Ustor Endre

(1909-1998) nemzetközi jogász, diplomata

Ustor Endre (Budapest, 1909. szeptember 1. – Budapest, 1998. április 28.) nemzetközi jogász, diplomata.

Ustor Endre
Született1909. szeptember 1.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1998. április 28. (88 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiErzsébet Tudományegyetem (–1932)
SablonWikidataSegítség

Élete és munkássága szerkesztés

Érettségi után banktisztviselőként dolgozott. Munka mellett végezte el Erzsébet Tudományegyetem állam- és jogtudományi karát 1927 és 1932 között. Német, angol és francia nyelvismeretet szerzett. Önálló ügyvéd volt 1940-42-ben, majd munkaszolgálatra vonult be.[3]

1944-ben rendőrtiszt lett Debrecenben, majd Szatmár-Bereg megye tiszti főügyésze volt 1945 és 1949 között. A Pénzügyminisztérium nemzetközi főosztályán volt főelőadó 1949 és 1953, majd 1956-57-ben. 1953-56 között a Külügyminisztériumban volt főelőadó, majd 1958-ban a Nemzetközi Jogi és Konzuli Főosztály vezetőjeként tért vissza oda és egyben a külügyi kollégium (a minisztérium vezető tanácsadó testülete) tagja lett. 1958-ban főkonzuli, 1965-ben rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti rangot kapott (külképviselet vezetői megbízás nélkül). Számos nemzetközi jogi konferencián volt a magyar delegáció vezetője.[3]

1964-ben kandidátus, 1980-ban az MTA doktora lett.[3] Címzetes egyetemi tanárként előadói tevékenységet folytatott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, számos tankönyvet is írt a nemzetközi jog témakörében.

Többször volt tagja az ENSZ éves közgyűlésére kiutazó magyar delegációnak. 1967 és 1976 között az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottságának tagja, 1974-től elnöke volt. A Külügyminisztériumból 1975-ben nyugállományba vonult, de tagja maradt az ENSZ Igazgatási Bíróságának 1976-1987), illetve annak elnöke volt 1981 és 1984 között.[3]

Kitüntetései szerkesztés

  • Szocialista Munkáért Érdemérem (1959)
  • Munka Érdemrend arany fokozat (1974)

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b http://www.persee.fr/authority/152812, 2018. július 27.
  2. a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 11.)
  3. a b c d Gecsényi 284. o.

Források szerkesztés

  • Gecsényi: Baráth Magdolna és Gecsényi Lajos (szerk): Főkonzulok, követek és nagykövetek, 1945-1990. Budapest: MTA Történettudományi Intézet. 2015. = Magyar történelmi emlékek, ISBN 978-963-416-007-6  
  • A prabook.com adatai