Tuk Jakova
Tuk Jakova (Shkodra, 1914. április 26.[1] – Tirana, 1959. augusztus 27.[2]) albán kommunista politikus, partizántiszt, szakszervezeti vezető, diplomata. Az albán kommunista pártvezetés alapító tagjaként a mérsékeltebb reformkommunista szárnyhoz tartozott. Ő elnökölte az 1946-os alkotmányozó nemzetgyűlés munkáját, 1946-tól 1954-ig több ízben vezette az ipari és a pénzügyi tárcát, 1948 és 1955 között pedig a miniszterelnök-helyettesek egyike volt. 1955-ben kegyvesztetté vált, életét börtönkórházban fejezte be.
| Tuk Jakova | |
 | |
| Született | 1914. április 26. Shkodra |
| Elhunyt | 1959. augusztus 27. (45 évesen) Tirana |
| Állampolgársága | albán |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Az Albán Nemzetgyűlés elnöke | |
| Hivatali idő 1946. január 10. – 1946. március 20. | |
| Előd | Omer Nishani |
| Utód | Ymer Dishnica |
| Albánia ipari minisztere | |
| Hivatali idő 1948. február 6. – 1948. október 1. | |
| miniszterelnök | Enver Hoxha |
| Előd | nincs ilyen tárca |
| Utód | Abedin Shehu |
| Albánia minisztertanácsának elnökhelyettese | |
| Hivatali idő 1948. november 23. – 1955. június 21. | |
| miniszterelnök |
|
| Albánia ipari minisztere | |
| Hivatali idő 1950. március 8. – 1953. július 31. | |
| miniszterelnök | Enver Hoxha |
| Előd | Abedin Shehu |
| Utód | Spiro Koleka (ipari és építésügyi) |
| Albánia pénzügyminisztere | |
| Hivatali idő 1953. augusztus 1. – 1954. július 19. | |
| miniszterelnök | Enver Hoxha |
| Előd | Abdyl Këllezi |
| Utód | Abdyl Këllezi |
.svg){kind=small} | |
| Tuk Jakova aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tuk Jakova témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
szerkesztésShkodrai római katolikus család sarja volt, iskolái elvégzése után ácsként kereste kenyerét. Ifjúkorától részt vett szülővárosa kommunista mozgalmában. 1932-ben egy ellenzéki hangvételű röpirat szerkesztéséért letartóztatták, 1938-ban pedig kommunista tevékenység vádjával Beratba internálták.[3]
1941. november 8-án többedmagával a shkodrai kommunista csoport képviseletében volt jelen az Albán Kommunista Párt megalakításánál, amelynek során beválasztották a héttagú vezetőség soraiba. A második világháború hátra lévő éveiben partizánként harcolt a megszállók ellen, ezredesi rangban irányította a hadműveleteket. 1943 márciusában, az első labinoti konferencián megalakult központi bizottság tagjává választották, a testület tagja maradt egészen 1955. júniusi kegyvesztéséig. Már Labinotban a pártvezetés kevésbé dogmatikus alakjaként nyilvánult meg, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy egy proletariátussal, munkásosztállyal nem rendelkező országban a népfrontosodás meghirdetett politikája pusztán önáltatás a pártvezetés részéről.[4]
Az ország felszabadulását követően, 1945. február 11-én megalakult Albán Munkásszakszervezetek Nagytanácsának első elnöke lett. Ugyanazon év október 6-án részt vett a Szakszervezeti Világszövetség párizsi konferenciáján, ahol főként politikai nyilatkozataival hívta fel magára a figyelmet. Az 1945. decemberi nemzetgyűlési választást követően az alkotmányozó nemzetgyűlés elnöki tisztét látta el 1946. január 10. és március 20. között, majd ezt követően 1955-ig a nemzetgyűlés képviselője volt.[5]
Az elkövetkező időszakban több kormány- és miniszteri pozíciót is elvállalt. Enver Hoxha 1946. március 22-én megalakult első kormányában tárca nélküli miniszteri megbízást kapott, és eleinte elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A feladatot 1948. február 6-áig látta el, időközben azonban 1947. március 7-e és októbere között Albánia első belgrádi (Budapestre is akkreditált) nagykövete is volt. 1948. február 6-ától október 1-jéig az ipari tárca munkáját vezette. Ezt követően, 1948. november 23-án miniszterelnök-helyettessé nevezték ki, amely pozíciót az egymást követő Hoxha- és Shehu-kormányok alatt egészen 1955. június 21-éig töltötte be. Ezzel egyidejűleg 1950. március 8-ától – először ideiglenes megbízással, majd július 5-étől miniszterként – ismét az ipari tárcát vezette 1953. július 31-éig, 1953. augusztus 1-jétől 1954. július 19-éig pedig az utolsó Hoxha-kormány pénzügyminisztere volt.[6]
