Turcsányi Elek
Turcsányi Elek (Budapest, 1889. május 28. – Budapest, 1944. november 2.) magyar író, költő, tanácsjegyző.
| Turcsányi Elek | |
| Született | 1889. május 28.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1944. november 2. (55 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésJogot végzett, iskolái befejezése után a fővárosban dolgozott. 1927. március 10-étől fogalmazó, 1931. május 22-étől tanügyi segédfogalmazó, 1935. április 8-ától II. osztályú fogalmazó, 1938. december 23-ától 1944-ig II. osztályú tanácsjegyző volt. Kosztolányi Dezső nevezte őt „a szavak alkimistájá"-nak. Súlyos betegsége miatt 55 évesen, 1944. november 2-án öngyilkos lett.
Elbeszélései és versei főleg a Nyugat és az Esztendő című folyóiratokban jelentek meg. Műveiben a képzelőerő lírai közvetlenséggel párosult.
Főbb művei
szerkesztés- Koronelli dóm (versek, novellák, Budapest, 1921)
- A távolodó (versek, novellák, Budapest, 1927)
- Gazdátlan énekek háza; vál., szöveggond., tan. Szilárd Gabriella; Szépirodalmi, Budapest, 1984
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon
- Magyar katolikus lexikon
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/16094.htm, Turcsányi Elek, 2017. október 9.
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 27.)