Nagyágit

A nagyágit magyar szempontból igen fontos ásvány. Az Erdélyi-érchegységben lévő Nagyág nevű faluról nevezték el (román neve Săcărâmb). A nagyágit arany-, ólom-, antimon- és tellúrtartalmú szulfid, de magas tellúrtartalma miatt a nemesfém-telluridok közé is sorolják. Ez az az ásvány, amelyben felfedezték a tellúr kémiai elemet.

Nagyágit

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyágit témájú médiaállományokat.

Kémiai és fizikai tulajdonságai

• Képlete: [Pb(Pb,Sb)S₂][(Au,Te)]
• Kristályrendszere: monoklin (áltetragonális)
• Sűrűsége: 7,35–7,49 g/cm³.
• Keménysége: 1–1,5 igen lágy ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
• Hasadása: lemezek mentén.
• Színe: ólomszürke fémes fényű.
• Elméleti arany tartalma: 7,5%.
• Elméleti antimon tartalma: 7,4%.
• Elméleti tellúr tartalma: 17,7%.
• Elméleti ólom tartalma: 56,8%.
• Elméleti kén tartalma: 10,7%.

Keletkezése és előfordulásai

Hidrotermás eredetű.

Erdélyben Nagyág és Aranyosbánya (Offenbánya) bányáiban található, utóbbi helyen többek között termésarany, termésezüst, terméstellúr, nemesfém-telluridok (pl. krennerit, szilvanit), pirit, tetraedrit, fluorit, szfalerit és galenit társaságában.

Az Amerikai Egyesült Államokban ismert lelőhelye a Colorado állambeli Cripple Creek, a Kalifornia állambeli Coffee Creek.

Magyarországi előfordulása és a tellúr felfedezése

Hazánkban Nagybörzsöny bányáiban egy vékony érccsíkban szilvanit és szfalerit társaságában találták meg. Három jeles kutató is szerepel a tellúrnak, az egyetlen magyarországi felfedezésű kémiai elemnek a felfedezés-történetében. Valószínűleg Müller Ferenc bányamérnök volt az első, aki 1783-ban fölismerte. Müller az erdélyi bányászat vezetője volt. 1789-ben, függetlenül Müllertől, Kitaibel Pál is felfedezte, de nagybörzsönyi ércekben. Harmadikként Born Ignác találta meg és írta le. A szakirodalomban Martin Heinrich Klaproth leírása nyomán vált ismertté és ő is adott nevet az új elemnek.

Források

• Effenberger et al.: Effenberger, Herta – Paar, Werner H – Topa, Dan et al: Towards the crystal structure of nagyagite, [Pb(Pb,Sb)S₂][(Au,Te)]. American Mineralogist, LXXXIV. évf. (1999) 669–676. o. Hozzáférés: 2013. május 10. (PDF)
• Kövecses-Varga: Kövecses-Varga Lajos: Az Erdélyi-érchegység és környékének ásványai. In XXIII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál: 2005. március 4–6. Fehér Béla (szerk.). Miskolc: (kiadó nélkül). 2005. 15–16. o. arch Hozzáférés: 2013. május 10. Hozzáférés: 2013. május 10. (PDF)  
• Nagyágite. www.handbookofmineralogy.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. május 10.) (PDF) arch
• Nagyágite. www.mindat.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. május 10.) (HTML)
• Nagyágit. In A Pallas nagy lexikona. Budapest: A Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Hozzáférés: 2013. május 10. (HTML)  
• Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
• Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
• Szabadváry Ferenc – Szőkefalvi Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1972

További információk

• Nagyágite. en.wikipedia.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. május 10.) (HTML)
• Nagyagite Mineral Data. webmineral.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. május 10.) (HTML)
• A tellur felfedezése: Müller Ferenc és Kitaibel Pál. In Koch Sándor: A magyar ásványtan története. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1952. Hozzáférés: 2013. május 10. (HTML)