Főmenü megnyitása

Japánban a televíziózás fontos része az úgynevezett dorama (ドラマ), vagyis a sorozatok, melyeket napi szinten sugároznak. Minden nagy japán csatornának vannak saját sorozatai több műfajban, lehet ez romantikus, vígjáték, krimi, vagy akár horror. Különleges alkalmakkor előfordul, hogy készülnek egy-két epizódos sorozatok is, ilyen volt például 2007-ben a II. világháború 60. évfordulójára készült dorama.

Japánban három televíziós szezon van: Téli (január-március), tavaszi (április-június) és őszi (október-december). A sorozatok legnagyobb része hétköznap este 9-től este 10-ig, néha 11-ig tart. Vannak doramák, melyeket több hónapon át, minden reggel adnak, ezeket hívjuk aszadorának (朝ドラ asadora), azaz reggeli sorozatnak. Az esti sorozatokat hetente egyszer adják, ezek általában kilenc- tizenkét részesek, de ha egy dorama nagyon népszerű, előfordul, hogy az utolsó rész után egy ráadás epizódot is készítenek.

A japán sorozatok egyik jellegzetessége, hogy az epizódokat csak néhány héttel az adás előtt forgatják. Ilyenkor sok rajongó látogat ki a forgatás helyszínére.

"Trendi" doramaSzerkesztés

A japán doramak sokban hasonlítanak az amerikai szappanoperákhoz, mégis van különbség: a japán sorozatok általában tizenkét hét után befejeződnek, még akkor is, ha nagyon magas a nézettség. Az ismétlések ritkák, viszont a sorozatok szinte minden esetben megjelennek DVD-n.

Annak ellenére, hogy a sorozatok ilyen rövidek, mégis képesek tovább élni, hiszen az írók és producerek gyakran készítenek olyan doramakat, melyekben egy korábbi, sikeres történet köszön vissza. A rövid sorozatok előnye, hogy a producerek könnyen alkalmazkodhatnak a nézők igényeihez, ahelyett, hogy mindig ugyanazt a hosszú sémát alkalmaznák.

1980-as években változás következett be a televíziózásban: felosztották a közönséget. Addig egy lakásban csak egy TV volt, ami előtt a család összegyűlt, de a 80-as évekre a háztartásonként két-három készülék lett a normális. Ahogy a közönség megoszlott, az igények is változatosabbak lettek.

Ekkoriban, a buborék-gazdaság idején egyre több nő talált magának jól fizető, úgynevezett "katakana munkát". Ezen állások többnyire külföldi cégeknél voltak elérhetőek, ezért ezek megnevezéseit katakanával írták (designer - デザイナ-、journalist -ジャーナリスト). A fiatal dolgozó nők életszínvonala megemelkedett, drága ruhákat vettek, többet jártak el otthonról. Ehhez igazodva a producerek olyan sorozatokat kezdtek készíteni, melyek visszatükrözik ezt az életstílust.

1988-ban, a buborék-gazdaság csúcsán kezdte el vetíteni a Fudzsi TV (フジテレビ Fuji TV) a Dakisimetai! (抱きしめたい! Dakishimetai!) című sorozatot. A dorama a 19 éves stylist Aszako (麻子 Asako), és legjobb barátnője, Nacuko (夏子 Natsuko) történetét mutatta be. Ahelyett, hogy a dorama a klasszikus családi vonalat követte volna, és komoly társadalmi problémákat vetett volna fel, inkább a két lány barátságára és mindennapi életére fókuszált. Ennek köszönhetően sok fiatal lány át tudta érezni a két főhős helyzetét, és beleképzelhették magukat a főszereplők világába. A sorozat sok mindenben eltért a megszokottól, a főszereplők lakása modern volt, divatos ruhákban jártak, Aszakonak katakana munkája volt. Annak ellenére, hogy a szerelmi-vígjáték már akkor sem volt új műfaj, a más szempontból való megközelítés mégis tudott újat mutatni, ez pedig vonzotta a nézőket. Így a Dakisimetai! nagyon magas nézettséget tudott elérni, és ezzel megszületett a "trendi dorama" (トレンディドラマ torendi dorama) kifejezés.

