Ultramarin halción
Az ultramarin halción (Todiramphus leucopygius) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Todiramphus leucopygius (Verreaux, 1858) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ultramarin halción témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ultramarin halción témájú kategóriát. |
Magyar neve forrással nincs megerősítve.
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Jules Verreaux francia ornitológus írta le 1858-ban, a Cyanalcyon nembe Cyanalcyon leucopygius néven.[3]
Előfordulása
szerkesztésPápua Új-Guinea és a Salamon-szigetek területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és cserjések, valamint ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 21 centiméter, a hím testtömege 35–52 gramm, a tojóé 44–61 gramm.[3]
Életmódja
szerkesztésRovarokkal és pókokkal táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe nem nagy, egyedszáma viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. március 16.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. március 16.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. március 16.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. március 16.)
