Tibeti spániel
A szent állatként tisztelt tibeti spánielt a tibeti szerzetesek évszázadokon keresztül imamalmaik hajtására használták, napjainkban házikedvenc, öleb.[1][2]
| Tibeti spániel (Tibetan Spaniel) | |
 | |
| Fajtagazda ország | Tibet (Nagy-Britannia) |
| Osztályozás | |
| Csoport | IX. Társasági kutyák |
| Szekció | 5. Tibeti fajták |
| Fajtaleírás | |
| Osztályozó szervezet | FCI |
| Érvényes standard | angol |
| Kiadás éve | 1987 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tibeti spániel témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
Ősi fajta, feltehetően a pekingi palotakutya, a mopsz és a japán spániel keveredéséből jött létre. Európában Anglián keresztül terjed el, ahová misszionáriusok által jutott el.[1]
Leírása szerkesztés
Feje enyhén domborodó, szeme sötétbarna, füle lelógó. Törzse rövid, zömök. Végtagjai rövidek, vékony csontozatúak. Farkát a hátára hajlítva tartja. Szőre hosszú, selymes, sima, a nyakán és vállán sörényt alkot. Színe aranysárga, fekete, őzbarna, feketés rőt, krémszínű, fehér, fehéres sárga. Kistestű eb: marmagassága 25 cm, testtömeg: 3-6 kg. Alomszám: 3-4 kölyök. Várható élettartama 9-12 év.[1]
Tulajdonságai szerkesztés
Életvidám, játékos, szeretetre méltó, magabiztos, intelligens, határozott fellépésű, idegenekkel szemben tartózkodó, bizalmatlan fajta.[1][2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d Kutya-tár: Tibeti spániel. (Hozzáférés: 2010. március 30.)
- ↑ a b Járominé Simon Anita: Tibeti spániel, in Háziállat Magazin. (Hozzáférés: 2010. március 30.)