De az új műfaj nem mindenkit nyűgözött le. A kritikusok komolytalannak vélték mivel a trendi sorozatoknak csak halvány közük van a valósághoz.

Egy ideig úgy tűnt a közönség majdnem mindent megnéz, ám a gazdasági hanyatlás kezdetével az embereket már nem érdekelték a romantikus vígjátékok, inkább a fájdalmasan őszinte romantikus sorozatokat nézték szívesen. A Koi no Paradise (恋のパラダイス Koi no paradaisu) bukását követően, az újabb sikert 1990-ben Szuzuki Honami (鈴木保奈美 Suzuki Honami) főszereplésével, a Tokyo Love Story (東京ラブストーリー Tokyo rabu sutori) című szerelmes történet hozta meg, mely felhasználta a hagyományos trendi sorozatok elemeit. A dorama 1991-ben levetített az utolsó epizódja 37,4%-os nézettséggel rekordot döntött. A sorozat főcímdala, a Love Story va tocuzen (ラブ・ストーリーは突然 Love Story wa totsuzen) 2,8 millió példányban kelt el. A dorama sikereit látva, a producerek hasonló sorozatok forgatásába kezdtek, de többen gondolták, hogy a Tokyo Love Story példáját követve, hasonlóan népszerű mangákból készítenek filmet. A 90-es években több alműfaj is megjelent, ilyenek például a detektívekkel, gengszterekkel, szellemekkel foglalkozó sorozatok, vagy azok a doramak, melyek főhőse valamilyen fogyatékkal él (mozgáskorlátozott, hallás vagy látássérült).

Míg a 80-as években a mozi egyértelmű fölényben volt a TV-vel szemben, a 90-es évekre ez is megváltozott. A TV és a mozi képesek lettek egymás mellett működni, olyannyira, hogy a legnépszerűbb sorozatokból mozifilmeket kezdtek készítettek. Így a sorozatok a záróepizód után is tovább élhetnek.

1995-ben megszületett a "gecuku" (getsuku 月9) kifejezés, melynek jelentése "hétfőn este 9 óra", ami a sorozatok főműsoridejét jelzi. Mivel a hét többi napján baseball meccseket sugároznak a TV-ben, a hétfő az egyetlen nap, amikor ebben az időpontban adnak sorozatot. A "gecuku" szó használata szinte mindennapossá vált a fiatalok körében, így a szót "gekku" (ゲック)-ra rövidítették, és fokozatosan összeforrt a trendi dorama kifejezéssel, szinonimájává vált. Nemsokkal később a televíziós társaságok is használni kezdték a gekku elnevezést, és igyekeznek a várhatóan a legnagyobb sikert hozó sorozatokat ebben az időpontban adni, ennek következtében általában ezeknek a sorozatoknak van a legnagyobb nézettségük. Legtöbbször ezeket a doramákat nagy cégek támogatják, úgy mint a Toyota, Suntory vagy a P&G.

Ugyan a gekku kifejezés csak a hétfő esti sorozatokat foglalja magába, a más időpontban sugározott doramák is ugyanúgy trendi sorozatnak számítanak.

Egyéb dorama műfajokSzerkesztés

AszadoraSzerkesztés

Az aszadora (朝ドラ asadora) sorozat minden nap reggel nyolc órakor kezdődik és általában hat hónapig adják. Az első ilyen sorozat 1961-ben került adásba, a téma általában egy keményen dolgozó háziasszony. A legjobb példa erre az Osin (おしん Oshin, 1983) című sorozat, mely rekordot döntött 52,6 százalékos általános nézettségével, a legmagasabb nézettsége pedig 62,9% volt.

TaigaSzerkesztés

A taiga (大河 "nagy folyó") dorama az NHK csatorna éves, egy év hosszú történelmi sorozatának elnevezése. Az első taiga sorozatot 1963-ban adták le a szombati főműsoridőben (45perc). Témája valamilyen történelmi esemény vagy egy bizonyos korszak. Az utóbbi években a taiga sorozatok nézettsége visszaesett, ezért megpróbálnak minél változatosabb témákat filmre vinni, fiatal sztárok főszereplésével. A taiga és az aszadora sorozatokat is az NHK kezdte sugározni.

