Uszolje (Permi határterület)

város Oroszország Permi határterületén

Uszolje (oroszul: Усолье) város Oroszország Permi határterületén, az Uszoljei járás székhelye.

Uszolje (Усолье)
Uszolje címere
Uszolje címere
Uszolje zászlaja
Uszolje zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyPermi határterület
JárásUszoljei
Irányítószám 618460
Körzethívószám 34244
Népesség
Teljes népesség6368 fő (2019)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+5
Elhelyezkedése
Uszolje (Oroszország)
Uszolje
Uszolje
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 59° 25′, k. h. 56° 41′Koordináták: é. sz. 59° 25′, k. h. 56° 41′
Uszolje (Permi határterület)
Uszolje
Uszolje
Pozíció a Permi határterület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Uszolje témájú médiaállományokat.

Lakossága: 5694 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

FekvéseSzerkesztés

Az Urál előterében épült ősi város neve az orosz szol szóból ered, jelentése 'só'; az uszolje népies kifejezés a sófőzésre utal.

A Permi határterület középső részén, Permtől 190 km-re északra, a Káma jobb partján terül el. A túlsó parton fekvő nagy ipari várossal, Bereznyikivel 1981-ben átadott közúti híd köti össze. A vasútállomás 15 km-re van.

TörténeteSzerkesztés

A települést 1606-ban Nyikita Sztroganov alapította Novoje Uszolje néven a sókutak mellett. A Felső-Káma mentén só kinyerésével a helyi komi-permják lakosság már a 10-11. században is foglalkozott. A sótermelés az oroszok megjelenésével a 15. századtól kezdett elterjedni. A Sztroganovok egyre több sófőzőt nyitottak, és Uszolje a Káma-vidéki sótermelésük és birtokaik egyik bázisa lett. A 19. század elején, amikorra Szolikamszk jelentősége már visszaesett, Uszolje a vidék sófőzőinek központja volt.

1918. februárban az Uszoljei ujezd székhelye lett, márciusban pedig városi rangot kapott. 1932-ben az újonnan alapított városhoz, Bereznyikihez csatolták, majd az újabb átszervezéssel 1940-ben onnan leválasztották és ismét várossá nyilvánították.

Az 1950-es években, a Kámai-víztározó építésekor, illetve feltöltésekor a város egy része víz alá került, lakosságát a partszakasz magasabb helyére költöztették át.

A városban fennmaradt a Sztroganovok egykori lakóháza (palotája), valamint az Sz. G. Sztroganov által építtetett Szpaszo-Preobrazsenszkij- (Megváltó színeváltozása-) székesegyház (1724-1731) és külön álló, magasra nyúló harangtornya. Az épületegyüttes az ún. „sztroganovi” barokk jellegzetes alkotása.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés