén. Oroszországban az Urál hegységben és Kelet-Szibériában, az Amerikai Egyesült Államokban Montana, Kansas, Missouri és Oklahoma szövetségi államok területén. Kanadában Sullivan környékén. Bolívia bányáiban találhatóak gazdag érctelepei.

Előfordulásai MagyarországonSzerkesztés

Nagyobb mennyiségben Recsken és Gyöngyösoroszi bányáiban bányászták, Recsken a megkutatott de felhagyott mélyszinti ércesedésben is előfordul. A Velencei-hegységben, ahol az utóvulkanikus környezetben több helyen előfordul, így Nadapon és Pátkán, ahol bányászták is, de a bányászat gazdaságtalansága miatt a termelést beszüntették. Telkibánya és Rudabánya bányaüzemeiben is termeltek szfaleritet. Gánton a bauxitban találtak finoman hintve kristályait. De találtak a Börzsönyben is.

Kísérő ásványokSzerkesztés

Pirit, kalkopirit, galenit.

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 132. o. ISBN 963 8334 96 7  

ForrásokSzerkesztés

  • http://evosmaradvanya.hu/
  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Koch Sándor – Sztrókay Kálmán Imre: Ásványtan II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994. 487–490. o.
  • Handbook of Mineralogy
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
  • J.Arem: Rock and Minerals. Toronto. 1974
  • Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling Publishing Co. Inc: New York. 1998.
A Wikimédia Commons tartalmaz Szfalerit témájú médiaállományokat.