TokuszacuSzerkesztés

A tokuszacu (特撮 tokusatsu "speciális effekt") kifejezés olyan japán sorozatokra, vagy filmekre vonatkozik, melyek nagy mennyiségű speciális effektet tartalmaznak. A legtöbb tokuszacu sci-fi, fantasy vagy horror, de előfordulnak más műfajok is. A tokusacu legnépszerűbb fajtájában úgynevezett kaidzsuk (怪獣 kaijuu "szörny") szerepelnek, ilyen például a Godzilla és a Gamera. Ezen kívül népszerűek még a szuperhősös sorozatok, mint a Kamen Rider vagy a Metal Hero, és a mecsa (めっちゃ meccha "robot") sorozatok, mint a Giant Hero. Néhány tokuszecu dorama kombinálja ezeket az alműfajokat , ilyen például az Ultraman és a Super Szentai. Japánban a tokuszecu az egyik legnépszerűbb dorama műfaj, de ezek a sorozatok Ázsián kívül nem olyan népszerűek.

DzsidaigekiSzerkesztés

A dzsidaigeki ((時代劇 jidaigeki történelmi) sorozatok általában az Edo korszakban játszódnak, de előfordul hogy egy-egy dzsidaigeki témája a Heian, vagy a Meidzsi-kor. Ezek a sorozatok bemutatják a szamurájok, földművesek, kézművesek, kereskedők életét. Sok esetben a karakterek jellemzése részletes és pontos, ellentétben a csanbara (チャンバラ chanbara kardforgatás) sorozatokkal, ami veszített történelmi hitelességéből és inkább a közönség szórakoztatására koncentrál. Általában a dzsidaigeki sorozatokban a színészek régi dialektusokat használnak, ezzel is jelezve, hogy az események a múltban történnek. A színészi játék legtöbbször közhelyes, a karakterre nagyon jellemzően viselkedik, így a szereplők ismerősek lehetnek a japán nézőknek. A főszereplőnek általában van egy jelmondata, szólása, mely a történet több pontján is megismétlődik. A főhős mindig győzedelmeskedik.

KülönkiadásokSzerkesztés

A különkiadások (angolul specials vagy SP) is a japán sorozatok közé tartoznak, de általában csak egy, maximum három epizódosak, és csak egyszer adják le egy szezonban. A különkiadásoknak több fajtája is van. Lehet az különálló epizód, egy sorozat folytatása további egy-két részben, vagy egy film. A különálló epizódok olyanok, mint a filmek. Egy sorozat folytatása általában egy, vagy maximum három epizódból áll, ezt valamivel a sorozat befejező része után adják. Általában azok a sorozatok kapnak valamilyen folytatást, melyeknek nagy volt a nézettsége.

ZeneSzerkesztés

A zene nagyban meghatározza egy sorozat hangulatát. A legtöbb sorozat egy egy-két perces főcímdallal (OP, az angol "opening" szó) kezdődik, mely alatt bemutatják a szereplő színészeket, a támogatókat és megjelenik a sorozat címe. Más sorozatok elején csak egy rövid részletet hallhatunk egy fülbemászó dalból, ezeknél általában a ending (ED, a sorozat végén lejátszott záródal) a hosszabb. A háttérzenéket mindig az epizódok kulcsjeleneteinél hallhatjuk, ez határozza meg a hangulatot.

A sorozatok betétdalának megírására a TV társaságok zenei cégeket bíznak meg. A dalok általában kifejezetten a sorozat számára készülnek, csak néhány esetben használnak fel már létező zeneszámokat. A sorozat megkezdése után néhány héttel a TV társaságok CD-n megjelentetik a sorozatban szereplő összes dalt. A dorama záró dalát általában egy híres J-pop énekes vagy együttes énekli.

Az NHK az egyetlen tv-csatorna, mely saját zenekarral dolgozik, az ő zenéjüket általában a taiga vagy a reggeli sorozatokban hallhatjuk.