1951 februárjában csaknem a kegyvesztettség lett a sorsa, miután egy vitán a jugoszlávellenes külpolitikát folytató Enver Hoxhát arra figyelmeztette, hogy tíz évvel korábban az Albán Kommunista Párt a jugoszláv kommunisták hathatós segítsége nélkül nem jöhetett volna létre. A pártlap 1952. április 1-jei vezércikke azzal is megvádolta Jakovát, hogy nem gyűlöli „szükséges mértékben” a klérust. A későbbiekben Jakova kapcsolata Enver Hoxhával némileg rendeződött, de gyakorta összetűzésbe keveredett az ország második számú vezetőjével, Mehmet Shehuval. Ennek ellenére továbbra is a párton belüli reformcsoport vezető alakja maradt. 1955. április 4-én minisztertársával, Bedri Spahiuval Rómában járt, ahol egy titkos tárgyalás során kendőzetlenül számoltak be olasz partnereiknek a Hoxha-rendszer túlkapásairól. A központi bizottság 1955. június 14–17-ei ülésszakán ismét bírálták a pártvezetés hibáit, az ülésszak végére azonban revizionizmus, pártellenes tevékenység és jugoszlávbarát elhajlások vádjával Jakovát és Spahiut kizárták a központi bizottságból. Ezzel a lépéssel az 1943-ban megalakult központi bizottság alapító tagjai közül egyedül Enver Hoxha maradt 1955-re a testület tagja. Egy héten belül összes párt- és kormányfunkciójától megfosztották, később letartóztatták és zárt tárgyaláson huszonöt éves börtönbüntetésre ítélték. Végül azonban ismét Beratba internálták, és életét súlyos betegként a tiranai börtönkórházban fejezte be.[7]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Elsie 2013 :220.
- ↑ Elsie 2013 :220–221.
- ↑ Elsie 2013 :220.
- ↑ A kommunista párt megalakításánál: Pearson 2005 :165.; Elsie 2013 :220. • A vezetőség tagja: Fevziu 2016 :48. • Partizántisztként: Elsie 2013 :220. • KB-tagsága: Elsie 2013 :220. • A labinoti konferencián: Pearson 2005 :240–241.
- ↑ Szakszervezeti vezetőként: Pearson 2005 :428. • A párizsi konferencián: Pearson 2005 :473. • Az alkotmányozó nemzetgyűlés elnöke: Fevziu 2016 :150.; Ligjvënësit shqiptarë në viti (’Az albán törvényhozás évenként’). Republika e Shqipërisë – Kuvendi (Hozzáférés: 2018. november 25.) arch
- ↑ Tárca nélküli miniszter: Qeveria e parë e Enver Hoxhës (22 mars 1946 – 1 tetor 1948). shtetiweb.org (Hozzáférés: 2019. április 19.); Elsie 2013 :220–221. • Jugoszláviai nagykövet: Réti 2000 :102.; Pearson 2006 :159.; Elsie 2013 :221. • Első ipari minisztersége (1948): Qeveria e parë e Enver Hoxhës (22 mars 1946 – 1 tetor 1948). shtetiweb.org (Hozzáférés: 2019. április 19.); Pearson 2006 :284. (kinevezésének dátuma 1948. június 1.). • Miniszterelnök-helyettessége, második ipari, majd pénzügyminisztersége: Qeveritë shqiptare (’Albán kormányok’). ShtetiWeb (Hozzáférés: 2019. április 19.); vö. Elsie 2013 :221. (más dátumokkal).
- ↑ 1951-es konfliktusa: Elsie 2013 :221. • Vezércikk: Jacques 2009 :454. • Kapcsolata Hoxhával és Shehuval: Elsie 2013 :221. • Reformellenzéki szerepe: Balogh 2004 :54. • Római tárgyalása: Pearson 2006 :490. • A KB 1955. júniusi ülése: Réti 2000 :128.; Balogh 2004 :54.; Pearson 2006 :492.; Elsie 2013 :221., 421. • Hoxha, a KB utolsó alapító tagja: Vickers 2014 :172. • Rangfosztása és börtönbüntetése:
Források
szerkesztés- ↑ Balogh 2004: Balogh László: Rendszerváltások és diktatúrák: Politikai-hatalmi viszonyok Kelet-Közép-Európában, 1944–1985. Budapest: Századvég. 2004. = Tanítani, 5. ISBN 9639211761
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London; New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851
- ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386
- ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145
- ↑ Pearson 2006: Owen Pearson: Albania as Dictatorship and Democracy: From isolation to the Kosovo War, 1946–1998. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2006. = Albania In the Twentieth Century, 3. ISBN 1845111052
- ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740
- ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London; New York: I.B. Tauris.