Váncza Emma
Váncza Emma, Vánca (Miskolc, 1863. december 21.[1] – Budapest, 1943. december 15.)[2] fényképész. Az 1896-os millenniumi kiállításon érmet nyert Miskolc környékét ábrázoló színezett panorámafényképeivel.
| Váncza Emma | |
| Született | Váncza Emma Iréne[1] 1863. december 21. Miskolc |
| Elhunyt | 1943. december 15. Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Forst Frigyes Károly |
| Gyermekei | Forst Károly Frigyes Forst Margit Emma |
| Szülei | ifj. Váncza Mihály Elizeus Julianna |
| Foglalkozása | fényképész, festő |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Váncza Emma 1863-ban született, a Miskolcon 1818-ban letelepedett Wándza Mihály festő és Kuti (Brunner) Zsuzsanna, egy leánynevelő intézet tulajdonosa unokájaként. Apja, ifj. Váncza Mihály ügyvéd és '48-as honvéd volt, anyja Elizeus Julianna. Két fiútestvére érte meg a felnőttkort, Mihály és József (utóbbinak a fia, ifj. József a Váncza sütőpor és több más sütőipari termék gyártója[3]). Emma apjától tanult rajzolni, majd Mihály bátyja hatására kezdett fényképezni. Festményeivel is díjakat nyert, és oltárképét ma is őrzi a hámori katolikus plébánia. Emma – polgári család lányától szokatlan módon – tizennyolc évesen műtermet nyitott, ahol fényképezéssel és akvarellfestéssel foglalkozott (a két szakma akkoriban szorosan összekapcsolódott). Műterme a Sötétkapu alatt állt. Az 1890-es években felvette alkalmazottnak Forst Frigyes Károlyt (1871–1946), akivel 1897. december 4-én Miskolcon házasságot kötött.[4] Két gyermekük született, ifj. Károly Frigyes orvos, természetgyógyász (1898–1984) és Margit (1902–1987). Emma harminc éven át vezette műtermét, majd 1912-ben férje ösztönzésére Budapestre költöztek, de itteni vállalkozásuk nem lett sikeres. Forstné Váncza Emma nyolcvanévesen halt meg Budapesten, ahol a Kerepesi úti temetőben temették el, 1953-ban pedig az Új köztemetőbe helyezték át.
A panorámaképek szerkesztés
A Diósgyőr környékét és a Hámori-völgyet ábrázoló fényképpanoráma négy darab 2,5 m hosszú és 0,5 m magas, egyenként 5-6 képből összeállított képből áll. Mivel színes fényképek készítésére akkoriban nem volt technikai lehetőség, a képeket utólag, kézzel kellett színezni. A panorámát maga Ferenc József is megtekintette, megdicsérte, és kezet fogott a fényképésszel. A kedvező kritikai fogadtatás mellett a kiállítás nagy millenniumi érmét is elnyerte a mű, melynek egyik eredeti darabja ma a Herman Ottó Múzeum Fotótörténeti Gyűjteménye részét képezi.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Keresztelési anyakönyve az avasi református templomból
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 2823/1943. folyószáma alatt.
- ↑ A Váncza-legenda feltámadása. [2017. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 4.)
- ↑ Miskolci állami házassági akv. 276/1897. folyószám.
Források szerkesztés
- Tarcai Béla: A miskolci fotográfia múltjából – Egy polgárcsalád a századfordulón. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993) p.375