A zenék, melyeket filmek, animék, sorozatok számára szereznek, mára külön műfajnak számítanak. Sok zenész karrierje nagy részében betétdalok vagy főcímdalok szerzésével foglalkozik, mint például Simon Maszato (子門 真人 Shimon Masato), aki a legsikeresebb japán kislemez rekordját tartja, Ojoge! Taijaki-kun (Oyoge! Taiyaki-kun! およげ!たいやきくん) című lemezével.

A nézettség fontosságaSzerkesztés

Az NHK egy 2000-ben végzett felmérése alapján a japánok 95%-a néz televíziót minden nap. Az emberek 86%-a szerint a TV egy nélkülözhetetlen médium, ezzel szemben az újságot csak 68% tartja annak. Annak ellenére, hogy napjainkban az internet használata is egyre elterjedtebb a dorama rajongók körében, nem várható hogy felváltja a televíziót.

A nézettségi arányokat több kutató vállalat állapítja meg, melyek közül az egyik legmegbízhatóbb a Video Research Ltd. A mérések központjai Kantó (Tokió) és Kanszai (Oszaka) régiók. A felmérések eredményét minden szerdán közzéteszik.

NézettségmérésSzerkesztés

Japánban az összes nagy tv-csatorna számára fontos a nézettség mérése. A nézők számának meghatározásához két adatra van szükség: az elküldött és a fogadott jel mennyiségére. A japán rendszer nem azt figyeli, hogy ki nézi az adott csatornát, ahogy az amerikai, hanem azt számolja, hány háztartásban van az adott csatornára kapcsolva a TV. Például a GTO utolsó epizódjának nézettsége 35,7% volt, ami azt jelenti, hogy Japán összes háztartásának 35,7 százalékában volt a Fudzsi TV-re kapcsolva a televízió.

Általában az esti sorozatok nézettsége a legnagyobb, mivel az emberek többsége csak ilyenkor van otthon. Vannak azonban kivételek, ilyen például az Osin című reggeli sorozat, melynek általános nézettsége 52,6%, legmagasabb nézettsége pedig 62,9%, ezzel döntve rekordot.

A magas nézettség titkaSzerkesztés

Az esti sorozatokhoz nagy figyelemmel választják ki a színészeket, mivel ez nagy befolyással van a nézettségre. A megfelelő férfi-nő párosítás különösen fontos a romantikus sorozatokban, míg az aszadorákban nem választanak olyan híres színészeket. Növeli a nézettséget az is, ha a sorozatot a téli szezonba adják, hiszen ekkor az emberek többet vannak otthon.

Sorozatok kezdési időpontjaSzerkesztés

A legtöbb japán műsor soha nem egész órakor, vagy félkor kezdődik. A kezdési időpont általában például 8:58 vagy 9:05. Mielőtt a nézettség fontossága megnőtt, Japánban is pontosan egész órakor kezdődtek a műsorok. Később azonban a csatornák háborúzni kezdtek a nézőkért, így néhányan úgy döntöttek, pár perccel korábban kezdik műsoraikat, mint mások. Az elgondolás ezen lépés mögött az, hogy ha egy másik műsor néhány perccel az egész óra előtt ér véget, a néző addig váltogatja a csatornákat, ameddig nem talál egy olyat, ahol épp nincs reklám. Ehhez hasonlóan, ha egy műsor néhány perccel egész óra után kezdődik, a nézők inkább nézik azt, mivel a más csatornán kezdődő műsorok elejéről már lemaradtak.

Az egyetlen csatorna, mely nem követi ezt a szokást, az NHK, itt továbbra is egész órakor kezdődnek a műsorok. Ennek oka valószínűleg az, hogy mivel a csatornák folyamatosan módosítják a kezdési időpontokat, ez a stratégia már elveszítette az értelmét.

ForrásokSzerkesztés

Schilling, Mark: The Encyclopedia of Japanese Pop Culture. Weatherhill. 1997.

Iwabuchi, Koichi: Feeling Asian Modernities: Transnational Consumption of Japanese TV Dramas, Hong Kong University Press. 2004.

Clements, Jonathan: The Dorama Encyclopedia: A Guide to Japanese TV Drama Since 1953, Stone Bridge Press2 2003.

Peng, Hsin-Pey: The rise of regionalisation in the East Asian television industry: A case study of trendy drama 2000-2012

Külső hivatkozásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés