The Allman Brothers Band (album)
1969. november 4-én jelent meg a The Allman Brothers Band azonos című első nagylemeze. Az Amerikai Egyesült Államok déli részén kívül az album nem aratott átütő sikert, a Billboard 200-as listáján csupán a 188. helyet érte el.[1]
| The Allman Brothers Band The Allman Brothers Band | ||||
| stúdióalbum | ||||
| Megjelent | 1969. november 4. | |||
| Felvételek | Atlantic Studios, New York 1969. szeptember | |||
| Stílus | Blues-rock, southern rock | |||
| Nyelv | angol | |||
| Hossz | 33 perc 18 mp | |||
| Kiadó | Atco Records, Capricorn Records | |||
| Producer | Adrian Barber, Tom Dowd | |||
| Kritikák | ||||
| ||||
| The Allman Brothers Band-kronológia | ||||
| ||||
| Kislemezek az albumról | ||||
| ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||
Az album hét dala közül kettő – a Don’t Want You No More és a Trouble No More – feldolgozás, a másik öt pedig Gregg Allman szerzeménye. A felvételek 1969 szeptemberében, a New York-i Atlantic Studios-ban készültek.
Stílusát tekintve az album a blues-rock kategóriájába sorolható. A dalok hangszerelésében kulcsszerepe van Duane Allman és Dickey Betts két szólógitáros felállásának, valamint Butch Trucks és Jai Johanny "Jaimoe" Johanson egymást kiegészítő dobjátékának. Gregg Allman erőteljes énekhangja különleges színezetet ad az amúgy is erőteljes zenének. A majdnem hét és fél perces Dreams álombeli hangulata és az erősen torzított gitárszóló miatt az akkoriban már kevésbé népszerű pszichedelikus rock jegyeit is magán viseli.[2] Ez a dal, valamint a Whipping Post hosszú improvizációk alapját képezte az együttes koncertjein. Utóbbi felkerült a The Rock and Roll Hall of Fame’s 500 Songs that Shaped Rock and Roll című listájára, melyen a rock and roll fejlődését leginkább meghatározó 500 dalt gyűjtötték össze.[3]
Lester Bangs a Rolling Stone magazinban közölt recenziójában többek között az együttes, az általuk játszott blues és az egész album őszinteségét, frissességét emeli ki. Ahogy írja: „A blueshoz hasonló egyszerű, kötött formák előnye, hogy ha jól játsszák, olyan hely érzetét keltik, ahová az ember szívesen visszatér. Az egész lemez ilyen. Ezerszer jártál már itt, mégsem érzed nyűgnek, mert Allmanék kivételes pontossággal sajátították el a formát, és mert az általuk játszott blues különleges ötvözetet képez a hard rock hatásaival.”[4]
Az album dalai
szerkesztésAz album dalait Gregg Allman írta, kivéve azokat, melyek szerzői jelölve vannak.
Első oldal
szerkesztés- Don’t Want You No More (Spencer Davis/Eddie Hardin) – 2:29
- It’s Not My Cross to Bear – 4:48
- Black Hearted Woman – 5:20
- Trouble No More (Muddy Waters) – 3:47
Második oldal
szerkesztés- Every Hungry Woman – 4:16
- Dreams – 7:19
- Whipping Post – 5:19
Közreműködők
szerkesztés- Duane Allman – szólógitár, slidegitár
- Gregg Allman – ének, orgona
- Dickey Betts – szólógitár
- Berry Oakley – basszusgitár, vokál
- Butch Trucks – dob, ütőhangszerek
- Jai Johanny "Jaimoe" Johanson – dob, konga, ütőhangszerek
Produkció
szerkesztés- Adrian Barber – hangmérnök, producer
- Stephen Paley – borítókép
- Tom Dowd – producer
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ 'The Allman Brothers Band Charts & Awards'. allmusic.com. (Hozzáférés: 2009. április 12.)
- ↑ Eder, Bruce: 'The Allman Brothers Band'. allmusic.com. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
- ↑ '500 Songs that Shaped Rock and Roll'. rockhall.com. [2007. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 11.)
- ↑ Bangs, Lester (1970. február 21.). „The Allman Brothers Band”. Rolling Stone 4 (52), Kiadó: rollingstone.com. [2009. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
