Trubinyi János
Trubinyi János (Verebély, 1863. szeptember 8.[1] - Dunamocs, 1919. június 3.) plébános, országgyűlési képviselő, az 1919-es vörös terror mártírja.
| Trubinyi János | |
| Született | 1863. szeptember 8. Verebély |
| Elhunyt | 1919. június 3. (55 évesen) Dunamocs |
| Foglalkozása | pap |
| Iskolái | Nyitrai Piarista Gimnázium |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésSzegény földműves családba született, szülei Trubínyi János és Huszár Mária voltak. Valószínűleg a gimnázium első 5 osztályát a nyitrai piaristáknál végezte, majd Nagyszombatban folytatta.[forrás?] 1882-ben Komáromban érettségizett.[forrás?] Tanulmányai alatt elmagyarosodott.
A teológiát Esztergomi papnevelőben végezte, 1887. május 13-án pappá szentelték Gajaron. 1888-ban Szentistvánkúton, 1889-ben Gajaron káplán. 1893-tól Dévényújfaluban, 1910-től Gajaron plébános, 1918-tól dunamocsi adminisztrátor, 1919-től plébános.[2] 1919. június 1-én Bandl József vörös különítményesek érkeztek hajón Dunamocsra.[3] A Vörös Hadsereg letartóztatta, s mivel nem volt hajlandó együttműködni a komisszár a Duna partján egy fára fölakasztatta.[4] Bandl Ferenc lakatost, aki parancsnokként felakasztatta, a csehszlovák hatóságok elfogták és kiadták Magyarországnak.[5]
Állomáshelyein a magyarosodást is szolgálta.[6] 1901-1905 között pótválasztáson (Komlóssy Ferenc ellen)[7] és 1905–1906-ban a stomfai keresztény néppárti országgyűlési képviselő. 1902-ben cigányellenes intézkedéseket javasolt. 1910-es években rágalomhadjáratot vezettek ellene. 1918 októberében kirabolták a plébániát.
Az 1918-ban alakult Gajari Likőr, Rum és Szeszárúgyár Részvénytársaság igazgatósági tagja,[8] valamint a Malaczkai Likőr-, Rum- és Szeszárúgyár Részvénytársaság igazgatósági tagja is volt.[9]
Emlékezete
szerkesztés- Emléktábla a dunamocsi templomban
- Trubinyi János-emlékkereszt, Dunamocs
Művei
szerkesztés- 1891 A gyűlölet és boszuállás. Jó pásztor - Egyházszónoklati folyóirat XI.
Források
szerkesztés- Magyar Katolikus Lexikon
- Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905, 414; 1901, 383.
- Dunamocsi Hírnök III/28, 8. (2013. június)
- ↑ familysearch.org Verebély r.k. keresztelési anyakönyv 1863, p. 122.
- ↑ Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában V. Irodalmi Szemle 1982, 441-442.
- ↑ Dunamocsi Hírnök
- ↑ Jankovich Sándor 1969: Az egyház a Tanácsköztársaság idején III. Katolikus Szemle 21/3, 238; Fazekas Csaba 1998: Az Esztergomi Főegyházmegye az 1919-es Tanácsköztársaság idején. Magyar egyháztörténeti vázlatok 10/3-4; Simon Attila 2021: Az átmenet bizonytalansága. Somorja-Budapest, 185.
- ↑ Új Barázda 8/224, 3 (1926. október 3.)
- ↑ A magyarosodás Pozsonyvármegyében. Budapesti Hírlap 12/267, 6 (1892. szeptember 27.)
- ↑ Budapesti Hírlap 21/274, 3 (1901. október 5.); Csalás címén mandátumát megtámadták, így csak 1902-ben nyilvánította igazolt képviselőnek a képviselőház bírálóbizottsága.
- ↑ Központi Értesítő 1918. szeptember 8.
- ↑ Központi Értesítő 1918. október 31.
