Főmenü megnyitása

A nagyágit magyar szempontból igen fontos ásvány. Az Erdélyi-érchegységben lévő Nagyág nevű faluról nevezték el (román neve Săcărâmb). A nagyágit arany-, ólom-, antimon- és tellúrtartalmú szulfid, de magas tellúrtartalma miatt a nemesfém-telluridok közé is sorolják. Ez az az ásvány, amelyben fölfedezték a tellúr kémiai elemet.

Tartalomjegyzék

Kémiai és fizikai tulajdonságaiSzerkesztés

  • Képlete: [Pb(Pb,Sb)S2][(Au,Te)][1]
  • Kristályrendszere: monoklin (áltetragonális)
  • Sűrűsége: 7,35–7,49 g/cm³.
  • Keménysége: 1–1,5 igen lágy ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
  • Hasadása: lemezek mentén.
  • Színe: ólomszürke fémes fényű.
  • Elméleti arany tartalma: 7,5%.
  • Elméleti antimon tartalma: 7,4%.
  • Elméleti tellúr tartalma: 17,7%.
  • Elméleti ólom tartalma: 56,8%.
  • Elméleti kén tartalma: 10,7%.

Keletkezése és előfordulásaiSzerkesztés

Hidrotermás eredetű.

Erdélyben Nagyág és Offenbánya bányáiban található, utóbbi helyen többek között termésarany, termésezüst, terméstellúr, nemesfém-telluridok (pl. krennerit, szilvanit), pirit, tetraedrit, fluorit, szfalerit és galenit társaságában.[2]

Az Amerikai Egyesült Államokban ismert lelőhelye a Colorado állambeli Cripple Creek, a Kalifornia állambeli Coffee Creek.

Magyarországi előfordulása és a tellúr fölfedezéseSzerkesztés

Hazánkban Nagybörzsöny bányáiban egy vékony érccsíkban szilvanit és szfalerit társaságában találták meg. Három jeles kutató is szerepel a tellúrnak, az egyetlen magyarországi felfedezésű kémiai elemnek a fölfedezés-történetében. Valószínűleg Müller Ferenc bányamérnök volt az első, aki 1783-ban fölismerte. Müller az erdélyi bányászat vezetője volt. 1789-ben, függetlenül Müllertől, Kitaibel Pál is fölfedezte, de nagybörzsönyi ércekben. Harmadikként Born Ignác találta meg és írta le. A szakirodalomban Martin Heinrich Klaproth leírása nyomán vált ismertté és ő is adott nevet az új elemnek.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Effenberger et al.
  2. Kövecses-Varga

ForrásokSzerkesztés

  • Effenberger et al.: Effenberger, Herta – Paar, Werner H – Topa, Dan et al: Towards the crystal structure of nagyagite, [Pb(Pb,Sb)S2][(Au,Te)]. American Mineralogist, LXXXIV. évf. (1999) 669–676. o. Hozzáférés: 2013. május 10. (PDF)
  • Kövecses-Varga: Kövecses-Varga Lajos: Az Erdélyi-érchegység és környékének ásványai. In XXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál: 2005. március 4–6. Fehér Béla (szerk.). Miskolc: (kiadó nélkül). 2005. 15–16. o. Hozzáférés: 2013. május 10. (PDF)  
  • Nagyágite. www.handbookofmineralogy.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. máj. 10.) (PDF)
  • Nagyágite. www.mindat.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. máj. 10.) (HTML)
  • Nagyágit. In A Pallas nagy lexikona. Budapest: A Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Hozzáférés: 2013. május 10. (HTML)  
  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
  • Szabadváry Ferenc – Szőkefalvi Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1972

További információkSzerkesztés